Gyakorlatilag az első Vasember mozi óta alapvetésnek számított, hogy a Marvel Studios filmjei - miként később a sorozatai - nem merészkednek a R-kategóriás korhatár-besorolási tartományba, vagyis az alkotók nem merik meglépni, hogy egy olyan produktummal álljanak elő, ami konkrétan a felnőtt nézőket célozza meg. Ez üzleti szempontból érthető hozzáállás, mindenki szereti rátenni a kezét az egész család pénzére, nem akarják szűkíteni a nézőközönséget. Ráadásul a Marvel Comics képregényeinek nagyja is az összes korosztály számára élvezhető, de azért akadnak olyan kiadványok is, amik meg merik ugrani azt, hogy a legkisebbek bizony ne vehessék őket a kezükbe - vagy maximum nagy titokban, apu és anyu tudta nélkül.
Más szempontból is különleges darab az Echo széria: például ez az első sorozat, ami megkapta a Marvel Spotlight címkét. Ez a jelölés a gyakorlatban annyit tesz, hogy bár a produkció az MCU része, mégis kifejezetten ügyeltek az alkotók arra, hogy teljes egészében élvezhető legyen csupán önmagában is, nem kell hozzá semmiféle előtanulmány a nagy kánon tekintetében. A következő ilyen sorozat egyébként a tervek szerint a Wonder Man lesz. És mindezeken felül egyedi megoldás az is, hogy az Echo mind az öt része egyszerre érkezett meg a Disney+ streamingplatformra, vagyis a premier pillanatától kezdve nézhető az egész évad, nem kell hetente várni az epizódokra. No, de végül milyen eredménnyel járt ez a sok változtatás, tényleg áttörés az Echo? Bizonyos tekintetben az, de korántsem pukkant akkorát, mint sokan várták volna.
Más, mint a képregények
A sorozat főhősnőjét, Echót, azaz Maya Lopezt anno a Sólyomszem sorozatban ismerhettük meg, de egy percig se aggódjon, aki kihagyta ezt az egyébként egész jó MCU-s szériát, ugyanis ahogy épp az előbb szó esett róla, az Echo gondol azokra, akik semmi más MCU-s tartalmat nem láttak, és mindent gondosan elmagyaráz, bizonyos jeleneteket és visszaemlékezéseket át is emel a Sólyomszemből. Az egész sorozatra elmondható, hogy rövidsége ellenére sem siet, gondosan megpróbálja felépíteni a főszereplő karakterét. Echót az az Alaqua Cox alakítja ismételten, akinek ez a karakter az első szerepe, ennek tükrében pedig mondanunk sem kell, felesleges tőle díjesőt eredményező alakítást várni. Mindazonáltal ahhoz képest, hogy még kezdőnek számít, komolyabb panaszunk nem lehet a játékára. Az írók munkájára viszont már jóval több.
Sikerült ugyanis egy teljesen új háttértörténetet kreálniuk Echónak, amire az égvilágon semmi szükség nem volt. Sokkal jobban kidomborították a karakter amerikai őslakos gyökereit, és ezekkel együtt még szuperképességeket is adtak neki, lássuk be, abszolút feleslegesen. A mögöttes szándék érthető, mivel egyrészt ritkán nyílik lehetőség a Marvel világán belül az indián kultúra részletesen bemutatására, másfelől tud adni egy érdekes csavart az, ha nem egy az egyben adaptálják az eredeti képregényhőst. Csak épp itt és most ez semmit sem tett hozzá a nagy egészhez azon túl, hogy minden részben kaptunk egy-egy kis szeletet Echo őseinek életéből - képessége ugyanis a vérvonalából ered. Ezzel együtt pedig biztosan lesznek olyanok, akik azonnal farkast kiáltanak, és a generációkon átívelő motívumként megjelenített "erős nő" karaktertől azonnal triggerelődnek. Lelkük rajta, nem ez lesz a fő probléma a sorozattal.
Nagyobb gond, hogy a széria nehezen tudja fenntartani a néző figyelmét, a mellékkarakterek papírvékonyra sikeredtek, az pedig, hogy a főhős siket, és csak jelnyelven tud kommunikálni, csupán egy ideig érdekes, az ötödik részre már elveszíti varázsát a feliratolvasás. Fontos kérdés, hogy indokolt volt-e az R-besorolás, de igazából nem lehet azt mondani, hogy pár véres fejlövés kivételével sokat kellett volna kivágni a kész részekből ahhoz, hogy ezt ki lehessen védeni. Inkább érződik tehát ez valamiféle kísérletezésnek a Marvel és a Disney részéről, mint egyértelmű és betonbiztos kreatív döntésnek.
