Bemutatták végre az Amerika Kapitány: Polgárháborút, az év egyik leginkább várt blockbusterét, amely rászolgált a hírnevére több fronton is. Nem csak azért, mert ezzel indította útjára a Marvel a harmadik fázis filmjeit, vagy mert ebben debütált az új Pókember, Tom Holland, hanem mert a konfliktus alapjaiban definiálja újra a Bosszúállók karakterei közötti viszonyokat. A továbbiakban nem kíméljük a spoilereket, szóval aki nem látta még, annak először is irány a mozi, aztán térjen vissza ide.
Ó, Amerika Kapitány! Amerika Kapitányom!
A filmet sok vád érte korábban, és számos kritikában továbbra is megfogalmazzák, hogy ez továbbra is egy Bosszúállók 2.5, pedig a temérdek karakter ellenére ez éppen úgy a Kapitány és Bucky barátságának a története, mint az előző két rész. Az első Bosszúállóban Bucky volt Steve Rogers támasza és lényegében miatta tört be a Hydra táborba, hogy kiszabadítsa, és lényegében emiatt született meg Amerika Kapitány, aki nem csak egy fogaskerék volt a háborús propaganda gépezetben. A Tél Katonájában pedig szembesülnie kellett vele, hogy nem csak ő az, aki kiszakadt az időből, hanem barátja is, aki viszont már nem önmaga.
Már a Polgárháború nyitánya is ezt bizonyítja: 1991-ben vesszük fel a fonalat, ahogy az éppen kiolvasztott Bucky agyát egy kis vörös könyv alapján a Hydrások miként mossák át sokadjára és bíznak rá egy merényletet, amit sikeresen végre is hajt egy autó utasa ellen, megszerezve a csomagtartó tartalmát. Majd ismét napjainkban folytatjuk, ahol a Kapitány, Fekete Özvegy, Sólyom és a tanonc Skarlát Boszorkány, Wanda megpróbálják megállítani Crossbones-t, avagy a Tél Katonájából ismert Rumlowt és csapatát próbálják megfékezni, hogy egy vegyi fegyvert eltulajdonítsanak. Az akció azonban tragédiába torkollik, mivel Wanda hiába próbálja az éppen felrobbanó Rumlowt eltávolítani a közelből, a detonáció számtalan civil életével jár.
Ez már az utolsó csepp a pohárban, és a világ kormányai megpróbálják életbe léptetni a Sokoviai Egyezményt, vagyis a fennhatóságot a Bosszúállók felett, ami a csapatot kettéosztja: a Kapitány a Shielddel történtek fényében nem kér a kontrollból, míg az egykor a kormánynak rendszeresen fityiszt mutató Tony - nem kevés lelkiismeretfurdalástól vezérelve - támogatja azt. A géppuskaszájú playboy indítékai is tiszták és világosak: nem akar még egy olyan világméretű katasztrófát, mint ami Ultron miatt történt, hovatovább vissza akar vonulni Pepperrel. Magyarán hiába tanulta meg mások érdekeit a saját, orbitálisan nagy egója elé helyezni, ezúttal is közrejátszik döntésében, akinek gyerekkorától kezdve megkellett mérkőznie a Kapitány ideájával, akihez apja folyamatosan mérte. Ellentétük már az első Bosszúállók óta feszült, az Ultronban csak még inkább kiélesedett és most ért el a csúcsra és ennek a kulcsfigurája a Tél Katonája, azaz Bucky.
Az a Bucky, aki képes átérezni Steve helykeresését a világban, mivel egyetlen társa, Peggy Carter -- aki képes volt megérteni a fájdalmát - távozott az élők sorából, és erre a Bucky-ra most valaki megpróbálja rákenni az ENSZ elleni merényletet, amelyben a wakandai király is életét vesztette, a trónörökös, T'Challa pedig bosszút esküdött. Rogers tisztában van vele, hogy a helyzet olyan feszült, hogyha nem lép közbe, akkor a kilövési engedély miatt Bucky-t hamar hidegre teszik, és nem úgy mint az azt követő évtizedekben.
(Vas)embertelen helyzet
A Kapitány túl későn talál rá barátjára, mivel a hatóságok is rajta csapnak, de ami még rosszabb, a bosszúszomjas, Fekete Párduc, azaz T'Challa is beszáll a küzdelembe. Eközben Wanda értékrendi eszmecserét folytat az őrzőjéül kirendelt, az emberséggel barátkozó Vízióval. Vitájuk tárgyát a "nagy erő, nagy felelősséggel jár" elve képezi, és hasonló dolgokon lamentál Rogers és Tony is Berlinben, ahova a bukaresti hajsza után Buckyékkal együtt cipelték őket. Talán itt van a film egyik legdrámaibb jelenete, mégha ez fel sem tűnik elsőre: a pillanat, amikor úgy fest, hogy a két csapatvezér kiegyezhet egymással. Azonban az ego és az idea mégsem találják a közös nevezőt, a helyzetet pedig bonyolítja, hogy a titokzatos illető aktiválja az agymosott Bucky-t, aki nagy dirrel-durral kiszabadul, és ezzel önkéntelenül is indukálja az egyébként is megtépázott csapat végleges szétválását.
