Noha derekasan próbálkozik az egyre több brandet felvonultató Disney+, a mennyiség helyett a minőséget preferáló Apple TV+, az egyszerre spórolni és fejlődni is akaró HBO Max, a The Boysnak és az Invincible-nek is helyet adó Amazon Prime Video, valamint a piacra a többieknél később belépő SkyShowtime, a Netflix továbbra is a streaming királyának tekinthető mind előfizetők, mind tartalomgyártás tekintetében. Ember legyen a talpán, aki képes lépést tartani azzal a tempóval, amit a vállalat diktál.
Valószínűleg nem csak mi futottunk már bele abba a problémába, hogy több időt töltöttünk el azzal, mit néznénk szívesen, mint magával a tartalomfogyasztással, ilyenkor pedig nagyon hasznosak lehetnek az interneten fellelhető toplisták, rangsorok, tippek. Egy ilyennel készültünk mi is nektek, most kifejezetten a filmekre koncentrálva, de lesz külön sorozatos merítés is.
Mielőtt rátérnénk a válogatásunkra, fontos kihangsúlyozni, hogy ez egy teljesen szubjektív lista, a saját élményeinkre és a szerkesztők közötti ajánlásokra építve válogattuk ki azokat a műveket, amikről úgy gondoltuk, hogy nektek is ajánlott látnotok. Mivel a Netflixen rengeteg tartalom van, ezért biztosan elsiklottunk olyanok felett, amiket szerettetek, de talán tudunk olyat mutatni, amiket még nem ismertetek, viszont az új kedvenceitekké válhatnak. Fontos továbbá, hogy ez nem egy rangsor, a filmeket ábécé szerinti sorrendbe rendeztük. Ha esetleg az év hátralévő részében befut valami olyan, ami elcsavarja a fejünket, akkor bővíteni fogjuk a felsorolást.
2023 legjobb Netflix filmjei
A gyilkos (The Killer)
David Fincher korunk egyik legfontosabb rendezője, aki olyan kultikus darabokkal vívta ki magának ezt az elismerést, mint a Hetedik, a Harcosok klubja és a Mindhunter. Fincher 2020-ban jelentkezett utoljára filmmel a Mank képében, így a rajongók már ki voltak éhezve egyedi stílusára, amit a Michael Fassbender (Assassin's Creed, X-Men-filmek) főszereplésével megvalósult, a Mindhunterhez és a Mankhez hasonlóan szintén a Netflixre készített A gyilkos magán is visel. A Matz és Luc Jacamon azonos című képregényén alapuló sztori egy profi bérgyilkos sokadik megbízatását meséli el, amely életében először nem a tervei szerint alakul. Fincher a minimalizmusra törekedve, hangulatosan és vérprofin mesél, előtérbe helyezve Fassbender maníroktól mentes játékát - nincs ott a rendező legkiválóbb munkái között, de nála még a kevésbé jó is nagyon jót jelent.
A katonaszökevény (Blood & Gold)
A nácik kegyetlenkedéseit leginkább más nemzetek filmjei igyekeztek szemléltetni, de a német filmgyártás sem dugta homokba a fejét: a 2004-es A bukás - Hitler utolsó napjaiban köntörfalazás nélkül mutatták meg, hogy milyen volt történelmük egyik legcsúfosabb időszakának vége. Peter Thorwarth (Vérvörös égbolt, Haláli balhé) háborús drámája, A katonaszökevény is hasonlóképpen tesz, és az idei másik témába vágó filmmel, a valóságtól elrugaszkodott Sisuval szemben esze ágában sincs tompítani a háború borzalmait, inkább elmélyül azokban, valóban félelmetes ellenfelekként ábrázolva a nácikat. Egy dezertőr történetén keresztül élhetünk át megrázó és feszültséggel teli pillanatokat, ahol a harcjelenetek sem alibizésnek vannak, végig a realitás talaján mozgunk.
Henry Sugar csodálatos élete (The Wonderful Story of Henry Sugar)
A mesterséges intelligenciát felhasználva előszeretettel imitálják Wes Anderson semmivel össze nem téveszthető stílusát, aki eddigi munkásságával (mint A fantasztikus Róka úr, A Grand Budapest Hotel és az Asteroid City) gondoskodott róla, hogy legyen mit utánozni. Anderson ezúttal nem egy egész estés filmet, hanem több kisfilmet készített a Netflix számára, amelyek közül a 37 perces Henry Sugar csodálatos története a legmegkapóbb. A Roald Dahl munkáiból merítő alkotás Henry Sugarra koncentrál, aki egy ellopott könyv segítségével képes átlátni a tárgyakon és megjósolni a jövőt. Mindezt napjaink egyik legtehetségesebb színésze, Benedict Cumberbatch prezentálja nekünk, és olyan ismert arcok asszisztálnak ehhez, mint Ralph Fiennes, Ben Kingsley és Dev Patel.
Mindent szabad (Fair Play)
A sorozatok - mint a Nagypályások - terén már tapasztalt Chloe Domont első nagyjátékfilmje lefedi a "házi nyúlra nem lövünk" mondást: Emily (Phoebe Dynevor) és Luke (Alden Ehrenreich) is egy befektetésekkel foglalkozó nagyvállalatnál dolgozik, és titokban kell tartaniuk a viszonyukat, mivel az ellenkezik a céges szabályokkal. Ez sokáig nem is okoz problémát, ám egy nap előléptetés vár az egyikükre, és a pletykákkal ellentétben nem a férfi, hanem a nő léphet feljebb a ranglétrán, a féltékenység és a felforgatott hierarchia pedig éket ver közéjük. A nemi egyenlőtlenségekre alapuló erotikus thriller erős kezű rendezés, amely jól tapint rá aktuális problémákra, a fiatal Han Solót játszó Ehrenreich és A Bridgerton családdal ismertté váló Dynevor pedig remekelnek benne.
Ne merészelj eljönni a bát micvámra (You Are So Not Invited to My Bat Mitzvah)
Bár Adam Sandlerről a legtöbbek fejében az a kép él, hogy sok pénzért elmarhul a haverokkal limonádé vígjátékokat szállítva, azért van rá pár bizonyíték, hogy tud ő ennél többet is. Legújabb filmjében például a háttérben marad, hogy apaként támogassa a felnőtté válás küszöbén álló lányát. És nem csak a sztori szerinti gyermekét, ugyanis a színész produkciós cége, a Happy Madison Productions és a Netflix koprodukciójában készült felnövéstörténetben Sandler lánya, Sunny játssza a főszereplőt, Stacy-t, aki élete legfontosabb eseményére, a bát micvájára készül, amit már jó előre eltervez a barátnőjével, ám fennforgást okoz, hogy ugyanabba a fiúba szeretnek bele. Sammi Cohen (Váratlan szerelem) úgy beszél a család fontosságáról, a hagyományok lényegéről és az éretté válásról, hogy nem megy át példabeszédbe, sőt szórakoztató és azonosulható is.
Lapozz tovább, a cikk folytatódik a következő oldalon!
