A Különc Kommandó, avagy Creature Commandos animációs sorozat első évada James Gunn új DC-univerzumának tényleges startját jelenti. Oké, persze mindenki az idén érkező új Superman filmet várja, ami valóban az első élőszereplős produkció lesz ebben az újragondolt filmes univerzumban, de a valódi kezdetnek ez az animációs széria tekintendő. És bizony azt kell mondanunk, hogy egészen jól fest ez a start. Gunn, akinek munkássága az eddigi képregény-adaptációk terén - például A galaxis őrzői és a The Suicide Squad - Az öngyilkos osztag - már bizonyította, hogy a kevésbé ismert karakterekkel is képes maradandót alkotni, ezúttal az animáció világában hozott valami újat. A Különc Kommandó erős koncepcióval, vibráló látványvilággal és érdekes, mégis összetett karakterekkel érkezett, bár az évad során számos területen érezhető, hogy a kivitelezés nem mindenhol volt teljesen kiforrott.
A sorozat cselekménye egy Amanda Waller által összeállított szörnyeteg-csapatot követ, amely szokatlan és veszélyes küldetésekben vesz részt. Az alapkoncepció azonnal izgalmasnak tűnik, hiszen a csapat tagjai tulajdonképpen a klasszikus szörnyfilmek és a képregények keverékei, akik Gunn egyedi írói stílusának köszönhetően komplexebb és mélyebb karakterekké válnak, mint azt a néző elsőre gondolná. Az epizódok során azonban nemcsak az akcióra helyeződik a hangsúly (bár kapunk abból is bőségesen), hanem a szereplők érzelmi hátterére, traumáira és belső konfliktusaira is, ami kiemelkedővé teszi a sorozatot a DC korábbi animációs projektjei közül. Szóval ha valaki vérgőzös gyilokhegyekre számít, akkor igen, meg fogja ezt is kapni, de mellé jár egy jó adag karakterdráma és szívszaggató háttérsztori.
Szörnyek bevetésen
Az kifejezetten jó íráson felül a Különc Kommandó egyik legnagyobb erőssége a vizuális megvalósítás. Az animációs stílus erőteljesen eltér a megszokott amerikai szuperhős-képregények adaptációitól, és egy merészebb, extravagánsabb irányt vesz célba. A Bobbypills stúdió által készített animációs munka lenyűgöző: az élénk színek, a dinamikus akciójelenetek és a sötét tónusok különleges harmóniát alkotnak. A brutalitás ábrázolása időnként szinte sokkoló, mégis tökéletesen illik a sorozat atmoszférájához. A karakterek mozgása fluid, a harci koreográfiák pedig részletgazdagok, miközben az arckifejezések és a testbeszéd is erőteljesen hozzájárulnak a szereplők érzelmi dimenzióinak bemutatásához.
A karakterek ábrázolása James Gunn egyik legnagyobb erőssége, és ez természetesen itt is megmutatkozik. A csapat minden egyes tagja - legyen az Dr. Foszfor, a sugárzó lény, aki szó szerint mindent elpusztít maga körül, vagy Nina Mazursky, aki a klasszikus Fekete lagúna szörnyet idézi meg - egyedi személyiséggel rendelkezik, és saját traumáik alakítják döntéseiket. Menyét, a korábban a The Suicide Squad filmben bemutatott karakter, itt például meglepő mélységet kap: könnyfacsaróan tragikus múltja és humoros vonásai egyaránt kiemelkednek - tényleg nem gondoltuk volna, hogy épp az ő háttértörténete miatt fog előkerülni leggyorsabban a százas csomag papírzsepi. Külön említést érdemel még Eric Frankenstein, aki filozofikus gondolkodásával és brutális erejével egyszerre lenyűgöző és groteszk figura. Az olyan mellékszereplők, mint Rick Flag Sr., szintén érdekes dinamikát hoznak a csapat életébe, noha Flag karakterének részletezésére sajnos nem jutott elegendő idő, ezt mindenképpen be kell írnunk egy képzeletbeli fekete pontnak.
