Egyeseket talán meglepetésként érhet, amit közölni fogok, de az a helyzet, hogy Magyarországon jelenleg nem képeznek egyetemi szinten videojáték-fejlesztőket. Az, hogy hébe-hóba elindul egy-egy kurzus, hogy fel lehet venni például a BME Villamosmérnöki és Informatikai karán a játékfejlesztést két szemeszteren át tartó tárgyként, még kevés ahhoz, hogy tényleges, állami szinten felkarolt utánpótlás-nevelésről beszéljünk.
Márpedig több stúdió képviselőjével folytatott beszélgetésünkből egyértelműen kiderül, hogy lenne igény szakemberekre, fel is tudná szívni őket a piac, és azt sem szabad kihagyni a számításból, hogy akár külföldi munkavállalási lehetőségek is megnyílhatnak előttük. Néhányan azok közül pedig, akiknek sikerül egy nevesebb stúdiónál elhelyezkedniük (számos AAA kategóriás játékon dolgoznak magyar fejlesztők világszerte), később úgy dönthetnek, hogy hazajönnek, akár saját céget alapítanak, akár egy már meglévőhöz csatlakoznak, és a kint megszerzett tudást továbbadják másoknak.
Bánki-Horváth Attila, a Kite Games kreatív direktora úgy látja, hogy vannak ugyan jó kezdeményezések, de azok rendszerint nem futnak ki teljesen.
"Sokszor hallani, hogy elkezdődik valahol valamilyen képzés, aztán eltűnik a süllyesztőben. Már rég ontania kellene magából a szakértőgárdát az oktatási rendszernek, egyrészt a hazai kereslet is felszívná ezeket az embereket, másrészt ez egy olyan szakma, ami rengeteg külföldi munkalehetőséget is tartogat. Nem áll bele eléggé az állam, mintha megfoghatatlan lenne számára a játékfejlesztés, pedig sokkal nagyobb, mint a filmipar".
Hiányolja az állam szerepvállalását, ugyanakkor önkritikusan elismeri, hogy a fejlesztők is tehetnének azért, hogy javuljon a helyzet.
"Kicsit olyan, mintha mindenki a másikra várna. Ha például mi fejlesztők összekapaszkodnánk, lenne egy közös platform akkor könnyebben felfigyelnének ránk. Persze vannak azért olyan jó programozóképzések, hogy ha valaki onnan bekerül a csapatba, akkor az itteni mentorálás mellett nagyon hamar jó szakemberekké válnak. Ami igazán hiányzik, az a leadek képzése, jó szakembert lehet találni, egyre drágábbak is, de olyat, aki vezetőként egy kisebb csoport élére helyezhető, már sokkal nehezebb".
Egy másik problémára hívta fel a figyelmünket Kozák Tamás, az Invictus Games ügyvezetője, mégpedig arra, hogy egyetemi informatikaoktatás a hazai telekom- és autóipar kiszolgálására rendezkedett be.
"Ha programozni akarsz, akkor még viszonylag könnyű dolgod van, mert a nagy egyetemeken van mindenhol informatikaoktatás, és mivel egyre inkább az ipar diktál a felsőoktatásban is, már nem csak száraz elméletet tanítanak. Viszont a régiónkban aktív nagy nemzetközi cégek, mint a Deutsche Telekom, és az ide, Debrecenbe települő BMW elvárasi miatt csak Javát oktatnak, az Unreal Engine-hez és a Unity-hez szükséges C++-t nem".
Gondot okoz továbbá, hogy más piaci szereplők elszipkázzák a programozókat a játékstúdiók elől. Erről már Józsa Szabolcs, a Nemesys Games ügyvezetője mesélt nekünk.
"Akkor amikor a GE meg az Ericsson a C++ programozóknak 5-600 ezres nettó fizetést kínál, amint kiesnek az egyetemről, azzal nagyon nehezen versenyzünk. És azon a ponton nehéz elmagyarázni a kezdő programozónak, hogy figyi, marhára nem érsz ennyit. Egy frissen végzett programozó az elkövetkezendő 3-6 hónapját tölti azzal, hogy egyáltalán megismerkedik azzal, hogy az egyetemi elképzelésekhez képest mit is jelent egy cégben programozóként dolgozni és napról napra feladatokat megoldani".
