Minden konzolgyártó tudja, hogy a legjobb reklám a haver, hiszen gyerekként semmi sincs ránk nagyobb hatással, mint amikor a barátainknál is találkozunk egy bizonyos platformmal. Én például jól emlékszem még, hogy abban a pillanatban tettem le a garast az eredeti Xbox mellett, amikor egy osztálytársamnál megláttam rajta a Colin McRae Rally 3 svédországi pályáját a lélegzetelállítóan amortizálódó MG Roverrel.
A nagyüzemi tartalomfogyasztás korában erre már az influenszerek is rádobnak egy lapáttal, hiszen sokan az ő szavukra is úgy adnak, mintha csak egy évtizedes cimbora ajánlaná az adott portékát. A hagyományos reklámfilmek szerepe így marginálisra csökkent, a múltban viszont jó pár szpot született, melyeket még ma is élmény visszanézni, ha másért nem, hát a hangulatuk miatt.
Ezekből válogattunk néhányat a Game Boytól a PlayStation 4-ig bezárólag, a nosztalgiaszafari után pedig várjuk a javaslataitokat a kommentszekcióban, hogy mivel egészítenétek még ki a listát.
Nintendo Game Boy - Tetris életre-halálra
Napjainkban már nem az a kérdés, hogy játszhatunk-e útközben, hanem az, hogy mivel játsszunk. A Play Áruház és az App Store roskadoznak a szebbnél szebb címektől, de ha fáraszt a mobilos felhozatal, ott az eladási rekordokat döntögető Nintendo Switch is, nem beszélve a spájzban mocorgó Steam Deckről.
Bátran kijelenthetjük azonban, hogy ezek együttvéve sem ütnek akkorát, mint amekkorát az első Game Boy ütött a maga korában. Senkit sem zavart a téglányi méret és a színtelen (na jó, zöld) LCD-kijelző, hiszen az 1989-ben piacra dobott masina bárhová elhozta a játék örömét, már ha bírtuk AA-elemekkel és kazettákkal.
Ahogy a fenti reklám is mondja, a Game Boy a Nintendo összes erejét és izgalmát adta a kezünkbe, és még a "felháborítóan jó" Tetrist is tolhattuk rajta, a Game Link kábelnek köszönhetően akár 1v1-ben is. Hogy a Mark 1-es Vasember-páncélt idéző robotnak (?) azóta sikerült-e jobban belejönnie a játékba, arról sajnos nincs információnk.
Sega Genesis - Pusztító szójáték
A negyedik generációs konzolok idején még a Sega is versenyben volt, ekkor dobták piacra történetük legsikeresebb gépét, a 16 bites Mega Drive-ot, amely 1989 augusztusában Genesis néven érkezett meg az Egyesült Államokba. A japán gyártó se előtte, se utána nem került olyan közel a honfitárs Nintendóhoz, mint ezzel: a Mega Drive-ból kb. 40 millió fogyott, míg a nagy rivális Super Nintendóból 49 millió.
A Mega Drive/Genesis legsikeresebb játéka 15 millió példányban eladott a Sonic the Hedgehog volt, de az Acclaim Entertainment elhozta rá az extra véres Mortal Kombatot is, amit a Nintendo-vásárlók csak egy visszafogott, családbarát verzióban élvezhettek. A lendületben lévő Sega Észak-Amerikában egy agresszív marketingkampánnyal igyekezett lejáratni a nagy ellenfelet, így született meg a "Genesis does what Nintendon't" szlogen, ami egy büntető szójátékkal annyit tesz, hogy a Genesis képes arra, amire a Nindendo nem. A szöveghez egy meglepően ragadós dallam is járt, szóval csak óvatosan a videóval.
PlayStation - Ne becsüld le az erejét!
A Sega és a Nintendo vígan elkergetőztek a homokozóban, amíg a játékba bejelentkező Sony oda nem sózott nekik a PlayStationnel. A Japánban 1994 decemberében, a világ többi részére csak 1995 őszén megérkező PS jött, látott és győzött, hiszen ez lett a történelem első konzolja, ami átlépte a 100 milliós eladási mennyiséget.
