Azért szeretek adaptációkat vagy épp remake-eket nézni, mert ezek jó esetben sosem a szolgalelkű másolásról szólnak, mindig csempésznek az új alkotásokba valami kis pluszt, amitől új élményekkel gazdagodnak a régi veteránok is - különösen ezért imádom a Marvel mozikat, hiszen hiába ismertem mondjuk a Polgárháború és Végtelen háború képregényeket, a moziteremben alaposan átgyúrt sztorikat mutattak meg nekem. Ezidáig a Disney is pontosan ezt a vonalat erősített klasszikus mesefilmjeinek élőszereplős újragondolásaival. A 2019-es Az oroszlánkirály viszont egy hatalmas kivétel lett.
Az új mozi ugyanis szinte végig jelenetről jelentre másolja az 1994-es mesét, komplett párbeszédeket és beállításokat használ fel ismét, mellette pedig egyetlen pillanatig sem érdemes bármiféle újdonságra számítani. Különösen a nemrég bemutatott Aladdin után fájó ez, az a film ugyanis olyan remek új nótákkal ajándékozott meg például bennünket, mint a Speechless. Persze Az oroszlánkirály önmagában is egy remek történet, így nem igényli feltétlenül a frissítést, a bővítést. Csak ezek nélkül nehéz indokokat keresni az újrázásra egy ilyen generációs klasszikus esetében. Lehetséges, hogy a mai gyerekeket jobban meg lehet fogni a CGI-oroszlánokkal, mint a 25 évvel ezelőtti, kézzel rajzol állatokkal, de sajnos a realisztikus látvány itt bizony az élmény rovására ment.
Az a helyzet ugyanis, hogy minden téren a realitás volt a legfőbb vezetővonal az alkotók számára, így pedig az oroszlánok és egyéb afrikai állatok arcáról semmiféle érzelmet nem lehet majd leolvasni. Az eredeti mese eltúlzott gesztusai, a nagy nevetések, vagy épp a hatalmas krokodilkönnyek így mind a kukában végezték. Így pedig végeredményben hiába vizsgázott jelesre a technikus csapat, a nagy egész kevesebbet nyújt, mint a 25 éves eredeti. Egyszer persze mindenképp érdemes látni ezt a változatot is, de teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy továbbra is az 1994-es rajzfilmet fogjuk elővenni, ha az igazi Az oroszlánkirály-élményre vágyunk. Még a szeretett és otthon is ezerszer eldúdolt dalok is jobban csengtek anno, most picit karcosabb lett a legtöbbjük. A sírás mondjuk azon a bizonyos ponton a régi és az új film esetében is elkerülhetetlen.