A Kapitány hisz barátja ártatlanságában, és mint megtudják az ismét józan Buck-tól, "nem csak egy katonája van a télnek", ez pedig komoly fenyegetés lehet a világra nézve. Innen már egyértelműen nincs visszaút, ezt mindkét fél tudja, ahogy azt is, hogy ez nem fog harc nélkül menni, és mindketten az erőviszonyok kiegyenlítésén dolgoznak. A kék sarokban a Kapitány, Bucky, Sólyom, az utóbbi ajánlásával a csapatba kerülő Hangya, valamint a visszavonulásából kirángatott Sólyomszem és az általa kiszabadított Wanda. A pirosban Vasember, Hadigép, Vízió, az értelemszerűen az ő oldalukhoz becsatlakozó Fekete Párduc, a döntése helyességében kételkedő Fekete Özvegy, valamint egy ifjú, hálószövő titán.
A Marvel Filmes Univerzumának legimpozánsabb és legkreatívabb csatájában szó szerint eszmék csapnak össze. Senki sem akar ölni, senki sem akarja bántani a másikat, de nyilvánvaló, hogy az észérvek itt már nem hatnak egyik félre sem, túlságosan ragaszkodnak a saját ideáikhoz. A csata hevében a többiek áldozathozatalának hála ugyan sikerül a Kapitánynak és Buckynak meglógnia, hogy Szibériáig kövesse a titokzatos bábjátékos nyomait, azonban Vízió véletlenül harcképtelenné teszi Hadigépet, aki ennek tetejébe le is bénul. A Kapitány csapatát bebörtönzik, viszont Tony számára nyilvánvalóvá válik, hogy tévedett, amikor kiderül, hogy a sokoviai erők parancsnoka, Zemo áll az egész mögött.
Mire Stark - nyomában T'Challával - Rogersékre talál, Zemo terve a végső fázisába lép: a családját Sokoviában elvesztő parancsnok nem világuralmat akar, hanem revansot venni és végérvényesen szétzilálni a Bosszúállók csapatán, avagy a felelősségre vonás, a tetteikkel való szembenézés egy igencsak sajátos módon ölt formát. Zemo felfedi, hogy abban a bizonyos autóbalesetben Buck ölte meg Howard Starkot és feleségét, azt az embert, akit Tony valóban szeretett, a legkevésbé sem kellett az elismeréséért ácsingóznia, így Vasember haragja teljesen jogos, ahogy a sötét múltat maga mögött hagyni próbáló barátja védelmére kelő Rogers harca is.
A két vezéralak harca egy fájdalmas szakításban ér véget: Rogers leteszi a pajzsot (pontosabban Stark páncéljába fúrja) és barátjával együtt maga mögött hagyja a playboyt, aki szerint méltatlan az apja által készített pajzsra, míg T'Challa rájön, hogyha bosszút állna az igazi felelős Zemon - aki pont hogy önnön felelősségre vonása alól próbál egy golyóval menekülni - azzal semmiben sem különbözne tőle. Zemot bebörtönzik, aki szerint a kudarca egyáltalán nem egyértelmű, de talán van remény arra, hogy téved, amikor Stark megkapja Rogers bocsánatkérő levelét, aki éppen barátai kiszabadításán ügyködik.
Kezit pókolom!
A politikai thrillerbe oltott szuperhősfilm tehát egyszerre járta körbe a bosszú önkényes természetét T'Challán, Starkon és Zemon keresztül, továbbá a felelősségre vonás, valamint az alárendeltség kérdéskörét mindenki másén. Hiába tűnik egy nagyszabású képregényadaptációnak, a gonosz tervei, vagy a finálé puszta test-test elleni harca, valójában sokkalta kisebb léptékű mozi az Amerika Kapitány: Polgárháború a korábbi epizódokhoz képest.
Túlzsúfoltnak tűnhet, pedig valójában (majdnem) mindenkinek megvan a maga funkciója, szerepe és tisztán érthető indoka, hogy miért és miért pont azon az oldalon harcol, ahol… kivéve Pókembernek. Tom Holland verziója bűbájos és pimasz, Peter Parker közös jeleneteit pedig órákig eltudnánk nézni Tony Starkkal (pláne, ha még a dögös May néni is arra téblábol), ugyanakkor egyértelmű, hogy a karakternek a legkisebb dramaturgiai funkciója sincsen. A Hangya hasonló cipőben van, de Scott Langet mégsem a semmiből húzták elő. A Hálószövő szerepeltetése inkább egy hosszabb reklám, szemben a valóban indokoltan szereplő Fekete Párduccal. Épp ezért érthető, hogy miért eme két figura kapta a stáblista utáni jelenetet. Utóbbiéban bepillantást nyerhetünk Wakanda fejlett technológiájába, amint Buckyt a saját kérésére lefagyasztják, míg előbbi tovább srófolja a jövőre érkező önálló Pókember-filmmel szemben tanúsított elvárásokat.
A szintén Joe és Anthony Russo által dirigált, két részes Avengers: Infinity War-nak tehát fel van adva a lecke, hiszen ismét össze kell majd boronálnia a karaktereket, újakkal kiegészítve és pontot tenni egy 10 éves franchise végére. Legalább annyira kemény lesz, mint egy vibránium pajzs, de az eddigiek alapján ezzel nem lesz gond.
És Ti hogy gondoljátok? Melyik oldalra állnátok, már ha tudnátok választani?
