Nagyon nem voltak elkényeztetve a Marvel-hősök az elmúlt években, már ami a videojátékokat illeti. Míg a konkurencia olyan sikerjátékokat bulizott ki az övéinek, mint a Rocksteady Arkham sorozata vagy a NetherRealm Injustice-a, addig a Marvel-hősöknek meg kellett elégedniük Wolverine véres ámokfutásával vagy a Bosszúállók felettébb béna adaptációjával. Most azonban megvan a nagy dobásuk, hiszen a LEGO Marvel Super Heroes a sorozat eddigi, ha nem a legjobb darabja.
Dr. Doom és csapata
A Marvel szuperhőseit és a békésen adózó állampolgárokat egy olyan szövetség fenyegeti, amit még nem látott az Egyesült Államok kormánya. Pedig az Avengers-fiaskó után sok mindenen már nem lepődnek meg, de ez a mostani veszedelem eltörpül az idegen dimenzióból érkező rút fejű földönkívüliek New York-i tombolása mellett. Az űr sötét mélyéből a föld felé közeledik Galactus, akinek az a rossz szokása, hogy felfalja az útjába kerülő bolygókat. Ezt a vészhelyzetet lelkiismeretlen gonosztevők a saját hasznukra akarják fordítani.
Három különösen veszélyes mesterbűnöző állt össze, hogy végrehajtsák ördögi tervüket. Magnetót az X-Men filmekből félhettük, Loki ármánykodásait a Thor és a Bosszúállók filmekből szerethettük, de még rajtuk is túltesz Dr. Doom, aki a triumvirátus vezetője. Az ördögi trió segítségül hívja a Marvel univerzum legádázabb gonosztevőit. Feltűnik a színen Venom, Sandman, Dr. Octopus, Sabretooth, Mastermind, Mystic és még egy halom rosszfiú és rosszlány. Ellenük csak a legjobbak vehetik fel a versenyt, de szerencsére nincs hiány önkéntesekből, sőt néha az volt az érzésem, hogy a bőség zavarával küzdünk. Nem maradhattak ki a jóból a Bosszúállók, a Fantasztikus négyes, Amerika kapitány, Vasember, Rozsomák, Ciklon, Thor, Pókember és a többiek sem. A 15 pályán a legtöbb esetben teljesen különböző karakterekkel kell mennünk, mindössze az utolsó küldetésekben fordul elő, hogy a régi szereplők ismételten akcióba lendülnek.
Szokás szerint minden főszereplőnek lesz egy vagy több különleges képessége, ami segíthet a továbbjutásban. Hulk képes hatalmas tárgyakat a levegőbe emelni és eldobni, Thor és Ciklon viszont inkább az elektromos berendezések újraélesztésében jó. Pókember hálót sző, és a magasban lévő tárgyakat képes lehúzni, Amerika kapitány a pajzsát tudja védekezésre használni, míg Nick Fury és a Fekete Özvegy a láthatatlanná válásban jeleskedik.
Bevált dolgon ne változtass
Aki figyelemmel kíséri a LEGO játékok fejlődését, az tudja, hogy szinte az elejétől fogva ugyanazokból a játékelemekből épül fel. Most persze csak a licencelt LEGO játékokról beszélek, melyek közül az első 2005-ben jelent meg (LEGO Star Wars). Az elmúlt nyolc évben a legnépszerűbb hősök kalandjait dolgozták fel. Végiglegóztuk a Csillagok Háborúja mind a hat részét (na meg a klónháborúkat is), varázsoltunk Harry Potterrel, igazságot szolgáltattunk Batmannel, vitorláztunk a Karib-tenger kalózaival, kincsekre vadásztunk Indiana Jones professzorral, baktattunk a Gyűrűvel és a hobbitokkal, és még sorolhatnám.
