Október végén - a halloween apropóján - évről évre kapunk egy-egy hollywoodi alkotást, mely a borzongásra vágyó moziba járókat igyekszik a vászon elé csábítani, ez pedig körülbelül akkora klisé, mint a Valentin-napra menetrend-szerűen érkező szerelmes filmek. Erre a vonatra ült fel Bodzsár Márk is, aki egy a hetvenes évek Magyarországában játszódó, fekete komédiaként tálalt vámpírtörténetet rántott elő kalapjából, ami ugyan nem olyan kínos, mint az Alkonyat, de rengeteg hatalmas ziccert kihagy és sztori szempontjából is igencsak vérszegény.
Az alaptörténet dióhéjban nagyjából úgy néz ki, hogy a csúcsán tomboló gulyáskommunizmus idején a kubai forradalomban - Fidel Castro oldalán - is harcoló Fábián elvtárs hazalátogat Amerikából, a magyar titkosszolgálat pedig - egyenesen Brezsnyev parancsára - igyekszik kideríteni, hogy mi is a titka az úriembernek, aki egy napot sem öregedett az elmúlt 30 évben. Hogy szemmel tartsák, a kémelhárítás legjobb embereit állítja az ügyre, az élettársi kapcsolatban álló Magyar Máriát és Kun Lászlót. Ahogy a vérvörös Mustanggal furikázó, sármos Fábián és a kísérőjének megtett Mária egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Kun elvtárs szépen lassan fényt derít a messziről jött filantróp szörnyű titkára.
A film egyik legnagyobb problémája, hogy egyszerre több síkon is működni szeretne, de valójában nem igazán erős egyik területen sem. Talán a legtöbb dícséretet a fekete humoráért érdemli, néhány poén tényleg tökéletesen betalál, viszont rengeteg olyan mosolyogtató jelenet van, ami csak azok számára fog nagyot csattanni, akik már éltek akkor, amikor a film eseményei játszódnak.
A színészek alakítására egyetlen rossz szavunk sem lehet, a teljes gárda főhajtást érdemel, rajtuk tényleg nem múlott semmi. A helyzetkomikumok jelentős részét a Nagy Ervin alakította Kun ügynök teszetoszasága adja, és bizony ezek a humoros pillanatok remekül idézik meg Drebin felügyelő szellemét; lehet, érdemes lett volna ezekből a nyomozós szerencsétlenkedésekből kicsit többet is a filmbe csempészni. Walters Lili is tökéletesen hozza a csábító szerepét, ami kiemelten fontos, hisz az ő jellemfejlődését hangsúlyozza ki leginkább a film. A vámpírt megtestesítő Nagy Zsoltnál már kissé rezeg a léc, nála hiányzott az a plusz, amit a másik két szereplőtársa belefektetett a szerepbe. A mellékszereplők közül érdemes kiemelni Thuróczy Szabolcsot, aki az ügynökeink felettesét alakítja, illetve a Kádár Jánost megtestesítő Rába Rolandot is.
Van azonban még egy mellékszereplő, akiről mindenképp beszélnünk kell, hisz a film reklámanyagaiban rendszeresen előkerült. Sajnos hiába sikerült a filmnek megszerezni a magyar stand-up legnagyobb egyéniségét, nem igazán tud mit kezdeni vele, Bödőcs Tibor ugyanis nem kapja meg azt a reflektorfényt a filmben, amit a promótálás során azért igyekeztek ráirányítani. A nagyjából 3 perces jelenete ugyan szórakoztató, de valószínűleg csak egy apró színesként kerül majd a búcsúszentlászlói zseni életművébe.
Fontos még megemlíteni, hogy a vámpírtoposzokkal is meglehetősen furcsán bánik a forgatókönyvíró-rendező, és nem minden esetben következetes ezekkel kapcsolatban. A napégést, a fokhagyma utálatát és az egyházi tárgyakra mutatott allergiát ugyanis megkapja Fábián karaktere, aki repülésre és telekinézisre is képes, de a különleges képességeit - ez még betudható annak, hogy fél a lebukástól - kínosan keveset használja. Ezen kívül a vérszívó eredetéről sem tudunk meg lényeges információkat, pedig ez szintén egy olyan téma lett volna, ami mindenképp érdekes, akár egy egész filmet is felépíthettek volna ennek a vizsgálatára. Továbbá az sem derült ki, hogy ha Moszkvában tisztában vannak a vámpírok létezésével, akkor miért pont Fábiánra fáj a foguk, hisz jó eséllyel az orosz sztyeppén is könnyedén vadászhatnának maguknak saját Drakulicsot a szovjet barátaink.
Ha pedig már vámpírok, akkor felmerül a kérdés, hogy mennyire horrorisztikus a Drakulics elvtárs. A válasz pedig, hogy maximum egy-két feszült pillanat és némi fröccsenő vér lehet az, ami a témaválasztás mellett lazán a zsánerhez kapcsolja a filmet.
