Először is szeretném leszögezni, hogy nincs bajom azzal, ha valaki ordítva felnevet, mikor kimondják egy filmben, hogy "pénisz", vagy érdekes alaphelyzetnek találja, hogy egy anyuka egyetemre megy és így keveredik mindenféle konfliktusokba. Ízlésekről nem akarok vitatkozni, láthatóan itthon az ilyen filmek kiemelten aratnak, nincs baj ezzel, csak nem mindenki erre vágyik - én sem. Nekem a mostanában többek között Melissa McCarthy által képviselt alpári humor annyira nem fekszik, ezért különösen jó érzés volt végigülni A Partiállat előzetese után az Éjszakai játékot, amiben egy esettől eltekintve más jellegű a humor, szellemes, meglepő, és a poénkodást thriller-elemekkel töri meg, amitől az egész csak még többet ér.
A középpontban a társasjátékozást nagyon kedvelő Annie (Rachel McAdams) és Max (Jason Bateman) állnak, akik szeretnek barátaikkal játékesteket szervezni. Iszonyú kompetitívek, ami nem csak összejöveteleikre, de egész életükre rányomja a bélyegét. Egyszer felbukkan Max bátyja, aki életük élményét ígéri: bejelenti, hogy az összegyűlt, további két párral kiegészült társaság egy tagját el fogják rabolni, és aki megtalálja az illetőt, az egy gyönyörű sportkocsival lesz gazdagabb. Csakhogy a résztvevők tudtukon kívül egy valódi emberrablásba keverednek, de a játék részeként kezelnek mindent, és mi, a nézők sem tudhatjuk, hogy mi megrendezett, és mi jelent hőseinkre valódi veszélyt. A három pár, akik az eltűnt illető után kutatnak, mind teljesen mások, másképp versengők, nem csak a többiekkel, de egymással is konfliktusba keverednek.
Mint említettem, a film részben vígjáték, részben thriller, sőt, egyes szituációk kínos elnyújtásával ötvözi a kettőt, és nagyon érdekesen működik ez az egyveleg. A játékot a karakterek először poénnak fogják fel, majd amikor körvonalazódik számukra, mi a helyzet, egy kicsit komolyabban állnak hozzá, de szerencsére nem vesztik el személyiségüket, egyediségüket, és nem hajlik át az egész egy komor, kiszámítható emberrablós mintapéldányba. A hátborzongató élményhez hozzátesz Gary (Jesse Plemons), a szomszéd, aki régen szintén összejárt Maxékkel, viszont mióta feleségével szétmentek, nem hívják játszani, és ezt egy kicsit nehezen éli meg. Nem segít az sem, hogy erősen pszichopata-beütése van; a karaktert Plemons fantasztikusan hozza.
A kicsit több mint másfél órás játékidő alatt végig váltogatják egymást a laza, szórakoztató, és feszült, izgalmas jelenetek. Aki nagyon meg akarja szakérteni, bele fog tudni kötni ebbe-abba (én is bele tudnék, ha akarnék), de a legfontosabb, hogy végre nem kellett vagy kiszámítható fordulatok, vagy újabb fingósviccek után a popcornba temetni a fejem.
Egyébként azt már csak így röviden jegyzem meg, hogy a szinkron is jó, jobb, mint a fenti trailerben, úgyhogy ez se tántorítson el senkit.
Ha részletes kritikát szeretnétek róla olvasni, nézzétek meg a Puliwood írását.
