A gyilkos járat kritika – egy katica, egy mandarin és egy citrom felszállnak a vonatra

|

Egy biztos, a Deadpool 2 rendezőjének bérgyilkosokkal teli bulivonatán nincs fék.

Jellemzően viccek szoktak úgy kezdődni, ahogy a magyar mozikba A gyilkos járat címmel érkező Bullet Train indít, amelynek központi figurája a Brad Pitt által megformált Katica, egy nemrég megvilágosodott, a konfliktushelyzetekben az erőszak helyett a békés megoldást előnyben részesítő bérgyilkos. Akinek egyébként meggyőződése, hogy üldözi a balszerencse, mivel úton-útfélen azt tapasztalja, hogy úgy hullanak körülötte az emberek, akár a levéltetvek.

A gyomorrontás miatt kidőlt kollégáját helyettesítő Katica legújabb megbízatása ennek szellemében pofonegyszerűnek ígérkezik; mindössze fel kell jutnia a Tokióból Kiotóba tartó Sinkanszen szuperexpresszre, lenyúlnia egy aktatáskát, majd pedig az első adandó alkalommal leszállnia. Csakhogy, mint tudjuk, nem egy mázlis alkat.

Ugyanezen a járaton utazik Mandarin (Aaron Taylor-Johnson) és Citrom (Bryan Tyree Henry) is, két másik profi, akik a japán alvilág vezérének tékozló fiát kísérik a végállomásig egy aktatáskával (hoppá!) együtt. Míg mandarin szeret a kifinomult brit úriember szerepében tetszelegni, Citrom a Thomas, a gőzmozdony iránti rajongásával kergeti őt rendszeresen az őrületbe, és csal mosolyt a nézők arcára. Útjuk óhatatlanul keresztezi Katicáét, és máris adott egy konfliktushelyzet, amit akár békésen is meg lehetne oldani, ám a John Wicken még csak producerként edződött, majd az Atomszökével, a Deadpool 2-vel, valamint a Halálos Iramban: Hobbs & Shaw-val már rendezőként is bizonyított David Leitch erről egészen mást gondolt. Ezen a ponton jegyezzük meg, hagy a film alapjául szolgáló 2010-es regény szerzője, Kōtarō Isaka sem úgy álmodta meg a történetet, hogy az egymással udvariasan elcsevegő bérgyilkosok kézfogással szentesítik kölcsönösen gyümölcsöző megállapodásukat, és mindenki megy a maga dolgára.

Pacsi tehát nincs, bunyó ellenben annál több, amelyeket a szereplők szűk mozgásterét (ne feledjük, hogy egy 300 km/h-val száguldó vonatszerelvényen vagyunk) figyelembe véve koreografáltak meg, így mindent használnak, amik a kezük-lábuk ügyébe kerül az ominózus aktatáskától a tárolórekeszek ajtajain át a frissen vásárolt ásványvizes palackig. Bár Isaka írásától sem állt távol a fekete humor, Leitch rendezése könnyedebb hangvételű, ennélfogva az akciójelenetek állandó velejárója a humor (a verekedés a csendes kocsiban mindent visz), ami egyébként is remekül passzol Katica, valamint a már-már vele egyenrangú szereplővé előléptetett Mandarin és Citrom karaktereihez. Brad Pitt jól hozza a pacifista elveket a gyakorlatba átültetni próbáló, de folyton szerencsétlenkedő, az okosvécé tudásán ámuldozó, kicsit bárgyú bérgyilkost, ahogy a Ha/Ver filmekkel befutott Aaron Taylor-Johnsonról és a legutóbb a Marvel-féle Örökkévalókban látott Bryan Tyree Henry-ről is lerí, pokolian élvezték a forgatást. Kettejük között tökéletes a kémia, nem lepődnénk meg, ha a jövőben forgatnának közösen egy-két buddy movie-t.

Hozzájuk képest viszont látványosan a háttérbe szorul Hiroyuki Sanada és Andrew Koji apa-fiú párosa, a Kimura család története is csak a film végéhez közeledve válik hangsúlyosabbá. Természetesen nem ez az egyetlen eltérés, amivel a regény ismerői szembesülhetnek, köztük az egyik legrafináltabb gyilkos, a Herceg karakterével, de a kisebb-nagyobb változtatásokon ma már tényleg csakis az lepődik meg, aki még sosem találkozott adaptációval.

Nem akarsz lemaradni semmiről?

Rengeteg hír és cikk vár rád, lehet, hogy éppen nem jön szembe GSO-n vagy a social médiában. Segítünk, hogy naprakész maradj, kiválogatjuk neked a legjobbakat, iratkozz fel hírlevelünkre!


Miután az említetteken túl további bérgyilkosok is utaznak a vonaton, akiknek kivétel nélkül megvan a maguk célpontja, és nagyrészt tetteik mozgatórugójára is fény derül a bőséggel alkalmazott visszatekintéseknek hála, az egymással folyton összegabalyodó cselekményszálak egy szórakoztató, de azért távolról sem megfejthetetlen kirakóssá állnak össze, melynek az utolsó darabkái kevéssel a finálé előtt kerülnek csak a helyükre. A végeredmény olyan, mintha a John Wick, a Tőrbe ejtve és a Blöff nászából született volna.

Bár az említett flashbackek a történet megértése szempontjából szükségesek lehetnek, ám indokolatlanul elnyújtják a játékidőt (126 perc!). Mindenesetre a stílusos akció, a nagyszerű színészgárda örömjátéka, és a legdurvább jelenetek élét is hatásosan tompító humor az iménti kifogások, és a helyenként teljesen elszállt CGI dacára is anélkül cipelik át a célvonalon A gyilkos járat szerelvényét, hogy különösebben megizzadnának. A kimondottan szellemes cameók miatt pedig külön beírtam egy jókora piros pontot a stábnak, megérdemlik.

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)