A géphez készült európai S.A.P.S. szpotok az akkoriban csúcsra járatott videójáték-hisztériát lovagolták meg. A 60-as évek Amerikájában játszódó reklámokban a PlayStation Ellenes Társaság (Society Against PlayStation - S.A.P.S.) szóvivője figyelmeztette a káros hatásoktól rettegő szülőket, hogy a Sony konzolja sokkal veszedelmesebb az eddigieknél, mivel egy halálos fánk (ez lenne a CD) bújik meg benne, amitől a rágcsálók felrobbannak, a jó magaviseletű gyerekek pedig csimpánzzá változnak. Az elrettentő képsorokat egy náci karlendítésre hajazó tisztelgés kíséretében zárja a fő üzenet, hogy ne becsüljük le a PlayStation erejét.
Sega Saturn - Segata Sanshiro
A Sega ötödik generációs konzoljának, az 1994 novemberében megjelent Saturnnek tehát már a PlayStationnel és a Nintendo 64-gyel kellett szembeszállnia, ám 9,2 milliós eladásával csúnyán elmaradt a konkurenciától (az N64-ből 32,93 millió példány fogyott). Pedig akadt rá néhány remek cím, például a fantasztikus Dragoon Saga, a Sega Rally Championship vagy a Virtua Fighter, de ez vajmi kevés volt a sikerhez.
Ami viszont örök marad, azok a japán piacra készült Segata Sanshiro-reklámok, melyek főhőse nem ismert tréfát, ha a Saturn népszerűsítéséről volt szó. Ha kellett, elpáholt egy csapat tinédzsert, Télapóként ríkatta meg a gyereket, vagy szájon át lélegeztetve hozott vissza egy haldoklót, csak hogy átadja nekik: a Saturnnel kell játszaniuk, ha akarnak, ha nem. A Hiroshi Fujioka által megformált karakter 1997 és 1998 között majdnem 20 reklámban köszönt vissza, a Dreamcast megjelenése előtti utolsó részben azonban kinyírták a forgatókönyvírók. A dühös harcos nem is akárhogy búcsúzott, puszta kézzel térítette el a Sega fejeseinek címzett rakétát, majd a világűrbe vezetve felrobbant vele, ami utólag akár a cég konzolos pályafutásának metaforájaként is értelmezhető.
PlayStation - A játék csodája
A PlayStation több legendás reklámot is adott a világnak, ám míg a S.A.P.S. a humorával tűnt ki, a Double Life (Kettős élet) című promó esztétikailag és mondanivaló szempontjából is odacsapott. A Sony Europe 1999-es hirdetésében 19 PlayStation-játékos fejtegeti, hogy a konzolon játszva egy színesebb, izgalmasabb, határok nélküli életet él, amit ránézésből persze senki sem mondana meg róluk.
A 60 másodpercnyi képsor még 2022-ből nézve is kiváló összefoglalója annak, hogy mért imádunk játszani, de a marketinges szakma is nagyra értékelte, 2007-ben még a rangos Clio Awards dicsőségcsarnokába is beválasztották.
PlayStation 2 - Titán a fedélzeten
A PlayStationnel az újonc Sony akkora király lett, hogy az ezredfordulón debütált PS2 körüli hírveréshez már a Twin Peaks őrült zseni rendezőjét, David Lynchet szerződtette, aki hibátlanul hozta a védjegyének számító szürreális stílus. Sőt, a végeredmény talán túl jól is sikerült, mivel az utolsó pillanatban felbukkanó logót leszámítva a reklámfilmnek semmi köze sincs a PlayStation 2-höz.
Pánikra azonban semmi ok, itt a hivatalos megfejtés: a Sony akkori magyarázata szerint a PS2 a Harmadik Helyet (The Third Place) képviselte az otthon és a munka világa mellett, Lynch pedig ezt a különös dimenziót igyekezett bemutatni nekünk. Az eredetileg fekete-fehér, de színesben is kiadott alkotást több mint 100 európai moziban vetítették, és még werkfilm is készült hozzá. A YouTube-on ugyan több PS2-reklám is David Lynch neve alatt szerepel, de ne dőljetek be a feltöltőknek, valójában ez az egyetlen olyan szpot, amit ő rendezett.
Xbox - Új kihívó születik
Az első Xboxra Amerikában már 2001 őszén rávethették magukat az érdeklődők, az öreg kontinensen viszont egészen a következő év tavaszáig kellett várni a lehetőségre. Az európai rajthoz a brit Bartle Bogle Hegarty ügynökség egy humoros, de morbid reklámmal állt elő. A hírhedté vált film egy szülőszobán indul, ahol a csecsemő szabályosan kirobban a vajúdó anyából, majd akkora ívet jár be az angol táj felett, hogy már egy ráncos vénemberként ér földet - egyenesen egy sírgödörben. Mondanivaló? Az élet rövid, játssz többet!