Komoly akciójelenetből fájóan keveset kapunk, bár abban a ritka esetben, amikor tényleg beindul az akció, végre nem rommá vágott és ezáltal nehezen élvezhető bunyókat nézhetünk, hanem olyasmi összecsapásokat, amikért anno annyian imádták a netflixes Daredevil sorozatot. Apropó Daredevil: aki azt várja, hogy Fenegyerek fontos szereplő lesz, azt itt és most gyorsan el kell, hogy keserítsük. Matt Murdock csak pillanatokra tűnik fel, nagy jelentősége nincs a felbukkanásának, ez is csupán egy kis fan service, nem több.
Nyugalom, a másik nagy visszatérő, Vincent D'Onofrio Vezére okkal van jelen a sorozatban, és szerencsére hozza is a formáját. Remek döntés volt anno rá osztani ezt a szerepet, ezt pedig ismételten bizonyítani tudta a 64 esztendős színész. Tökéletesen ülteti át a tévéképernyőre a Marvel Comics füzeteinek Vezérét, félelmetes, hogy mennyire tűpontos minden rezdülése, mekkora tekintélyt képes parancsolni egyetlen szemvillantással is. Az Echo története tulajdonképpen Maya Lopez és az ő meséje, amit nem baj, ha egyelőre itt le is zárnak, hiszen rá még nagyon sok feladat vár az MCU-n belül, a stáblistás jelenet pedig be is lövi szépen azt, hogy milyen sztoriszálra számíthatunk majd a Vezér kapcsán a készülő, és jelen állás szerint csak 2025-ben érkező Daredevil: Born Again sorozatban.
Megéri a gyors nézést?
Bár vannak hibái, és nem is kevés, az Echo mégsem tartozik a kifejezetten rossz Marvel-sorozatok táborába. Szokatlanul rövid hossza miatt tényleg csak ajánlani lehet azoknak, akiket érdekel az MCU ezen vonala, még akkor is, ha csak nem tudták az alkotók kihagyni a szuperképességes vonalat, noha ennek megjelenítésére sem igény, sem indok nem igazán mutatkozott. Echo egy érdekes karakter, akit részletesen bemutattak, de a "kevesebb néha több elve" mentén lehet, hogy nem kellett volna ennyire elmerülni azokban a fránya részletekben.
Sosem baj, ha újítani próbál a Marvel, akkor sem, ha ennyire ordít egy sorozatról, hogy a kísérleti nyúl szerepe jutott neki, hiszen a hibákból lehet tanulni, az érdemekből pedig építkezni. Csak remélni lehet, hogy a Marvel Studios pontosan így is tesz, mert ahogy filmes fronton bajban vannak, úgy a tévésorozatok terén sincs minden rendben, és akkor még nagyon finoman fogalmaztunk. Az előbb említett Daredevil: Born Againt szinte a nulláról kellett újrakezdeni, annyira nem jöttek be a vezetőségnek az eddig leforgatott részek, az Amazon: Ügyvéd elég megosztó lett, a Titkos inváziót pedig kifejezetten csúnyán megrugdosták a kritikák, amiből persze mi sem maradtunk ki, tényleg nagy hiba volt ennyire elbaltázni azt a sorozatot. A Loki második évada sem tetszett mindenkinek, noha ott azért akad egy kifejezetten lelkes rajongótábor és mi is imádtuk a lezárást, azt pedig már tényleg a fene sem tudja, hogy mire számítsunk a 2024-es évtől.
Elvileg idén jön a többszörösen átnevezett Agatha: Darkhold Diaries, továbbá az Eyes of Wakanda, illetve animációs fronton a Your Friendly Neighborhood Spider-Man és a Marvel Zombies. A többi sorozatról nem sokat tudunk, de valószínűleg még évekre vannak tőlünk. Remek hír, hogy a kiszivárgott információk szerint teljesen új alapokra akarja helyezni a Marvel a sorozatokat, és végre-valahára a klasszikus recept szerint szeretnének működni, vagyis showrunnerek dirigálása mellett folyik majd a gyártás. Mi nézők ebből csak jól jöhetünk ki, és amíg várjuk az új recept alapján készült produkciókat, igazából az Echo öt része is simán megéri a ráfordítandó csekély időt. Nem olyan ugyanis, mint az átlagos Marvel szériák, egyedi vonásaiban van ötlet és érték, csak a végeredmény lett túl kevés, túl halovány. De tegyük össze a kezünket és szurkoljunk annak, hogy ennél rosszabb Marvel-sorozat ne érkezzen a jövőben, és akkor több mint biztató lesz az egész MCU most nem épp fényes jövője.