Egyvalami azonban közös volt mindegyik kalandban, mégpedig a végletekig leegyszerűsített játékelemek problematikája. Nyolc éve mást sem csinálunk, mint jól szétverünk mindent az adott képernyőn, a kihulló legódarabokból új, hasznos tárgyakat készítünk, amikkel tovább tudunk menni a következő pályára. A harcoknak igazából semmi jelentőségük, néhány ötletes, de repetitív bossharctól eltekintve. Ezt a játékot gyerekeknek találták ki, illetve olyan szülőknek, akik nem tartják ördögtől valónak azt, hogy leüljenek csemetéjükkel a tévé elé, és kettesben végigjátszanak egy-egy videojátékos pályát.
Nincs ez másként a LEGO Marvellel sem, igazán új elemet most sem fogunk találni, mindössze annyi változás történt, hogy minden egy kicsit szebb és jobb lett az előző részekhez képest. Most nem Gotham City lesz a játszóterünk, hanem New York, ahol megtalálunk minden olyan fontosabb épületet, amitől libabőrös lesz a Marvel-képregények rajongója. Feltűnik a Stark toronyház, ahol a Vasember végzi unalmasnak éppen nem mondható kísérleteit, ott van az X-Men-diákok kastélya vagy az Osborn székház, ahol a Zöld Manó huncutkodik esténként.
A város meglehetősen nagy, és tele van meglepetésekkel. Ahogy haladunk előre a játékban, úgy fedezzük fel azokat az érdekes mellékszálakat, amelyekkel a fejlesztők megpróbálnak a játékban marasztalni. Találkozhatunk a durva humoráról elhíresült Deadpoolal, versenyezhetünk Ghost Riderrel, de még magát Stan Leet is megmenthetjük. A fősztori 15 küldetését olyan 12-13 óra alatt be lehet fejezni, főként akkor, ha elakadunk néhány fifikásabb fejtörőnél. Mivel elméletileg ezt a játékot egy hétéves gyerek szintjére lőtték be, nem okozhat nagy gondot, de azért nem árt az óvatosság, magam is belefutottam néhány olyan feladványba, ahol csak vakartam a fejem tanácstalanságomban.
Vegyem, vagy ne vegyem?
Igazából ez az a játék, amit kortól és nemtől függetlenül minden korosztálynak egyformán jó szívvel tudok ajánlani. Testvérek között is van benne vagy ötven óra tiszta játékidő (persze csak akkor, ha valaki hajlandó hosszú órákat azzal tölteni, hogy végigtolja a pályákat azzal a majd 130 karakterrel, akit megszerezhetünk játék közben. Gyerekeknek ideális karácsonyi ajándék, minimális erőszak van benne, de annak is inkább a humoros oldala. A képregényrajongók imádni fogják, mivel elképesztő mennyiségű easter egg található benne, melyek nagy részét csak azok értik, akik mélyebben ismerik ezt az irodalmat.
A tálalás is elképesztően profi: nemcsak a földön harcolhatunk a Marvel-rosszaságokkal, hanem Thor segítségével elmegyünk Asgardba, amit a jégóriások és Loki fenyeget, lemegyünk a tenger alá egy kis felfedezőútra, lesz trópusisziget-bejárásunk, sőt még egy hatalmas aszteroida felszínén is kóborolhatunk. A helyszíneknél már csak a főellenfelek változatosabbak: Loki életre kelti a Thor első részében látható Pusztító robotharcost, de említhetném akár a mozgósított Szabadság-szobrot, ami Magneto akaratát követve igyekszik összezúzni hőseinket.
Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy miként tudja ezt a minőséget továbbsrófolni a Traveller's Tale csapata, mit tudnak még elővarázsolni, hogy folytatni tudják ezt a sikerszériát. Azt már most borítékolni lehet, hogy a Hobbit trilógiát egészen biztosan nem fogják kihagyni a sorból, de hallani olyan pletykákat is, melyek szerint a Vissza a jövőbe sorozat is rajta van a fejlesztők listáján. Mi egyiket sem bánnánk.
