Bőven van miért kritizálni az Oscar-gála mögött álló Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiát (innentől csak Akadémia), hiszen számos megkérdőjelezhető döntést hoztak azóta, hogy átadták az első aranyszobrokat, és nem csak arra gondolunk, hogy kinek/minek kellett volna nyernie az egyes kategóriákban, és milyen szempontok szerint.
Azt például még mindig sokan fájlalják, hogy a kaszkadőröket hanyagolják, de legalább látszik valamiféle fejlődés, hiszen 2026-tól már a legjobb castingért, vagyis a legjobb szereposztásért is külön díj fog járni. Nem találja a helyét a gála a műsorvezető tekintetében sem: bár Jimmy Kimmelnek és társainak akadnak jó pillanatai, összességében szinte mindegyik esemény lagymatag, pedig Ricky Gervais felejthetetlenné tenné az estét (ahogy tette azt a Golden Globe-nál).
Mindezek ellenére az Oscar még mindig az egyik - ha nem a - legrangosabb, és kétségkívül a legszélesebb körben ismert filmes díj, amit kaphatnak a szakmabeliek. De mi történik a szobrokkal, miután a művészek átveszik azokat a színpadon? A többszörös Oscar-díjas rendező, Steven Spielberg például megtehetné, hogy eladja őket az Amazonon? Nos, ott nem, de egy dollárt azért kereshetne rajta.
Szia uram, Oscar érdekel?
A Business Insider hozta le korábban, hogy az ügynökök és menedzserek becslései szerint nagyjából 20 százalékkal kap több pénzt egy színész, miután megnyert egy Oscar-díjat, és akkor még nem is beszéltünk arról az előnyről, hogy lehet villogni vele a plakátokon és előzetesekben, ugyanakkor magának a tárgynak valójában nincs anyagi haszna. A helyzet az, hogy a nyertesek tulajdonképpen nem birtokolják a díjukat, csupán "kölcsönveszik" azokat az Akadémiától egy meghatározatlan időre.
1951 óta azoknak a szerencséseknek, akiknek sikerül hazavinni a hőn áhított trófeát, tilos eladniuk azt egy harmadik félnek anélkül, hogy előbb felajánlanák az Akadémiának 1 dollárért.
De miért döntött úgy az Akadémia, hogy eladhatatlanná teszi a szobrokat? Hogyan nézett ki az Oscar-kereskedelem 1951 előtt és lehet-e legálisan megvásárolni egyet napjainkban?
A Collider múltidézése alapján mindegyikre meglehetősen egyszerű a válasz. 1950-ben az Akadémia bevezetett egy eladási tilalmat és belefoglalta azt a szabályzatába annak érdekében, hogy a díj ne veszítse el a presztízsét. Mielőtt a nyertesek hazavinnék a szobrot, alá kell írniuk egy szerződést, amely arra kötelezi őket, hogy a trófeát 1 dollárért felkínálják a szervezetnek, mielőtt megpróbálnák eladni vagy más módon rendelkezni vele. Ugyanez vonatkozik az Oscar-díjasok örököseire és megbízottjaira is, akik ajándékozás vagy hagyaték útján jutottak hozzá a szobrocskákhoz. Ez a szabály azonban csak az 1951-től kiosztott Oscar-díjakra vonatkozik, viszont a legelső Oscart 1929-ben adták át, így akinek van pénze, és rátenné a kezét egy ilyen drágaságra, az akár be is szerezhet egyet otthonra az 1929 és 1951 közötti időszakban átadottak közül. Az elmúlt években ugyanis számos 1951 előtti szobrot adtak el és vásároltak legálisan, és van közöttük egy kiugró eset is.