A sorozat cselekményvezetése pedig helyenként kissé ingatagnak, már-már széteséshez közelinek tűnik. Az epizodikus struktúra elősegíti ugyan a különféle küldetések bemutatását és az egyes csapattagok eredettörténeteinek feltárását, de a fő történetszál néha érezhetően háttérbe szorul. Az Amanda Waller által kiadott megbízások jelentik a központi konfliktust, azonban Kirké, a mitológiai boszorkány és a Themyscira Fiai, mint ellenségek, kevés teret kapnak ahhoz, hogy igazán emlékezetes fenyegetéssé váljanak. Ez különösen szembetűnő a fináléban, ahol a sorozat narratívája gyorsan lezárja az eseményeket, mintha inkább egy második évad előkészítésére koncentrálna. Az epizódok közötti egyensúly tehát nem minden esetben sikerült jól, és időnként érezhető, hogy a készítők több karakterre és történetszálra próbáltak fókuszálni, mint amennyit képesek voltak kezelni - ennyi mozgatásra váró sakkbábu mellett mondjuk ez nem is annyira meglepő talán.
Ennek ellenére a sorozat érdeme, hogy az akció és a humor mellett erős érzelmi töltettel is rendelkezik. A karakterek kapcsolatai - legyen szó barátságról, konfliktusról vagy akár romantikus feszültségről - valóságosnak és átélhetőnek hatnak. Nina Mazursky és az apja közötti viszony például különösen emlékezetes, mivel mély érzelmekkel és drámával tölti meg a narratívát. Az ilyen pillanatok adják a sorozat igazi szívét, és ezek azok az elemek, amelyek a nézőket hosszú távon is bevonzzák. A zenei aláfestés és a szinkronszínészi játék szintén kiemelkedő. A szinkronszínészek, például David Harbour Eric Frankenstein szerepében, fantasztikus munkát végeznek, és képesek életre kelteni a karaktereket anélkül, hogy azok elveszítenék rajzfilmszerű jellegüket. A zene, amely Gunn filmjeiben mindig különleges szerepet játszik, itt is jól illeszkedik a jelenetekhez: hol energikus, hol melankolikus, de mindig jól támogatja azokat, mintegy kiegészítve az adott szituáció hangulatát.
Az új DC
Összességében a Különc Kommandó első évada ígéretes kezdete egy új animációs irányzatnak a DC Univerzumban. Bár a sorozatnak vannak gyengeségei - például a cselekményvezetés néhol elkapkodottnak tűnhet, és az antagonista karakterek kidolgozatlansága némi csalódást okozhat -, összességében egyedi hangvételű, vizuálisan lenyűgöző és érzelmileg megragadó élményt nyújt. A karakterek kidolgozottsága és a látványvilág miatt a sorozat kiemelkedik a DC korábbi animációs projektjei közül, és jól illeszkedik James Gunn azon szándékához, hogy új életet leheljen a DC-filmek világába.
A kritikusok és a rajongók pozitív fogadtatása alapján nem meglepő, hogy a sorozat már most zöld utat kapott egy második évadra. Az HBO döntése, hogy folytatja a szériát, azt mutatja, hogy a közönség szívesen fogadja a szokatlan, de mély karaktereket bemutató történeteket. A Különc Kommandó így nemcsak egy ígéretes új fejezet a DC Univerzumban, hanem bizonyíték arra, hogy az animációs formátum is képes ugyanolyan komplexitást és érzelmi mélységet kínálni, mint az élőszereplős produkciók. James Gunn ezzel a sorozattal egyértelműen bizonyította, hogy érdemes bízni az ő egyedi látásmódjában. Mondjuk ezt a kunsztot már sokadszorra hozta össze, foghatják a fejüket a Marvel fejesei, hogy anno kirúgták Gunnt, aki akkor átigazolt a DC-hez, és csak a harmadik A galaxis őrzői mozira tért vissza, hogy utána teljesen átvegye az egész DC Univerzum irányítását.
A Különc Kommandó animációs sorozat nemcsak rajongók új generációját nyerheti meg, hanem egy olyan univerzum alapját is lefektetheti, amely a DC szuperhőseinek és antihőseinek eddig ismeretlen oldalait tárja fel. A következő évadoknak azonban jobban kell fókuszálniuk a narratív egyensúlyra és a fő konfliktusok mélyebb kibontására ahhoz, hogy a sorozat igazán maradandó legyen. Ehhez pedig gyakorlatilag minden adott is. Mindezek után az igazi kérdés már csak az, hogy az idei Superman film képes lesz-e a saját ligájában akkorát ütni, mint amit most a Különc Kommandó animációs fronton összehozott.
