Bár nem szokásom hinni a néplélektanban és a nemzetekhez kapcsolódó hasonló általánosításokban, a Pokoli szomszédokban nem tudok nem észrevenni valami jellegzetesen Közép-európai ízt. A 2003-as játék osztrák készítői ugyanis pont úgy nevettettek meg minket több mint egy évtizeddel ezelőtt, mint azt a tévés kollégáik tették a Rex felügyelőben, amikor minden részben legalább egyszer tönkretették Kunz párizsis zsömléjét. A szerencsétlen Szomszéd karaktere is hasonlóan esetlen, és mi ezért pontosan olyan jóízűen nevettük ki újra meg újra…
Visszatekintve a Pokoli szomszédok története annak ellenére egészen nyakatekert, hogy minden túlzás nélkül papírvékony: Woodyt valamivel nagyon felidegesítette a szomszédja, de hogy mivel, arra még a szekrény aljából előtúrt 34 oldalas kézikönyvben (akkor még nem számított a papír) sem találtam meg a választ. Ezért a rejtélyes bűntettért nem elég, hogy egyszerűen bosszút áll rajta, hanem napokon át kínozza a karácsonykor otthonhagyott Kevin stílusában (csak ezúttal ő a behatoló), ráadásul az egészből egy tévéműsort csinál, tehát valószínűleg még jól meg is szedi magát.
Persze a játék humorához ennél komolyabb háttérre nincs is szükség, az olyan klasszikus gagek, mint a sörbe kevert hashajtó, a beszappanozott padlón rajzfilmszerűen elhasaló balek, vagy a hajnövesztőre kicserélt tusfürdő így is kiválóan működtek. Nyilvánvaló, hogy ez azért nem a humor csimborasszója, de amikor az ember koránál fogva a Tom & Jerryhez és a hozzá hasonlókhoz van szokva, ezek a poénok is tökéletesen ültek, így a Pokoli szomszédok egy egész generáció gyermekkorában hagytak kitörölhetetlen emlékeket a kontrollálatlan nevetésről egy lusta, ápolatlan pacák kárára.
Persze akik sokadszorra is nekifutottak egy-egy epizódnak, nem azért tették, hogy újra láthassák, ahogy egy-egy csíny az idegroham szélére sodorta az áldozatunkat, hanem az, hogy a Pokoli Szomszédok egy jól összerakott lopakodós játék volt. A JoWoodnak sikerült rávennie azokat a kölyköket, akik nem bírták kivárni, hogy a szupermarket pénztárjánál a szüleik kifizessék a tuttifrutti ízű rágót, mielőtt kibontanák, hogy hosszú percekig tanulmányozzák a Szomszéd aznapi rutinját egy szekrénybe bújva.
Én speciel a nővéremmel nyomorogtam az apró 4:3-as monitor előtt, hogy valahogy kiagyaljuk, hogyan lehetne minél több szadizást összefűzni a lehető legmagasabb pontszám érdekében, majd ha ez megvolt, jöhettek az újabb kihívások. Ezekből bőven adagolt a játék, hiszen a későbbi pályákra újabb és újabb helyiségek nyíltak meg a Szomszéd házán belül, ami nem csak új útvonalakat és használható tárgyakat jelentett, hanem a háziállatok személyében egy idő után két újabb veszélyforrást is. Így annak ellenére a monitorba hajolva izgultunk, nehogy lebukjunk, hogy a játék végére már azt is megtanultuk, hol kell járnunk az adott helyiségből való távozás animációjában ahhoz, hogy ne bukjunk le.
Ha a minden túlzás nélkül meglepetéssikernek tekinthető Pokoli szomszédok első 14 epizódjával nem tudtunk betelni, nem sokkal az eredeti után érkezett egy második rész. Ebben egzotikus helyszíneken és egy luxushajón szívathattuk tovább (az egyébként előlünk menekülő) szomszédot, mert úgy tűnik, Woody nem ismeri a kegyelem fogalmát. Bár a készítők az új helyszínek és csínyek mellett új szereplőket is behoztak a történetbe és néhol minijátékokat is teljesítenünk kell, nekem személy szerint másodszorra nem ütött akkorát a koncepció, mint az első epizódban. Ettől függetlenül rengeteg zseniálisan vicces mozdulatot köszönhettünk a Pokoli szomszédoknak és nem utolsó sorban ezt a mozdulatot is, ami 2003-ban még hihetetlenül lazának tűnt:
A rovat korábbi részeit itt találjátok.
Mi a "hőskori leletek"?
A Hőskori leletek annak az időnek állít emléket, amikor még egy kicsit egyszerűbb volt játékosnak lenni - vagyis inkább máshogy volt bonyolult. Ha egyikünknek eszébe jut valami egy régi kedvenc játékával kapcsolatban, belefutunk egy régi trailerbe vagy zenébe, ami valamelyik klasszikusra emlékeztet minket vagy csak megosztanánk veletek valamit a játékosmúltunkból, akkor azt mind ebben a rovatban fogjuk megtenni.
