Talán nem én vagyok az egyetlen, aki mindmáig DOSBoxot őriz a gépén, bármikor vevő arra, hogy banánbomba reményében csatlakozzon egy robbantgatós Worms-partihoz, és kitörő lelkesedéssel fogadja John Romero legújabb alkotását, a Doom Sigilt. Vajon miért játszunk szívesen ma is ezekkel a nagy múltú játékokkal?
A nosztalgiafaktor
A régi játékok néha egészen másképp festenek egy modern tévéképernyőn vagy monitoron keresztül, így még a tapasztaltabb játékosokat is próbára teheti egy-egy pálya végigjátszása. Ebből is látszik, hogy nem a grafika vagy a kidolgozott történet miatt vonzóak ezek a játékok sokak számára ma is, de valamiért mégis népszerűek. Ezt jelzi, hogy a 2016-ban piacra dobott NES Classic Edition konzol három hónap alatt 2,3 millió példányban kelt el, így a Nintendo 2018-ban újabb konzolok gyártásába kezdett. A siker titka nem más, mint a nosztalgia, amit a retró játékok idéznek fel bennünk.
A nosztalgia a görög "nostos" és "algos" szavakból ered, amelyek jelentése "visszatérés" és "szenvedés". A szóösszetétel svéd orvosok nevéhez köthető, akik olyan svéd zsoldos katonák állapotának leírására használták a XVII. században, akik hazavágytak, amíg más országokban harcoltak. Lényegében tehát a honvágyat értették alatta. Ezzel szemben ma már a nosztalgiát olyan pozitív és negatív érzések keserédes ötvözetére használjuk, amelyek akkor ébrednek bennünk, ha visszaemlékezünk életünk fontos eseményeire. Ezek az emlékek gyakran társas kapcsolatokhoz fűződnek.
Kutatások szerint kétféle módon kerülhetünk nosztalgikus állapotba: külső ingerek vagy belső feszültség révén. A külső ingerek lehetnek szagok, ízek vagy akár egy dal felcsendülése, míg a belső feszültséget előidézheti a magányosság érzése vagy az unalom.
Miért a videojáték a legjobb nosztalgiaforrás?
Mindannyian érzelmileg kötődünk gyermekkorunk játékaihoz, filmjeihez, zenéihez, még azokhoz is, amelyeket esetleg ma már borzalmasnak tartunk. A videojátékok más tárgyakhoz és médiumokhoz képest még erősebb érzelmi kötődést képesek kiváltani bennünk. Ennek több oka is van. Egyrészt egy moziélményhez képest lényegesen többféle és intenzívebb érzelmet élünk át egy-egy játék során: átéljük a versengés izgalmát, a győzelem utáni büszkeséget, a jutalom örömét és esetenként a veszteség okozta csalódást és frusztrációt is, mindezt aktív szerepünk miatt többszörös dózisban. Más médiumokkal ellentétben a videojátékok jutalmazzák jó lépéseinket, talán magasabb arányban is, mint amit a való életben remélhetünk, így önértékelésünket is formálhatják virtuális élményeink. Másrészt a narratívából eredően lehetőséget kapunk arra, hogy hőssé váljunk, és megtapasztalhatjuk, milyen az, amikor profi szintre fejlesztünk egy képességet, avagy valaminek a "mesterévé válunk". A való életben általában ritkábban élünk át hasonló élményeket, mint virtuális környezetben.
A nosztalgia érzését legtöbbször olyan emlékek idézik elő, amelyek társas eseményekhez fűződnek. Éppen ezért a videojátékok, különösen a mai, többszereplős játékmódot támogató online játékok bármely más médiumnál több, erős érzelmi töltésű emléket idézhetnek elő bennünk azáltal, hogy a versengés, a segítségnyújtás és a kooperáció közös élményét nyújtják.
Sean Fenty játékkutató szerint a videojátékok időkapszulaként is funkcionálnak a játékosok számára, mivel egy olyan teret hoznak létre, amely változatlan marad az évek során, így állandóságot sugall, és biztonságérzetet ad, ahová a játékos bármikor visszatérhet. Életünk során változik az otthonunk, a környezetünk, míg a videojátékok helyszíne és atmoszférája változatlan marad, tehát egy biztos teret adhat számunkra, amely megőrzi emlékeinket. Éppen ezért a régi játékok egy erőteljes összekötő kapcsot képeznek személyes múltunk és jelenünk között. Ezt a játékkészítőknek is érdemes szem előtt tartaniuk, hiszen egy-egy régi online játék platformjának megszüntetésével gyakorlatilag a játékosok hőn szeretett és nagy becsben tartott gyermekkori "ingóságait" rövidítik meg, s a folyamat valójában nem sokban különbözik attól, mintha kidobnák a kedvenc plüssmackójukat. Egyre több kutatás támasztja alá azt a feltételezést, hogy a régi videojátékok egy röpke nosztalgikus pillanatnál többet is tartogatnak számunkra: az újrajátszás során felidézzük sikereinket, amelyekre büszkék lehetünk, és úgy érezzük, a korai játéktörténelem részesei voltunk, az akkori ideális énünket (amilyenek szerettünk volna lenni) az aktuális énünkhöz (amilyenek most vagyunk) közelítjük, s ezáltal is építjük önértékelésünket.
