Atmoszferikus nyitott világgal, ismerős, de élvezetes harcrendszerrel, adrenalinpumpáló autós üldözésekkel és egy kivételesen jól optimalizált PC-s porttal támadt be az új Mad Max játék. Pár homokszem került a gépezetbe, de a helyzet egyáltalán nem botrányos.
Országúti harcos
Ritka az olyan mozifilm, ami évtizedekkel az eredeti után képes nagyot szakítani. A Mad Max: A harag útja szerencsére ilyen, rég láttunk már ennyire látványos és szórakoztató akciófilmet. A Mad Max világra épülő játék néhány hónappal ugyan lecsúszott a film premierjéről, de szeptember elejére a PC-sek és a konzolosok egyaránt megtapasztalhatták, milyen érzés egy törvényen kívüli világban az élet. A Warner azt az Avalanche Studiost bízta meg a játék fejlesztésével, akinek a Just Cause sorozatot köszönhettük. A stúdió meglepően jó munkát végzett, bár a PS3-as és az Xbox 360-as verziókat már nem merték bevállalni, azok teljesítménye túl kevésnek bizonyult. Éppen ezért volt meglepő, hogy a PC-s változatot milyen jól optimalizálták házon belül, még a pár éves gépeken is nagyon korrekt sebességgel futott a játék. Az új szerkesztőségi Alienware gépen (i7-4720HQ@2.6GHz, GTX 980M, 16 GB RAM) mindent maximumra állítva 55-60 fps között zakatolt, ráadásul egyetlen egy komolyabb hibába sem futottunk bele. A Warner láthatóan tanult az Arkham Knight égésből, profi tesztelőkkel biztosították a hibátlan megjelenést.
Járt utat járatlanért
Sokan panaszkodtak arra, hogy a Mad Max harcrendszere túl könnyű lett, ráadásul a Batman trilógiából jól ismerhetünk minden mozdulatot. Nem győzöm hangsúlyozni azon véleményemet, hogy szerintem jelen pillanatban ez a rendszer a legjobb, legyen az Witcher 3 vagy éppen GTA V, verekedésben ennél jobbat jelenleg nem találunk. A pusztakezes (és később a fegyveres) harc nagyon könnyen elsajátítható, de igazán profi szinten bizony izzasztó. Rengeteg benne a lehetőség, jól pozicionálva a falon végezhetjük ki az ellenfeleket, de akár egy kötélhídról a szakadékba is lökhetjük a ránk támadó rosszfiúkat. A lassított mód elképesztően látványos, késsel legalább hatféle kivégzést számoltam össze, nem kizárt, hogy van abból még több is. Az ellenfelek változatosak, a keményebbek okosan támadnak, sok esetben komoly taktikai érzékre van szükség ahhoz, hogy ne győzzön le a túlerő.
Street Rod a jövőben
Nem igazán vagyok oda az autós játékokért, mindig is monotonnak és unalmasnak tartottam a vezetést a körpályákon. A Mad Max azonban elképesztően jól oldotta meg ezt a feladatot, a játék végére sem sikerült megunnom az autós üldözéseket. Többféleképpen is végezhetünk az ellenfelekkel: leszoríthatjuk őket az útról, a fejleszthető lökhárítóval darabokra törhetjük a karosszériát, szigonnyal vagy puskával kilőhetjük az abroncsokat, de az ajtópáncél letépése után még a vezetőt is kiszigonyozhatjuk a jobb oldali vezetőülésről. Minden elfoglalt autót vezethetünk, sőt még az ideiglenes főhadiszállásokra is visszavihetjük őket. Az autónk szinte minden eleme továbbfejleszthető, de nincs olyan, hogy legjobb autó, minden fejlesztésnek ára van. Aki erősebb páncélzatra és halálos ütközésgátlókra vágyik, annak bizony le kell mondani a kezelhetőségről és gyorsulásról, ráadásul ezt vezetés közben nagyon durván érezni is fogjuk. Bizonyos küldetéseket szabványautókkal kell megoldanunk, ilyenkor értékeljük csak igazán a hozzánk csapódott szerelő, Chumbucket szakértelmét. Ő egyébként a terepen is képes megjavítani az autót, ehhez viszont előbb meg kell állnunk a járgánnyal.
