David Fincher (Hetedik, Harcosok klubja) bemutatkozó rendezése, az 1992-ben mozikba került Alien 3 finoman szólva sem nyűgözte le a kritikusokat, és emellett a közönséget is erősen megosztotta. 11 évvel később született belőle egy újravágott és jelentősen kibővített változat, az Assembly Cut, ám ennek összeállításában Fincher nem akart részt venni, az eredmény viszont nélküle is jobb és koherensebb lett az eredetileg moziba küldött vágatnál.
Ugyanakkor ez sem hozta helyre (ahhoz az egész filmet újra kellett volna forgatni) azt, ami az Alien 3 legnagyobb bűne volt a rajongók szerint, nevezetesen hogy már az elején kiiktatta a képletből Dwayne Hicks tizedest (Michael Biehn) és Rebecca "Newt" Jordent (Carrie Henn), az LV-426 lajstromjelű bolygón lezajlott incidens másik két túlélőjét. Halálukat egyik verzióban sem láthattuk, ám Fincherék eredetileg meg szerették volna mutatni Newt utolsó pillanatait.
Az elképzelés szerint a tízévesforma kislányra a Sulaco fedélzetén ráakaszkodott volna egy arctámadó, bejuttatva egy embriót, egészen pontosan egy királynőt a testébe. Amikor pedig a hibernáló kapszulákat tartalmazó mentőkabin lezuhant volna a Fiorina "Fury" 161-en létesített öntöde és büntetőtelep közelében, akkor végignézhettük volna, amint Newt kapszulája megtelik vízzel, és a lány megfullad. Ezzel még nem ért volna véget a jelenet, mert úgy tervezték, hogy Newt halálát követően a királynő embriója a lány száján át távozik, majd új gazdatestet keres magának, Ellen Ripley-ét (Sigourney Weaver), akibe ugyancsak a száján át költözik.
A gazdatest cseréje végül csak képregényben valósult meg, eredeti szándékuktól azért álltak el az alkotók, mert úgy gondolták, jobb, ha Ripley "terhessége" meglepetésként éri a nézőt, másrészt pedig egyszerűsíteni kívánták az Alien 3 narratíváját. Persze azt sem zárhatjuk ki, hogy a költségek lefaragása is az okok között szerepelt.