Az elemzők szerint az sem véletlen, hogy ezekben az években indult egy nagyobb mértékű retróhullám a játékiparban, hiszen kutatások alapján egy átlagos játékos 35 éves, sok népszerű retró játék pedig körülbelül húsz éve jelent meg, vagy annál is régebben, azaz az X generáció gyermekkorában. A kutatók szerint éppen ezért a jelenlegi retróhullám nagyrészt arról szól, hogy az X generáció próbálja visszaszerezni gyermekkori játékait, és újra elmerülni az egykori játékélményben. A nosztalgiának azonban más funkciói is lehetnek.
Jó vagy rossz nosztalgiázni?
Gyakran felteszik azt a kérdést, hogy vajon a nosztalgia ártalmas vagy jótékony-e a pszichés egészségre tekintve. Habár korai kutatások összefüggést találtak a depressziós tünetek és a nosztalgikus gondolatok gyakorisága között, az újabb tanulmányok ennek cáfolata mellett számos pozitívumra is rávilágítottak. Például arra, hogy a nosztalgia segít abban, hogy megbirkózzunk a stresszel, abban is, hogy ne érezzük magunkat magányosnak, emellett pedig az időskori demencia ellen is fontos védőfaktornak bizonyult.
A nosztalgia hatékony a szomorúság ellen is, noha a kutatások szerint éppen ez a negatív hangulati állapot hívja elő leggyakrabban a dédelgetett emlékeket. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha szomorúak vagyunk, fogékonyabbá válunk azokra az ingerekre, amelyek nosztalgiát ébreszthetnek bennünk (például szívesebben hallgatunk régi zenéket). Mindezt azért tesszük, mert a régi szép emlékek felidézése önmagában boldogabbá tesz minket.
Ilyen módon a nosztalgia a szomorúság és a veszteségérzés ellenszerének is tekinthető. Ezt alátámasztja az a kutatási eredmény is, miszerint azok az emberek, akik többet nosztalgiáznak, könnyebben megbíznak másokban, kevesebb depresszív tünetről számolnak be, és magasabb az önértékelésük.
A nosztalgia azonban nemcsak kizökkent minket a negatív hangulati állapotból, hanem társas élményt is ad. Mikor felidézzük a számunkra fontos társas emlékeket, erősítjük magunkban a valahová tartozás élményét, amely a magány érzése ellen hat. Ezekben az emlékképekben gyakran a társas helyzetek főszereplői vagy kiemelt résztvevői vagyunk. A videojátékok akkor is könnyebben előhívhatnak bennünk pozitív emlékeket, ha magánnyal vagy szomorúsággal küzdünk, mert a játék egy olyan társas élmény, amelynek ugyancsak a középpontjában vagyunk: körülvesznek bennünket mások, akikkel interakcióba léphetünk, de mi vagyunk a főhősök.
A nosztalgia társas jellegét Tim Wildschut és munkatársainak kutatása is megerősíti, akik nosztalgikus emlékképek leírására kérték a vizsgálatban résztvevőket. A legtöbben társas emlékekről (például családi utazás) vagy szoros társkapcsolatokról írtak (például legjobb barát). Egy másik kutatásban azt találták, hogy azok a dalok képesek a legtöbb nosztalgikus emlékképet előhívni a hallgatóban, amelyek társas kapcsolatokról szólnak (család, barát, pár).
A nosztalgia legfőbb funkciója a korábbi és jelenlegi énünk közötti átmenet megteremtése, valamint a különbségek folyamatos közelítése a belső integráció fenntartása céljából. Emellett számos kutatás pozitívumként tekint rá, hiszen mérsékli a magány és a szomorúság érzését. A közös játékélmény felidézése erre különösen alkalmas lehet azáltal, hogy összetett, intenzív társas érzések újraélését teszi lehetővé, amelyek kulcsszereplői voltunk. Ezek az élmények emlékeztetnek sikereinkre, erősségeinkre és fontos kapcsolatainkra.
A cikket Zsila Ágnes pszichológus, író és az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájának PhD-hallgatója írta, aki Prof. Demetrovics Zsolt kutatócsoportjának aktív résztvevőjeként a videojátékok és az internethasználat pszichológiai vonatkozásait vizsgálja.
Az Extra Life a GameStar társadalmi felelősségvállalásként indított rovata, célja az, hogy a fiataloknak és a szülőknek szakemberekkel közösen segítsünk, beszéljünk olyan kérdésekről, amik éppen téged is érinthetnek.
