A Slam Dunk manga hatalmasat ment műfajának szerelmesei között. Takehiko Inoue példátlan tehetséggel fűzte össze a főszereplőinek életét a kosárlabda sportjának kihívásaival, és olyan sztorit rakott ösze, ami még most, 27 évvel az utolsó fejezet publikálása után is emberek millióiti érinti meg.
Inoue sikereinek, és kreatív munkásságának köszönhetjük azt is, hogy a The First Slam Dunk című film egyáltalán elkészült. A projekt 2003 óta állt valamilyen szintű tervezés alatt, de az elmúlt hónapokban - 20 év után - végre meghódíthatta a mozibajáró tömegeket. És a tömegek fel is sorakoztak a jegypénztároknál.
258 millió dollárnyi globális bevétel után a The First Slam Dunk lett minden idők ötödik legsikeresebb anime filmje. Amikor a projekted olyan címek mögött szerepel, mint a Suzume, a Your Name, a Spirited Away és a Demon Slayer: Mugen Train, akkor nincs miért szégyenkezned. De hogy is lett ekkora siker Inoue első rendezői munkájából?
Trágédiából legenda
Egy sport animénél sosem az a kérdés, hogy hőseink nyernek-e, hanem hogy hogyan és miért küzdenek ennyire. A Slam Dunk hosszú évekig taglalta a karaktereinek motivációit, illusztrálta küzdeni akarásukat. Ezt összefoglalni egy 2 órás filmben persze lehetetlen, így a The First Slam Dunk ezt meg sem próbálja. A Shohoku középiskola csapatának talán legtragikusabb sorsú tagjára, Miyagi Ryotára koncentrál, és rajta keresztül mondja el, hogy miért is fontos nekünk a meccs, amit a következő órákban követni fogunk.
Miyagi bátyja egy sikeres kosaras volt, aki viszont a Slam Dunk eseményei előtt elhunyt. Főszereplőnk minden erejét bevetve küzd azért, hogy tovább vigye Sota hagytékát és profi játékossá válhasson. Ehhez persze meg kell nyernie a középiskolai kosárcsapatok bajnokságát, aminek az utolsó (a mangában lejátszott) meccsét láthatjuk a The First Slam Dunkban.
A Shohoku és a Sannoh csatája az első perctől az utolsóig lebilincselő, leginkább azért, mert a flashbackkeken keresztül bemutatott hőseink apait-anyait beleadva küzdenek a győzelemért. A film elején még semmit sem tudunk a srácokról, de néhány perccel később már a labda minden pattanását feszülten figyeljük. A sztori mellett azért is, mert a srácok meccse elképesztő látványt kínál.
A sport szépsége
Inoue és csapata a The First Slam Dunk esetében 3D-s és 2D-s technikákat is alkalmaztak. A lassabb, karakterközpontúbb jeleneteknél tradicionális rajzokat kapunk, míg a meccs jeleneteit gyönyörűen animált, dinamikus kameranézetekkel lekövetett 3D-s megoldással tálalják. Messze vagyunk már a 2000-es évek eleji próbálkozásoktól: ez a 3D-s animáció működik, és minden képkockája gyönyörű. Ezt nagyrészt a vastag körvonalaknak, az ügyes árnyékolásnak és a gördülékeny animációnak köszönhetjük. A motion capture is sokat hozzátett ahhoz, hogy minden test ütközése és fordulata élethűnek tűnjön.
A zene és a hangdizájn is sokat tesz hozzá az élményhez. A minden labadpattanás úgy csikorog, ahogy annak egy sportcsarnok fényes padlóján illik, a zene pedig finoman, de ritmusosan adja meg a jelenetek hangulatát. Nem lennénk meglepve, ha rengteg anime rajongónak kerülne fel kedvencei közé a The First Slam Dunk zenei körítése.
Akár Slam Dunk rajongó vagy, akár nem, ezt a filmet érdemes lesz megnézned. A sztori tökéletesen megoldja, hogy az előzményeket nem ismerő anime rajongók is élvezhessék a történet minden percét, akik pedig évek óta szerelmesek voltak a Shohoku csapatának srácaiba, azok megkapnak majd mindent, amit az utolsó meccstől vártak.
A The First Slam Dunk teljes joggal zsákolta be minden díjazását, csak ajánlani tudom mindenkinek.