Az 500 ezer fontos (mai áron 210 millió forintos) költségvetésből elkészült hirdetés ugyan direkt akart sokkoló lenni, de annyi panasz érkezett miatta, hogy végül betiltotta az illetékes brit hatóság. A sztori érdekessége, hogy a reklámot ugyanaz a Daniel Kleinman rendezte, aki az 1995-ös Aranyszem óta minden James Bond-film zenés felvezetőjét is dirigálta, A kvantum csendje (2008) kivételével.
Xbox 360 - Tudományos megközelítés
A legismertebb Xbox 360-reklám kétségtelenül a Standoff, amelyben az ujjaikkal pisztolyt formáló emberek indítottak utcai free-for-all meccset egymás ellen. Habár erről is elterjedt, hogy betiltották, valójában sosem adták le a tévében, a Microsoft ugyanis kizárólag promóciós eseményeken használta még a konzol 2005 decemberi rajtja előtt. Hasonló a helyzet az Xbox Welcome Video című alkotással is, amit a 2007-ben megjelent Xbox Live Arcade Compilation Discen terjesztettek a redmondiak, vagyis ez sem nevezhető klasszikus reklámnak.
Az Xbox 360 Arcade gépekhez csomagolt lemez 5 teljes verziós arcade-játékkal és 5 demóval kedveskedett a vásárlóknak, ezekhez járt bónuszként a 3 perces oktatófilm. A főszereplő egy vaskos akcentussal beszélő tudós, aki humoros szemléltetőkkel avat be a konzol rejtelmeibe, s a végén még egy indokolatlan pohárorgona-koncerttel is meglepi a nézőket. A 11 nyelvre lefordított film sokak legkorábbi Xbox 360-as élménye, arra viszont sajnos nem adott instrukciókat, hogy mit tegyünk a rettegett Red Ring of Death esetén.
PlayStation 3 - A főnök megmondja
A Sony amerikai divíziójának marketingesei a PlayStation harmadik generációjára sem fogytak ki a puskaporból, és Kevin Butler személyében egy zseniális karakterrel álltak elő. Butler egy képzeletbeli sonys vezető volt, akinek az éppen hangsúlyozott téma szerint változott a titulusa: 2009-es első felbukkanásakor a Játékok pontosságáért felelős igazgatóként debütált, de később olyan illusztris szerepekben is kipróbálta magát, mint a Regionális háborús vezető, a Pletykák megerősítéséért felelős igazgató és a Fanboy-kapcsolatokért felelős alelnök.
A karakter 2009 és 2011 között több mint 30 reklámban szerepelt, saját Twitter-fiókról osztotta az észt, és még a 2010-es E3-on is beszédet mondott. A sikertörténet azonban savanyú szájízzel ért véget a Butlert megformáló Jerry Lambert számára, a Sony ugyanis beperelte a színészt, miután az mellékszerepet vállalat egy Bridgestone-reklámban, ami az abroncsmárka Nintendo Wii-nyereményjátékát népszerűsítette. Lambert végül beleegyezett, hogy 2 évig nem tűnik fel videójátékos hirdetésekben.
PlayStation 4 - Tartós kapcsolat
A PlayStation 4 2013-as megjelenésekor a Sony már 18 évnyi konzolos múlttal büszkélkedett, vagyis addigra már egy egész generáció nőtt fel a kék platformon játszva. A 4The Players since 1995 című kisfilm épp ezt mutatta meg, amihez el sem kellett hagynia a szobát. A körbe-körbe pásztázó kamerán át a szemünk előtt peregnek az esztendők, a középpontban viszont mindig a PlayStation éppen aktuális generációja áll.
Figyelemre méltó részlet, hogy a PS1 és 2 alatt még egészen VHS-hatású a képminőség, az ablakon túli London látképe pedig leköveti az idő múlását. Furcsa belegondolni, hogy a Sony lassan egy újabb évtizedet is hozzácsaphatna a történethez, bár, lehet, hogy a főszereplő is azok között van, akiknek nem jutott a PS5-ből.
