"Süt ránk a napsugár, tengerszínű kék az ég", szólt néhány évvel ezelőtt valami borzasztóan egyszerű nóta, aminek annyira fogalmam sincs az előadójáról, hogy még neten sem voltam hajlandó rákeresni. Bár azért az elég sokat elárul róla, hogy a YouTube-ra egy "tenyészet" nevű felhasználó töltötte fel. De tény, hogy jelenleg hét ágra süt a nap, az égbolton boldog bárányfelhők bégetnek, és az ablakokon közel harmincfokos levegő ömlik befelé, ami ellen szinte már klímát kellene indítani, ha nem költöttem volna az árát teljes egészében az autó javítására. De félre hőség, félre bárgyú egynyári nóták, és érkezzenek az aktuális hónap évtizedes sztárjai, szépen sorjában.
1986 május - A beszivárgó
Mielőtt belecsapnánk a 30 évvel ezelőtti lecsóba, apró kulisszatitokként elárulnám, hogy mi az egyik legfontosabb körülménye a visszatekintős cikkeknek. Az egésznek az alapja a zene, ami egyébként nem csak ennél az írásnál, hanem bármely más írásomnál is fontos szerepet játszik. De a visszatekintőnél főleg, hiszen egy adott korhoz, korszakhoz nem csak játékok, hanem emlékek, színek, illatok, hangok is tartoznak, melyeket nem is olyan nehéz visszaidézni, ha az ember felüt egy jó kis YouTube összeállítást, amiben Madonna azt kéri az apukájától, hogy ne prédikáljon, vagy éppen a Berlin nótázik arról, hogy miként vitték el a lélegzetét máshová. De ugyanez igaz 1996-ra is, amikor a 2Unlimited egyszerű törzsi tánca repíti az embert valamiféle populáris techno dimenzióba, a Fugees lágy gyilkosságról nótázik, és R. Kelly elhiszi, hogy tud repülni. 2006...nos, 2006 még túl közel van ahhoz, hogy nosztalgiával gondoljunk rá.
Most azonban tényleg kezdjünk neki, mégpedig az Infiltrator című játékkal, ami 1986-ban a maga nemében egyedülálló titkosügynöki élményeket nyújtott az osonásra vágyó gamereknek. A játékban a Johnny "Jimbo Baby" McGibbits nevű, rendkívül sokoldalú ámérikái ügynököt alakítottuk, aki helikoptert vezetni legalább olyan jól tudott, mint hamis papírokkal támaszpontokra beosonni, vagy éppen sárgászöld köpenyben székletürítő mozdulatokat utánozva fiókokban kotorászni.
Az Infiltrator összesen hat küldetést tartalmazott, melyből három arról szólt, hogy el kellett repülni az ellenséges bázisig, míg a másik három ezen objektumok felderítését tartalmazta. Ahhoz, hogy küldetésünket sikerrel teljesítsük, rendelkezésünkre állt néhány apróság, úgymint az előbb említett hamis papír, gázgránát, illetve altatógránát (meg még néhány cucc, amire már nem emlékszem, de látszik a videóban).
A feladatok nem voltak túl összetettek, hiszen mindössze annyi volt a dolgunk, hogy mindig megtaláljunk egy titkos vezérlőtermet, miközben lehetőség szerint nem kapnak el. A dolog szépsége leginkább abban rejlett, hogy akkortájt a legtöbb, szocialista érában nevelkedő gyermek egyetlen árva angol szót sem tudott, így például ha az őr közölte, hogy szerinte gáz van a papírjainkkal, akkor azt onnan tudtuk, hogy hosszabb mondatot írt ki a játék a képernyőre, mint amikor elfogadta. Ebben az esetben máris durr, beüzemeltük az ideggázt, és az akadékoskodó katona aludt, mint aki pihenés nélkül nyomta végig a 98-as Mayday fesztivált.
