James Cameron hosszú ideje dédelgette már ezt a projektet, de először még a technikai lehetőségek nem voltak adottak egy ilyen kaliberű mozi leforgatásához, utána pedig az Avatar rabolta el teljesen a filmes legenda szívét. Az Alitát átpasszolta cimborájának, Robert Rodrígueznek, Cameron pedig megmaradt producernek. Hatalmas fába vágták a fejszéjüket, és végül nem konkrétan Rodríguez vagy Cameron hibája lett az, hogy az Alita megmarad erős közepes szinten. A formátumot lőtték be rosszul; most már látszik, hogy 122 percbe lehetetlen feladat volt belezsúfolni ennyi háttértörténetet, világleírást, információt és persze kalandot. Yukito Kishiro mangája, a Battle Angel Alita (ami Japánban Gunnm címen jelent meg eredetileg), sajnos ki kell jelentenem: ennél többet érdemelt volna. Hiába pakoltak bele annyi pénzt, energiát és még szemmel látható szeretetet is, saját súlya alatt dől össze.
A 26. században járunk, a Föld és Mars háborúja sikeresen lerombolta az egész világot. A nagy lebegő városokból már csak egyetlen egy, Zalem maradt épségben. Alatta terül el a végeláthatatlan szeméthegyektől roskadozó Roncsváros, ahol a felszínen életben maradt emberek összegyűltek. Itt, egészen pontosan az egyik hulladékhalom kellős közepén találja meg a jószívű Dr. Dyson Ido (Christoph Waltz) egy titokzatos, emberagyú kiborg, Alita (Rosa Salazar) testének maradványait. Ido gyorsan egy új testbe költözteti Alitát, akinek semmi emléke sem maradt korábbi életéről - új nevét is a dokitól kapta. A tinilányok cserfességével és kíváncsiságával felvértezett géphölgy elkezdi felkutatni múltját, ami bőven rejt azért titkokat is magában. Alita felkelti az alvilági rosszaságokkal és a helyi legkeményebb sporttal, a Motorball-lal is aktívan foglalkozó rosszfiú, Vektor (Mahershala Ali) érdeklődését, sőt még Dr. Ido ex-neje (Jennifer Connelly) is belekeveredik a képbe, utóbbiról pedig nem lehet egyértelműen megmondani, kinek az oldalán áll. Mindezt tovább árnyalja egy szerelmi szál, de Hugo (Keean Johnson) és Alita is bimbódzó románcát is sötét titkok fenyegetik. Kicsit soknak tűnik? Pedig a sztori alapköveinek itt még mindig nincs vége, ráadásul akadnak a felsoroltakon kívül is bőven fontos mellékszereplők.
Az egyébként valóban érdekes cselekmény mellett az alkotók megpróbálnak szépen fokozatosan bevezetni bennünket abba, hogyan is zajlott a világot romba döntő nagy háború, kik voltak a harcoló felek és ennek az egésznek mi köze lehet Alitához. Erre azonban nincs elég terük, túl sokat akarnak markolni és pontosan ezért nem jut idő bizonyos szálak részletes kibontására: egyes szereplők olykor teljesen ad hoc jelleggel cselekszenek, változtatnak addigi hozzáállásukon. A néző végig azt érzi, hogy sokkal többet akar megtudni erről a világról és főleg Alita múltjáról, de csak morzsákkal szúrják ki a szemünket, miközben elrobog mellettünk a sztorivonat. Hiába tömnek tele bennünket színes, édes süteményekkel, a vacsora után bizony még éhesek maradunk.
Fontos kiemelni, hogy a látvány túlzás nélkül szemkápráztató, a kiborgok minden egyes porcikája aprólékosan ki van dolgozva, a címszereplőt nézve pedig néha el is felejti az ember, hogy egy CGI animációt bámul, nem pedig egy túlméretezett szemű, hús-vér leányzót. A harci jelenetekért külön pacsi jár a stábnak - mondjuk ezekből is simán meg tudtam volna nézni jóval többet, de nem győzöm ismételni magam: így is fullasztóan tömény lett a film. Ebből a torkunkon akadó fogásból toronymagasan Alita emelkedik ki. Nincs semmi komolyabb gond a többi színész játékával sem, de látszik, hogy nem kellett különösebben megerőltetniük magukat. Rosa Salazar és az őt Alitává varázsoló számítógéppark viszont olyat hozott össze, amire az összképtől függetlenül még évek múlva is emlékezni fogunk. Alita egyszerre egy szerethető tinédzser és egy brutális harcos, nagyon jó lenne még látni őt. De erre elég kicsi az esély.
200 millió dolláros költségvetése mellett és a jelenlegi értékeléseket látva az a legvalószínűbb, hogy az Alita: A harc angyala nem kap folytatást, ami egyfelől az átlag mozinézőnek igazából nem tragédia, hiszen eddig pont azt boncolgattam, miért volt már eleve kudarcra ítélve ez az egész, viszont fájdalmas abban a tekintetben, hogy az utolsó képsorok ordítanak a történet továbbfűzéséért. Mindenféle spoiler nélkül elmondhatom, hogy a záró jelenetek pont úgy festenek, ahogy egy sorozat első évadának utolsó része szokott végződni. Csak teljesen más szájízt hagy mindez, amikor tudja az ember, hogy például a Netflix már berendelte a második szezont. Ebben az esetben viszont marad az a csüggedt legyintés, amellyel mi is kijöttünk a vetítésről. Mert arra van a legnagyobb esély, hogy Alita bármennyire is zseniális karakter, most láttuk őt először és utoljára a vásznon.
A filmről hamarosan egy videós kibeszélőben is mesélünk majd. Ha nem akartok erről lemaradni, akkor mindenképp iratkozzatok fel a GameStar YouTube-csatornájára:
