Akkor is hajlamosak vagyunk egy filmet egy másikhoz hasonlítani, ha valójában semmi közük egymáshoz, ha pedig egy remake előtt ülünk, akkor bizony óhatatlanul is az eredeti (vagy az általunk ismert) változathoz igazítjuk az elvárásainkat és az elképzeléseinket. Ha pedig ez az élmény túl élénk, akkor bizony az egész végeredményt hazavághatja egy hiányzó karakter, egy extra mellékszál, vagy akár egy fordításban tapasztalt gikszer.
Sajnos a klasszikus Disney-mesék élőszereplős feldolgozásai pontosan ezeken az aprócska összehasonlításokon hasalnak el, a legtöbb mese betétdalai, szövegkönyve és karakterei ugyanis pontosan úgy égtek bele emlékezetünkbe, ahogy évtizedekkel ezelőtt először találkoztunk velük.
Ha pedig ezt az élményt egy újranézéssel felfrissíted - mondjuk a remake megtekintése előtti estén -, akkor bizony még több apróságon fennakadsz majd, ami talán egyébként fel se tűnne. Hát még akkor, ha olyan éles a különbség a nyugati világ jelentős része által eredetiként ismert alapanyag, és a frissen bemutatott feldolgozás között, mint a Mulan esetében.
Aki az 1998-as verziót látta, az valószínűleg még fel tudja idézni a bohókás sárkányt, aki a főhősnő segítségére siet, a folyamatos kalamajkát okozó szerencse-tücsköt, vagy a vicces egysorosokkal operáló nagymamát, sőt bizonyára olyan néző is akad, akinek még a Disney-mese betétdala is feldereng, a cím hallatán. Ezekből az említett motívumokból azonban semmi sem maradt a Mulan 2020-as változatában, egyedül a történet az, ami a kulcspontjain azért összecseng a már több, mint 20 éve debütált animációs filmben látottakkal.
Hisz itt is a császári seregbe sorozzák be az apát, aki helyett a lánya vonul csatába, hogy ott aztán kiképezzék, és egy lavinával legyőzze az egész birodalmat fenyegető nomád hadsereget. Ezután - mint tudjuk - lelepleződik, majd száműzik, de aztán mégis visszafogadják, mert a nomádok vezérei nem haltak meg, és a császár életére törnek. A támadást egy epikus végső küzdelem zárja, mely során a császárt megmentve Mulan dicsőséget szerez az atyai háznak.
A rajzfilmben látott elemek száműzésével az eredeti balladához sokkal közelebb álló történet tőlünk keletebbre jó eséllyel hatalmas sikereket arat majd, azonban akik Mickey Egér cukormázas vígjáték-verziójából ismerték meg Hua Mulan történetét, azoknak ezek az apró módosítások az élvezeti faktort jó eséllyel kiölik az egészből.
Először is az eredeti Disney-mese báját pontosan az adta, hogy az ügyetlen, háztartásbeliségre felkészített Mulan az apja helyett hatalmas áldozatot hozva vonult be a császári seregebe, itt azonban egy fiatalkorában harcossá kiképzett lány teszi ugyan ezt. Ennek okán pedig nehezen fogadjuk el, amikor az anya azon kesereg, hogy mi lesz majd Mulannal a harctéren, hiszen láttuk, ahogy aszaszinokat megszégyenítve kergeti a csirkéket a háztetőn.
Persze akadt néhány olyan kiegészítés, ami érdemben is bővítette a mitológiát, a legjobb ilyen adalék pedig egyértelműen a zsuanzsuan ellenfelek oldalán harcoló alakváltó varázslónő volt, ha ezzel a plusz információval nézed a sólyom jeleneteit a 1998-as verzióban, az bizony nagyot dobhat az élményeden.
Szintén pozitív még az is, hogy sokkal fenyegetőbb nomád törzset prezentált a film, mint azt a klasszikus animációs verzióban láthattál, pedig már a vámpírszerű hun hadvezér is biztosan okozott álmatlan éjszakákat egyeseknél. Az pedig, hogy a szimpla "megölték az apámat" motivációnál kicsit többet is mutatott a zsuanzsuanokról a film egy olyan plusz pont, amit a gyerekek lehet, hogy egy jól hangzó betétdalra szívesen elcserélnének, de a felnőttek mindenképp értékelni fognak.
Színészi játék terén szerencsére nem lehet belekötni a főszereplő Yifei Liu alakításába, és néhány meglepetésvendég is tiszteletét teszi a stábban (akikhez valószínűleg majd csak a stáblista alatt fogsz tudni nevet társítani), így ezen a téren az elvárásokon felül teljesít a film.
A CGI viszont eszméletlenül ingadozó, vannak jelenetek, ahol gyönyörűen kivitelezett digitális mesterműveket sikerült a vászonra varázsolniuk a művészeknek, aztán akadnak olyanok is, melyek úgy néznek ki, mintha egy 3D-s grafikával épp csak ismerkedő gyakornokra bízták volna az elkészítését.
Összességében adott már ki a kezéből sokkal rosszabb feldolgozást is a Disney, azonban mielőtt beülnél a moziba, hogy megnézd az élőszereplős Mulant eszedbe ne jusson előásni az 1998-as változatot, mert a két film az alaptörténeten kívül stílusában, hangvételében és némileg még mondanivalójában is merőben mást kínál.