Igények, elvárások és jó tanácsok
Tekintettel a videojáték-fejlesztők hazai képzésének mostoha körülményeire, cseppet sem meglepő, hogy Szutorisz Gábor, a Lost Pilgrims Studio ügyvezetője szerint fontosabb a tapasztalat a papírnál, és az igények határozzák meg azokat a szempontokat, amelyek alapján előnyben részesítenek egy jelentkezőt a többivel szemben. Persze egy állásinterjúra nem lehet csak úgy az utcáról beesni anélkül, hogy elsajátítottuk volna azokat az ismereteket és készségeket, amelyek egyáltalán alkalmassá tesznek az adott munkakör betöltésére. Éppen ezért érdemes megfogadni a már hosszú évek óta játékfejlesztéssel foglalkozó szakemberek tanácsát.
Pozsonyi "Pozs" Zoltán, a NeocoreGames producere fontosnak véli, hogy már akkor kitaláljuk, mire szakosodunk, amikor egyáltalán megszületett a fejünkben a gondolat, hogy fejlesztőnek állunk.
"Ha van egy olyan szakterület, ami érdekel és szereted a játékipart, akkor fókuszálj arra a területre. Ha azt nagy vonalakban megismered, akkor azon belül is keresd meg azt a szakirányt, ami a leginkább vonzó számodra. Mi például egyre kevesebb generalistával és jellemzően inkább egy-egy területhez értő specialistával dolgozunk a legtöbb csapatunkban".
Elengedhetetlen továbbá, hogy ismerjük azokat a fejlesztői eszközöket, amelyeket a világ minden pontján használnak. Ezt már Kigyóssy Zsolt, a nem is olyan rég az Embracer Group (THQ Nordic, Koch Media, Saber Interactive stb.) védernyője alá került Zen Studios ügyvezetője tette hozzá.
"Pontosan látszik, hogy a játékfejlesztő szakmában világszerte mik azok az etalon toolok, technológiák, programok, engine-ek, amiket ismerni kell. Ha valaki ezekbe tanul bele, csak jó irányba fejlődhet. Szándékosan nem írom, le, hogy pontosan mik ezek, a kutatás a fun része".
És ne felejtsük el a részünkről igen komoly elhatározást igénylő önképzést, hiszen vannak olyan területek, amelyeken az autodidakta módszer pillanatnyilag az egyetlen módja az ismeretek és a tapasztalat megszerzésének. Kozák Tamás is ezen a véleményen van.
"Amennyiben játékfejlesztőként akarsz dolgozni, akkor az egyetem megtanítja neked a logikus gondolkodást, a matekot, a logikai felépítést, de például a programnyelvet már magadnak kell elsajátítanod. Még nehezebb a dolgod, ha 3D vagy 2D grafikával akarsz foglalkozni, mert művészeti oktatás nem nagyon van, és ha mégis találsz képzést, akkor meg az alkalmazott grafika nem olyan, ami a játékfejlesztéshez kell. Marad autodidakta, önálló munka, hosszú szorgalmas felkészülés, otthoni gyakorlás és a portfólió összeállítása".
Van még hely
Annak, aki nem riad vissza a nehézségektől, és valamelyik hazai fejlesztőnél szeretne dolgozni, jó hírrel szolgálhatunk, ugyanis a megkeresett stúdiók szinte mindegyikének az a célja, hogy növelje munkatársai létszámát.
Kite Games
"Jelenleg ugyan nem tervezünk nagyobb létszámbővítést, de szívesen látjuk a jelentkezőket. Unity engine-ben dolgozunk, ezért nálunk ennek ismerete előnyt élvez".