Túlélésből jeles
Nagyon korrekt lett a fejlődésrendszer, a játék szinte minden területén találunk magunknak valamit, amit jobbá tehetünk. Max tulajdonságait kihívások teljesítésével tudjuk fejleszteni, több lesz az életereje, okosabban használja fel a szűkös élelmiszer és vízkészletet, takarékosabban vezet a sivatagban és még számos tényleg hasznos képesség birtokába jutnak azok a játékosok, akik veszik a fáradtságot és felkutatják ezeket a feladatokat. Idővel Max felszerelése is javulni fog: kezdetben még csak egy szakadt ingben és egy lepukkant egylövetű puskával harcolunk, de a játék befejezése után már a filmben szerepelt bőrdzseki és az ikonikus lefűrészelt csövű vadászpuska is a birtokunkba került. Ahogy haladunk előre a sztoriban, úgy válunk egyre veszélyesebbé. Először még csak a szigonyágyút kapjuk meg, de azután már mesterlövész puskát is összeeszkábálhatunk, lesznek robbanó lándzsáink, a kerekekből pedig perzselő lángcsóva jön ki, ami pillanatok alatt leolvasztja a páncélt az ellenséges járművekről.
A sivatagban három ellenséges frakció harcol egymással, mindegyik különböző ember és járműállománnyal küzd. A térséget Gázváros uralja, az ottani vezető elleni bosszúhadjárat adja a Mad Max cselekményének keretét. Emellett persze számos mellékküldetést vállalhatunk el, ezeket főként a főhadiszállások vezetői adják. Nem kötelező ugyan megcsinálni őket, de nagyon jól megtervezett missziókról van szó, ráadásul a legtöbb esetben még hasznos fejlesztéseket is kapunk hálából. A főhadiszállásokat is továbbfejleszthetjük: a víztartály értelemszerűen feltölti vízzel a kulacsunkat, a benzintartály meg az üzemanyagot tölti újra. A guberálócsapatok akkor is gyűjtik nekünk a játék valutájának számító fémhulladékot, amikor éjszaka kikapcsoljuk a gépet, mindössze a netkapcsolatot kell biztosítanunk.
Van még hová fejlődni
Nem lenne teljes a kép, ha nem említenénk meg a hibákat. Abból is van bőven, nálam leginkább a béna ugrálás verte ki a biztosítékot, nem is értem hogy maradhatott a játékban ez így, ebben a formában. Nem voltám kibékülve a Mad Max bossharcaival sem, kétféle típust skineztek tovább, nem volt valami nagy kihívás kitalálni ellenük a taktikát, ezen a téren lehettek volna kicsit kreatívabbak is a készítők. A sztori meglehetősen sablonos, minimális képzelőerővel bárki kitalálhatja a záró képsorokat. Kicsit hiányoltam azokat az Nvidia specifikus nyalánkságokat, melyek a Witcher 3-at és az Arkham Knightot kiemelték a többi játék közül, itt egy ilyet sem lehetett használni. Tagadhatatlan, hogy voltak repetitív elemek is, az aknasemlegesítést például szívből gyűlöltem. Az odáig rendben is volt, hogy a kutyával kellett megkeresni az aknákat, majd a fogóval elvágni a kék vagy a piros drótot, de ezt minden egyes aknamezőn pontosan háromszor kellett elismételni, soha nem volt semmi változatosság, nem csoda ha egy idő után hagytam a fenébe az egészet.
A Mad Max számomra az idei év egyik legkellemesebb meglepetése, még akkor is, ha ismerős játékelemekkel próbál kedveskedni a játékosoknak. Borzasztó hangulatos és addiktív, ha belekezdünk egy terület megtisztításába, akkor nagyon könnyen azon kapjuk magunkat, hogy hosszú órákra ott ragadunk, még akkor is, ha történetesen semmi komoly küldetésünk nincs azon a területen. Pusztaságot még soha nem láttam ennyire változatosnak, az éjszakák és nappalok váltakozása kifejezetten jól néz ki, a semmiből előbukkanó homokvihar meg kategóriájában a legjobb. A fősztori 30 óra alatt játszható végig, de az azért sok mindent elárul, hogy már 63 órát mutat a Steam. Vétek kihagyni.
A 2015/09-es GameStar magazinban hat oldalas nagy tesztet olvashatsz a Mad Maxről. Ha még nem vetted meg a játékot és szeretnél a GameStar magazinra is előfizetni, nézd meg rendkívüli akciónkat is.
