Az első hivatalos God of War regényt még Matthew Stover és Robert E. Vardeman írta, a második kötetért pedig csak Vardeman egymaga felelt. A 2018-ban megjelent, soft-rebootnak tekinthető legutóbbi God of War játékot viszont már a széria mögött álló Cory Barlog édesapja adaptálta. J. M. Barlog neve hazánkban nem annyira ismert, pedig bizony nem tegnap kezdte az írói szakmát, mindenesetre csak örülhetünk annak, hogy ő kapta feladatul fia játékának regénnyé gyúrását, mivel remekül teljesített ezen a téren.
Nem egyszerű feladat egy regényadaptációról kritikát írni, ahogy gondolom magát a kötetet sem lehet könnyű megálmodni egészen egyszerűen azért, mert a legtöbb potenciális olvasó pontosan tisztában van a teljes sztorival elejétől a legvégéig. Egy olyan történetet kell izgalmasan, olvasmányosan tálalni, amelynek az összes fordulata tudott, jó eséllyel pedig az ismert narratíván nem is igazán lehet túlnyújtózni, nem szabad érdemben bővíteni a történetet, mert ez esetleg később összeakadhatna a potenciális játékfolytatásokkal. Az pedig teljesen egyértelmű, hogy nem a 2018-as volt az utolsó God of War játék, hiszen a megjelenését követő első hónapban eladtak belőle ötmilliót, 2019 májusában pedig már a tízmilliós eladási mérföldkövet is elhagyta. Mondanom sem kell, J. M. Barlog God of War regénye is betartja ezeket a játékszabályokat, a SIE Santa Monica Studio videojátéka viszont annyira erős sztorival rendelkezik, hogy mindezek ellenére is érdemes újra átélni azt, ezúttal már könyv formában.
A történet tehát adott: az ógörög világot maga mögött hagyva Kratosz, a hellén panteon egykori háborúistene immár az északi havas vidéken él, nem mellékesen öregségére szép szakállat növesztett, megházasodott, gyermek is született, feleségét viszont nemrég elveszítette. Egy váratlan éjszakai látogató támadását követően a gyásztól gyötrődő fiával, Atreusszal együtt hosszú útra indulnak, ami alatt ők az apa-fiú kapcsolat teljes palettáját, összes mélységét és magaslati pontját megismerik, számunkra pedig az északi mitológia elevenedik meg káprázatos tálalásban trollokkal, sárkányokkal, istenségekkel és minden hasonló nélkülözhetetlen elemmel.
Akár friss apukáknak szánt kézikönyv is lehetne a God of War, olyan ügyesen járja körül a gyermeknevelésben hirtelen magára maradt, egyébként sem az érzelmi intelligencia csúcsának tekinthető Kratosz, és folyamatosan bizonyítani vágyó, a nagy lendület mellett pedig olykor hibázó fia kapcsolatát, kettejük lépésről lépésre kiépülő, egyre szorosabb egységét. A 2018-as God of War egy méreteiben is impozáns videojáték, a fő történetszál mellett számos mellékküldetést is teljesíthetünk benne. Gondolom senkinek sem okoz nagy meglepetést az, hogy a regényben nem állt rendelkezésre elegendő idő és tér ahhoz, hogy ezeket mind felgöngyölítse az író, emiatt sok mellékszál kimaradt belőle, illetve bizonyos pontokon így is változtatnia kellett, hogy feszesebb legyen a narratíva. Ez viszont nem csak megbocsátható, hanem kifejezetten ildomos döntés, ugyanis túlzottan, már-már öncélúan súlyos lett volna a kötet akkor, ha duplájára nő terjedelemben. Sőt, így némi kiegészítésre is jutott hely, legalább halvány fogalmunk van most már például arról, hogy miért hagyta ott Kratosz Göröghont, vagy épp miért készítették el a Leviatán fejszét a Huldra testvérek.
Talán a harci jelenetek leírásánál éreztem csak némi hiányosságot, ezeket az összecsapásokat ugyanis annyira lélegzetelállítóan tálalta a két évvel ezelőtt megjelent videojáték, hogy jó lett volna legalább hasonló, azt megközelítő hangulatot kicsikarni a regényből is, ez azonban valljuk be, nem sikerült J. M. Barlognak. Kár érte, mert ha ezt is összehozza, akkor egy tökéletes könyvadaptációval lenne dolgunk, regénye így megmarad "csak" közel hibátlannak.
Azoknak is kifejezetten ajánlani tudom egyébként a regényt, akik korábban még sosem próbálták a Sony videojátékát, sőt a 2005 óta futó széria egyik részével sem játszottak. Nekik még talán többet is nyújthat a könyv, mint a God of War-veteránoknak, hiszen számukra minden fordulat, minden kis meglepetés új lesz. Kérdés persze, hogy ezeket a könyv vagy a játék segítségével jobb-e először megismerni. Én személy szerint most nehezen tudnék dönteni ebben.