Zen Studios
"Folyamatosan vettünk fel tehetséges új kollégákat a karantén alatt is. A szakmába a belépés kétféle módon szokott történni: vagy valaki tudja, mit akar (kézirajz, 3D, kód stb.), mert ez érdekli, ezt tanulta, vagy valaki nem tudja, hogy mit akar. Ők általában teszterként kezdik, megismerve a folyamatokat, szakmákat. Ha valaki ezután tovább akar lépni, beletanulni más szakmában, sokkal pontosabban be tudja lőni, hogy mi is érdekli, mi reális számára. A Zennél a szakmájukat szerető, elkötelezett, fókuszált, profi kollégákkal dolgozunk. Örömmel várunk bárkit, szakmától függetlenül, aki ezekkel az értékekkel azonosulni tud".
NeocoreGames
"Nálunk gyakorlatilag egy évtizede folyamatosan zajlik egy lassú, organikus bővülési folyamat, minden évben 5-10% közötti mértékben gyarapodik a csapat. Az elvárt ismeretek adott szakterülettől függnek. A code nagy része C++ és DirectX alapon megy, általában ebben tapasztalt fejlesztőket keresünk. Grafikában egyértelműen portfólió alapon döntünk. Sokszor úgy válnak belsős alkalmazottá a kollégák, hogy előtte vagy szabadúszóként, vagy más formában már dolgoztunk velük együtt. Gamedesignban pedig majdnem mindig gyakorlati felvételik vannak. De ma már az a nagyon gyakori, hogy elég specialista szerepkörökre keresünk embereket, általában a hirdetéseinkben az is benne van, mi az elvárt alap tudás és mi az ami nem elvárt, de szerintünk segít a munkakörben".
Nemesys Games
"Folyamatosan bővítjük a létszámot, most valamivel 60 fölött vagyunk, és a BME-vel van egy olyan együttműködésünk, hogy két hallgatót bevállaltunk idénre. Eddig nem nagyon volt ilyenünk, mert jellemzően nekünk a kezdő programozónál jobban felkészült szakemberekre van szükségünk. Egy nemzetközi szinten működő outsourcing cégnél olyan három év szakmai tapasztalat az, amivel én odaállíthatok egy Bethesda szintű céghez, és azt mondhatom, hogy itt van ez az ember, akit én projektre tennék. Úgyhogy nekünk az iskolából kieső emberek nem igazán felelnek meg.
Ezt meghazudtolva viszont közép-hosszútávon mindenképpen fogunk indítani olyan programokat, amelyekben megpróbáljuk mi kinevelni a saját talentünket, mivel nincsen játékfejlesztés-oktatás Magyarországon, és nincsenek nagyon cégek sem, akiknél kinevelődhetnének ezek a hároméves tapasztalattal rendelkező emberek. Én gyakorlatilag azt látom, hogy szűkülnek a lehetőségek a 2000-es évek elejéhez képest, amikor még voltak cégek, melyek között járkáltak oda-vissza az emberek, úgyhogy valamit mindenképpen ki kell találnunk arra, hogy honnan lesz nekünk elég megfelelően kvalifikált, megfelelően felkészített programozónk, akikkel bővülni tudunk. Merthogy a piacot elnézve ebben a pillanatban 15-20 embert el tudnék helyezni, hogyha lenne".
Invictus Games
"Most nagyon-nagyon dinamikusan fejlődünk. 25-en voltunk amikor a Zordix megvette az Invictust tavaly április 1-én, szeptemberben pedig már 40-en voltunk, de lehet, hogy még ez a létszám sem lesz elég rá, hogy párhuzamosan két játékot fejlesszünk. Eléggé megrostáljuk, hogy kit tudunk felvenni. úgy vagyunk vele, hogy az interjún és a kiválasztáson nagyon sok múlik, mert mi nem projektre veszünk fel embereket, hanem nagyon hosszútávra, a fluktuációnk pedig a zéróhoz közelít. Ha például grafikusnak akar jelentkezni, akkor mindenképpen kell egy jó portfólió. Programozók tekintetében ugyancsak elengedhetetlen a referencia. Azokat, akik önállóan, autodidakta módon tanulnak és összeraknak tutorialokat, minijátékokat, azokat nagyon szeretjük. De sajnos azt tapasztaljuk, hogy olyanok jelentkeznek, akik soha semmit nem csináltak, csak az egyetemi beadandóikat".