A leghíresebb üzlet Harold Russell nevéhez köthető: ő az egyetlen színész, aki két Oscart is nyert ugyanazon a gálán ugyanazért a szerepért. Russell 1992-ben 60500 dollárért (ez napjainkban nagyjából 22 millió forint lenne) adott túl a legjobb férfi mellékszereplőnek járó trófeán, amelyet az 1947-ben érdemelt ki az Életünk legszebb éveiben című William Wyler-drámában nyújtott teljesítményével. Állítólag a pénzre azért volt szüksége, hogy kifizesse a felesége kezelésének költségeit. A tiszteletbeli díját azonban megtartotta, amit azért kapott, mert inspirálta a második világháborús veteránokat (második világháborús veteránként forgatta a filmet, ez volt az első szerepe). Halála után, 2002-ben kiderült, hogy a vevő nem más volt, mint Lew Wasserman producer, aki nem tartotta meg magának a szobrot, hanem visszaadta az Akadémiának.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
Híres eladók és vásárlók
De a The Guardian szerint az Oscar-kereskedelem 1993-ban indult csak be igazán, amikor Vivien Leigh 1939-es, az Elfújta a szélért kapott legjobb színésznőnek járó díját 563000 dollárért árulták (mai árfolyamon több mint 200 millió forintért), az Elfújta a szél legjobb film kategóriában kapott szobrát pedig 1999-ben maga Michael Jackson vette meg potom 1,54 millió dollárért (körülbelül 560 millió forintért), ami aztán 2016-ban eltűnt. De nem ez az egyetlen klasszikus, amelynek díját egy nem filmes körökben mozgó híresség szerezte meg: azt az aranyszobrot, amit a magyar származású Michael Curtiz a Casablancáért kapott a legjobb rendezésért 1943-ban, jelenleg David Copperfieldnél kell keresni: a bűvész 2003-ban vásárolta meg 232.000 dollárért (hozzávetőlegesen 84 millió forintért). Úgy hírlik, hogy a trófeát a hálószobájában tartja, mivel inspirációs forrásként tekint rá.
De vannak más kirívó esetek is. Orson Welles 1941-es Aranypolgárjának forgatókönyvéért Herman J. Mankiewicz kapott díjat (róla készült a netflixes film, a Mank David Fincher rendezésében), amit 2007-ben bocsátottak árverésre, de akkor nem sikerült elérni a kikiáltási árat. 2011-ben aztán újra próbálkoztak, és sikeresen elárverezték 861.542 dollárért (mintegy 312 millió forintért). A szobor mögött azonban különös történet áll. Miután Welles lánya, Beatrice 1988-ban azt jelentette, hogy eltűnt, egy 1994-es árverésen bukkant fel ismét. Az eladó egy operatőr volt, aki azt állította, hogy Welles a trófeát egy munka fizetségeként adta neki. Beatrice beperelte az operatőrt és visszakapták a szobrocskát, csakhogy amikor 2003-ban ő próbálta eladni, a nőt az Akadémia perelte be.
Mivel az Aranypolgárt még az 1950-ben meghozott szabály előtt díjazták, ezért Beatrice megnyerte a pert, és legálisan eladhatta az értékes tárgyat.
A némafilmek egyik sztárjának, Mary Pickford örököseinek azonban nem volt akkora szerencséje, mint Welles lányának, amikor megpróbálták eladni anyjuk 1929-es Coquette című filmért kapott szobrát (a legjobb női főszereplő kategóriát nyerte) és az 1976-ban kiérdemelt tiszteletdíját. Őket is bíróság elé állította ugyanis az Akadémia, amely sikerrel érvelt amellett, hogy a Pickford által a '70-es években aláírt szerződés mindkét díjra vonatkozik.
Egyébként nem Lew Wasserman producer volt az egyetlen a filmiparban, aki azért vásárolt Oscar-díjat, hogy visszaszolgáltassa azt az Akadémiának. Azt a szobrot, amit Bette Davis az 1938-as Jezebelért kapott Steven Spielberg vásárolta vissza 578000 dollárért (körülbelül 210 millió forintért) és adta vissza az eredeti tulajdonosának, de ugyanígy tett Kevin Spacey is azzal a díjjal, amit George Stoll érdemelt ki az 1945-ben bemutatott Horgonyt fel! című film zenéjéért.
Mi a helyzet manapság?
Felmerül a kérdés, hogy napjainkban is zajlik-e az Oscar-kereskedelem. A The Guardian megszólaltatott egy aukciós és értékbecslési szakértőt, Caroline Ashleigh-t, aki elmondta, hogy az évek során mintegy 150 Oscar-díj cserélt gazdát nyíltan vagy titokban. 2012-ben például egy komplett gyűjteményt, 12 szobrot adtak el egy meg nem nevezett vevőnek 3 millió dollárért (több mint 1 milliárd forintért). De zajlott a közelmúltban is ügylet: 2022 júliusában a Heritage Auctions 228.000 dollárért adta el azt a legjobb operatőri munkáért járó trófeát, amit Clyde De Vinna nyert az 1928-as Fehér árnyak című filmért. Itt sem derült ki, hogy ki volt a vásárló.
Tehát Oscar-kereskedelem volt, van és valószínűleg lesz is, egészen addig, amíg a filmművészet fontos marad az emberek számára.
Így ne lepődjetek meg, ha árverésen jártok, és az egyik tétel egy 1950 előtt kiosztott szobor lesz, viszont későbbivel jó eséllyel nem fogtok találkozni.
