A The Last of Us játékszéria 2013 óta kirobbanthatatlan a legnépszerűbb címek listáiról, nem véletlen, hogy az HBO elképesztő kampánnyal promózza a jelenleg az HBO Max streaming platformján elérhető sorozatot, amelynek már most berendelték a második évadát. A szereplők válogatása is jól sikerült, Pedro Pascal remekül hozza a morózus Joel karakterét, Bella Ramsey pedig szintén jó választás volt Ellie szerepére.
A sorozat - amelynek harmadik epizódja alaposan megosztotta a nézőket és persze a játékok rajongóit - további főszereplője a cordyceps nevű gombafajta, amely a játékban belélegezhető spórákkal, a sorozatban viszont gombafonalak terjeszkedésével hódít, és Joel elmondása szerint nagy eséllyel úgy szedte első áldozatait, hogy a gabonán mutálódott, így lisztben (vagy akár palacsintaporban) terítették szét a világon, nagyrészt egyszerre okozva ezzel fertőzést. Ez a gomba a valóságban is létezik, és bár meglehetősen ijesztő tulajdonságai vannak, egyelőre még nem kell rohannunk a pincébe, hogy Bill karakteréhez hasonlóan túlélőbunker építésébe fogjunk. Lássuk, mit kell tudni erről a különös élőlényről!
Se nem állat, se nem növény
Bár a laikusok között bizonyára akad olyan, aki egy gombára szó nélkül rámondaná, hogy az egy zöldség, a helyzet az, hogy az élővilág egy rendkívül sokszínű és különleges csoportjával van dolgunk. A gombák saját országot kaptak a növények és az állatok mellett, ugyanis bár utóbbiakhoz hasonlóan szerves anyagok elfogyasztásával (lebontásával) jutnak hozzá a szénszükségletükhöz, a felépítésük jelentősen eltér az állatokétól.
A cordyceps képviselői ezen az országon belül az úgynevezett tömlősgombák törzséhez tartoznak, amely az összes gombafaj több mint 30 százalékát fedi le. Az élősködő cordycepsnek több mint 400 faját azonosították, de feltehetően még jó néhány létezik, amelyet az emberiség egyelőre nem ismer. A The Last of Us gombája az ophiocordyceps unilateralis nevű fajra hasonlít, amelynek különlegessége, hogy a szaporodásához hangyákat von az uralma alá. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a hangyákon megtelepedő gombák behatolnak a rovarok testébe és a sejtjei a lábakat mozgató izomzatot arra késztetik, hogy az állat a talajszint fölött körülbelül 25 centiméteres magasságban kapaszkodjon fel valamilyen növény szárán. Ez a magasság ideális ugyanis a gombák spóráinak hatékony terjedéséhez.
A gombasejtek a hangya csáprágóját is képesek megbénítani, amelynek köszönhetően még utoljára ráharap egy levélre és rögzíti magát, mielőtt elpusztul. A gomba ezután a hangya fejében növeszt egy úgynevezett sztrómát, azaz spórazsákot, amelyben a szaporodáshoz szükséges spórák kifejlődhetnek. A sztróma ezután felfakad és lehetővé teszi, hogy a spórák kiszabaduljanak a külvilágba - lehetőség szerint egy másik hangyát megtalálva.
Bicepsz, tricepsz, cordyceps
Ez rendkívül ijesztően hangzik, de mekkora a veszélye annak, hogy a gomba az embereket is megtámadja, előidézve a játékban és a sorozatban látott apokalipszist? A jó hír, hogy nem túl nagy.
A gombák világa rendkívül sokrétű, rengeteg faj van, amely már akkor vígan élt a bolygón, amikor más még nem nagyon volt jelen: találtak olyan gombamaradványokat tartalmazó fosszíliákat, amelyek egymilliárd évesek, azaz feltehetően már a legősibb növények előtt kialakulhattak. A gombatelepek emellett gigantikus méretűek is lehetnek: az egymáshoz cérnavékony gombafonalakkal kapcsolódó telepek mérete megdöbbentő: a világ legnagyobb ismert összefüggő gombapopulációja az oregoni Blue Mountains hegységben található, kiterjedése körülbelül tíz négyzetkilométert fed le, tehát nagyjából 1665 focipályányi területről van szó.
Az emberiség javarészt jó viszonyt ápol a gombákkal, és most nem csak a vargányára és csiperkére kell gondolni. Az élesztőgombáknak rengeteg mindent köszönhetünk, a kenyértől a sörön át a kovászos uborkáig, igaz, ugyanazt a kenyeret a penészgombák fogják felzabálni, ha nem tároljuk megfelelően. Léteznek mérgező gombafajok is, ezeket azonban főként a kalapos gombák között találjuk - persze a nyálkás trutymóra emlékeztető gombák között is akadnak olyanok, amelyek elfogyasztása ártalmas lehet az egészségre, de érthető módon ez utóbbi kategória nem túl gyakori szereplője az étrendünknek, szemben a szintén kalapos, de ehető fajtákkal.
Vannak természetesen olyan gombák, például a penészfélék, amelyek spóráit kifejezetten veszélyes belélegezni, azonban ritka, hogy ezek halálos mennyiségben jussanak a szervezetünkbe. Apropó, spórák: ahogy említettük, a The Last of Us játékban ezen a módon terjed a halálos cordyceps, a sorozatban azonban nem. 2013-ban szintén számos cikk és videó látott napvilágot, amely azt találgatta, hogy ha egy gombafaj a vírusok fertőzőképességével rendelkezik, az mekkora problémát okozhatna (spoiler: igen nagyot), de ez sem volt túlzottan életszerű, igaz, nem emiatt döntöttek úgy az adaptáció alkotói, hogy a fertőző spóratelepeket kiveszik az élőszereplős történetből, és egy másik, nem kevésbé rémisztő "tudományos" hátteret adnak az apokalipszisnek.
