Már nagyjából az Assassin's Creed IV: Black Flag óta nem vagyok rajongója a franchise-nak, nálam ott fulladt ki az egész mechanika. Minden további részben az első követős küldetésig jutottam, aztán félretettem, mert a sztori nem fogott meg annyira, hogy folytassam. Ez annyiban jó, hogy teljesen neutrálisan álltam az Assassin's Creed filmhez, és ugyan a trailerek is arról árulkodtak, hogy ebből semmi érdekes nem lesz, nem hajlottam sem a fújolók, sem a bizakodók oldalára. Egy fan biztosan másképp éli majd meg az egészet, de én nem félek kimondani: még a Prince of Persia mozi is jobb volt ennél.
A kritika nyomokban spoilereket is tartalmaz!
Karate-kölyök
A film próbál hű maradni a sorozathoz, de a készítők elég nagy szabadságot kaptak a Ubisofttól. Az Animust, ahogy az előzetesekben is láttátok, teljesen lecserélték, egy hatalmas csápra kell csatlakoznia annak, akit ősei emlékeiben utaztatnak. Ennek annyi a szerepe, hogy a múltbéli akciójeleneteknél 1-2 másodpercre be tudják vágni a levegőben hadonászó Callum Lynchet, és ha nem lenne körülötte egy kis homok-effekt, úgy nézne ki, mint bármilyen kinectes játékos. A szerkezet része egy agyba szúródó tű, aminek első beszúrásánál Callum még kínkeservesen ordít, de a harmadiknál már ő maga teszi be, és egy szisszenés sem hagyja el a száját. A legröhejesebb jelenet az volt, amikor egy láthatóan hatalmas épületről a Callum által irányított Aguilar (közben egyébként nem is ő irányította, hiszen Sophia elmondta neki, hogy mindennek pont úgy kell történnie, ahogy a múltban, és nem változtathat semmin, csak megélheti az emlékeket; de ebben a film nem tudott kiegyezni magával) levetette magát, majd deszinkronizáció következett be (tehát meghalt a játékbeli karakter, és vissza kell tölteni a mentett állást), emberünk pedig habzó szájjal rángatózott a földön. A Ubisoft által leadott listára újabb pipa kerülhetett, de sok értelme nem volt.
A történet szerint az Abstergo (ami összegyűjti, eteti, gondozza az összes asszaszint, de csak Callumra van szüksége) meg akarja találni a híres-neves almát, ami feljegyzéseik szerint utoljára a spanyol Aguilar tulajdonában volt. Míg a Cotillard által alakított Sophia úgy gondolja, ennek segítségével eltüntetheti az erőszakot a földről (és megszüntetheti az ellentétet a két rend között), apjának más terve van, és a többi templomossal együtt világuralomról álmodik. Cal egész véletlenül asszaszin leszármazott, az anyja és az apja is az volt, de az asszaszin Eskü (avagy az Assassin's Creed) védelmében apjának okvetlen torkon kellett szúrnia az anyját, mert ÍGY KELLETT LENNIE ÉS KÉSZ. Nagyon próbáltam figyelni, mi pontosan a magyarázat, de nem találtam meg. Ez lehet persze az én hibám, majd utánanézek, hátha nem voltam vele egyedül.
Így harcoltak atyáink
A múltbéli, 15. századi spanyol szál jelenetei nem szólnak szinte semmiről. Egy asszaszinlány és Aguilar szaladnak, verekednek, majd egy ponton, néha csak úgy, a kamera indokolatlanul nagytotálra vált, elhalad a város felett, és berepül a kötelező sas, mert az jól néz ki. Egyszer az asszaszinok kerülnek életveszélybe, máskor ők gyilkolnak, de súlytalan az egész, mintha egy harcművészeti bemutatót láttam volna, névtelen karakterekkel, akik ugyanannyira lehetnek cosplayes fiatalok, mint asszaszinok. A jelenkori szálon Cotillard mindig csodálkozva, szemeit nagyra tátva néz, és hiába szeretem őt mint színésznőt, sajnos nem segít a filmen. Fassbender a semmilyen és az őrült között ingázik, de nagyon szélsőségesen. Ez nem rajtuk, hanem az írókon múlt, akik sajnos nem végezték jól a dolgukat.
Aztán ott vannak az olyan apróságok, mint az első spanyol jelenet végén megszólaló torzított elektromos gitár, az, hogy egy, rövid mondatként hangzik el, hogy "leap of faith" ("halálugrásnak" fordították egyébként), mert kötelező volt ennek is elhangoznia, hogy az Abstergo épülete tele van elzáratlan, könnyen törő üvegvitrinekbe rejtett asszaszin fegyverekkel, és hogy amikor a Ubisoft által leadott, kötelező elemeket tartalmazó lista "ismert személy" részéhez értek, Kolumbusz Kristófot sikerült választani, akinek 2 másodpercnyi szerep jut. És azt a lore-ban kicsit mélyebben elmerültek kedvéért hadd jegyezzem meg, hogy Aguilar gyűrűsujját a film elején levágják, viszont mint azt tudjuk, erre a 13. század óta nincs szükség.
Az egész egy kaotikus rohanás, semmit nem bont ki eléggé, véget ér, mire izgalmassá válhatna. A mozi utolsó pillanataiban a folytatást készíti elő, de meglepődnék, ha a Ubisoft áldását adná rá. Talán az is úgy lenne, mint az első két játék esete, de a kiadó helyében ezt nem kockáztatnám meg.
Ha kíváncsi vagy egy másfajta véleményre is, olvasd el a Puliwood kritikáját is.