Az Infiltrator annak ellenére, hogy gyorsan végig lehetett játszani, mégis lenyűgöző volt a maga nemében, ezért nem is lehet csodálkozni azon, hogy a kiadóként közreműködő Mindscape második legtöbb eladással büszkélkedő címe lett. Illetve a helyzet az, hogy ennyi idő távlatából már akkor is pozitív emlékeink lennének, ha egyébként az egyik legrosszabb game lett volna.
1996 május - Kiegészítőkből gyúrt játék
Különösen aktuális most a Doom neve, hiszen útjára indult az újabb pokol, ami egy-két kollégát már be is szippantott, de 1996-ban még nem tudtuk, hogy majd 20 év múlva mi fog történni. Azt viszont annál inkább, hogy a Final Doom egy olyan kiegészítő, ami a Doom II alapjáték nélkül is működik, és megtalálható benne a TNT: Evolution a TeamTNT-től, a The Plutonia Experiment a Casali tesóktól, és előbbi még új zenéket is készített.
A TNT: Evolution sztorija röviden annyi, hogy az UAC már megint nem bír magával, és újabb dimenziókaput készít, amin keresztül a tengerészgyalogosok sikeresen elbánnak a pokol hordáival, de valami azért mégsem kóser, mert csak jönnek a csúfságok, és kezdetét veszi a lövöldözés.
A Plutonia Experiment lényege, hogy miután a pokol rémségei inváziót indítottak a Föld ellen, és végül nem győztek nagyon, fel kell mérni annak a lehetőségét, hogy a jövőben mennyire következhet be egy újabb invázió, és készíteni kell egy megakadályozó szerkezetet. Ebből már sejthető, hogy a vége megint az lesz, hogy valami elcsesződik, és újra támadnak a hordák.
A fejlesztésről annyit érdemes tudni, hogy a TNT esetében lelkes, és hozzáértő hobbisták fogtak neki a dolognak, ám néhány nappal azelőtt, hogy az ingyenes kiegészítő megjelent volna, az id Software fogta és hopp, felvásárolta az egészet.
2006 május - Ütőember: Vér pénz
Ugye milyen erőltetett teljesen szó szerint fordítani a dolgokat? Pedig így gyorsan rájöhet mindenki, hogy a frizurában hozzám közelálló 47-es ügynökről beszélünk, vagyis egészen pontosan a Hitman: Blood Money az, amiről szó van. A sorozat negyedik része szinte napra pontosan 10 éve jelent meg (2006. 05. 26), és annyira sikeres volt, hogy gyorsan el is kelt belőle 2,1 millió, ugyanakkor ez volt az a rész, melyben utoljára működött közre a zenei zseni, Jesper Kyd.
Ugyanakkor a Blood Money nem csak sima rókabőr volt (mégsem egy Need for Speedről beszélünk), hiszen voltak benne újdonságok, így például az, hogy hangsúlyosabb lett a fegyvertelen összecsapás (hívjuk így, amikor valakit elcsendesítettünk a fojtódróttal), de ebben a részben jött be a képbe az NPC-k élő (egy darabig) pajzsként történő felhasználása is. Nem maradt érintetlen a grafikus motor sem, mint ahogyan a karakteranimációk is erős csiszoláson estek át.
Minden küldetésnél lehetőségünk volt úgy intézni, hogy a célszemély kiiktatása egy szomorú balesetnek tűnjék, így simán lehajíthattunk valakit az erkélyről, vagy egyszerű konyhai szerencsétlenségnek állíthattuk be azt, hogy rárobbantottuk a grillsütőt. Érdemes megemlíteni még, hogy a játék promója sem nélkülözte a véres dolgokat, hiszen elég ha csak arra a hölgyre gondolunk, aki első ránézésre békésen aludt az ágyban, ám nem lehetett elsiklani a tény felett, hogy ott egy luk a koponyájában.
Ennyi fért bele a májusba, úgyhogy találkozunk júniusban, ami már csak azért is érdekes, mert rögvest az első szombatján helló Szeged, és helló PlayIT (házhoz jön, yeppp!), illetve akik még az iskolapadot koptatják, azok megpihenhetnek egy kicsit. Most pedig viszlát mindenki, szia Jessica!