Ennek egyszerű és praktikus oka van: a sorozat készítői szerették volna elkerülni, hogy a főszereplőket szinte csak gázálarcban lehessen látni - de persze az sem kizárt, hogy Pedro Pascal megelégelte, hogy a The Mandalorian epizódjainak 99 százalékában sisak borítja az arcát.
"Az ophiocordyceps unilateralis a szaporodás érdekében támadja meg a hangyákat, olyan mozgást előidézve, amelynek következtében a rovar a spóra terjedéséhez megfelelő magasságba mászik fel. Érdekesség, hogy ilyenkor nem a hangya agyát befolyásolja, hanem a rovar izomzata feletti irányítást veszi át. Azt egyelőre még a kutatók sem tudják, ez pontosan hogyan történik, jelenleg 3D-modellezéssel próbálják megfejteni. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy egy hangya szervezete és izomzata messze nem annyira összetett, mint egy emberé, így nem túl nagy a kockázata, hogy ugyanez emberekkel is megismétlődjön. Különösen, hogy a gomba semmit nem tesz azért sem, hogy a gazdatestként használt hangyát életben tartsa. Azaz, egy emberi zombiszervezetnél nem lenne megoldva az energiaellátás, és ha az emberi test kiszárad, akkor elhal, működésképtelenné válik. Így egy ilyen emberi fertőzés veszélye elhanyagolható, az viszont egy hasonló és izgalmasabb kérdés, hogy milyen egyéb gomba, vagy más mikroorganizmus általi fertőzések léteznek a világon, amelyek képesek befolyásolni a viselkedést"
- mutatott rá kérdéseinkre válaszolva Szili Noémi PhD mikrobiológus.
A szakember példaként a toxoplazmózis esetét említette: a toxoplazma parazitát a macskák tünetmentesen hordozzák, azonban az ezzel fertőződött rágcsálók - a macska zsákmányállatai - kevésbé mutatnak félelmi reakciót, így kisebb esélyük van elmenekülni. Szintén itt említhetőek a barátságosabbá váló veszett állattok, kutyák, rókák is. Fel is szokták hívni az emberek figyelmét, hogy ha szelíd rókával találkoznak a vadonban, tartsák meg a biztonságos távolságot, mert nagy a valószínűsége, hogy az állat veszettséggel fertőződött.
Említhetnénk az LSD-t is, pontosabban annak elő-vegyületét, az ergotamint és a lizergsavat amely egy gabonaparazita által termelt vegyület. Aki ezt elfogyasztja, ha nem is őrül meg, de biztos, hogy különös élményekben lesz része és elég furcsán fog viselkedni. Ott vannak a pszilocibin tartalmú "varázsgombák" is, amelyek szintén erősen hatnak az emberi viselkedésre
- tette hozzá Szili Noémi.
A mikrobiológus az efféle vegyületeket az úgynevezett neurotoxinok közé sorolta, amelyeket a természetben a különféle állatok, növények és gombák főként a fajfenntartási vagy a védekezési stratégia részeként vetnek be.
Lehetnek kivételek, például a magyarul anyarozsnak nevezett parazita gomba által termelt ergotamin és lizergsav, az LSDhez hasonló hatású vegyületek esetében nincs ilyen egyértelműen azonosítható funkció. A cordyceps esetén igen, itt egyértelműen a szaporodás a tét, de ez sem egyedülálló módszer az élővilágban: léteznek például olyan darázsfajok, amik csótányok testébe petéznek bele, miután megbénítják azok idegrendszerét és leharapják a csápjaikat, hogy a kifejlődő utódokat a még élő, de immár mozgásképtelen csótány teste táplálhassa
- hangsúlyozta a szakember, rámutatva, hogy még a hangyák esetén is kifejezetten pontos "adagolásra" van szükség, a túl kevés cordyceps-spórát ugyanis a hangya szervezete könnyedén leküzdi, a túl nagy mennyiségbe pedig belepusztul, még mielőtt teljesíthette volna a feladatát.
További jó hír, hogy a legtöbb gombás fertőzést az immunrendszerünk viszonylag könnyen legyűri, különösen, hogy a gombák kifejezetten érzékenyek a magasabb hőmérsékletekre, így akár egy kis láz már elég lehet a védekezéshez.
Egyelőre megúsztuk, de légy résen!
Mint a fentiekből látható, a The Last of Us epizódjaiban vagy magában a játékban látott "zombisodási" megoldás jó elképzelés, amelynek megvannak a kellő alapjai a tudományban, mégsem kell attól tartani, hogy a közeljövőben egy hasonló gombafaj miatt leszünk kénytelenek karanténba vonulni.
Elég belegondolni csak abba, hogy az HBO szériájában bemutatott lappangási-terjedési idő (a harapást követő legkésőbb 24. órában teljessé válik a fertőzés) iszonyatosan gyors. A gombasejtek szaporodásához órákra is szükség lehet, arról nem beszélve, hogy még ha hasonló sebességű is lenne a cordyceps terjedésének tempója, a megfertőzött emberek legkésőbb 3-4 nap múlva meghalnának a táplálék-, és folyadékhiánytól, így valószínűtlen, hogy hosszú időn át fennállna a játékban és a sorozatban látható helyzet.
Ennek ellenére a mikroorganizmusok világát érdemes szemmel tartani, hiszen a Covid példája is megmutatta, hogy egy - és most igyekszünk óvatosan fogalmazni - viszonylag ártalmatlan vírus is micsoda károkat tud okozni az emberiség számára.
