Már az ezredforduló idején is számos grandiózus címnek örülhettek a szerepjáték rajongók, elég csak a Baldur's Gate vagy a Might & Magic sorozatokra gondolni. Viszont nem mindenki szeretett naphosszat hosszú szövegeket olvasni, ezért az akció-RPG műfaj is terjedni kezdett. Remekül kialakított világa és története miatt pedig a Gothic hamar belopta magát a rajongók szívébe.
A játék először 2001. március 15-én jelent meg Németországban és még ugyanabban az évben, november 23-án Észak-Amerikában is. A német Piranha Bytes csapata több mint négy évig dolgozott a játék egyedi motorján, és ugyan a látvány első osztályúnak számított akkoriban, néhány játékmechanika bizony nehézkesen működött. Azonban a sztori és a karakterek elvitték a hátukon a játékot.
A kaland azzal vette kezdetét, hogy hősünket elítélték, majd behajították egy mágikus kupolával védett völgybe, ahol a többi rab egy különleges ércet bányászott az orkok elleni háborúhoz. A játék már az elején elengedte a kezünket és ránk bízta saját sorsunk alakítását, szabadon dönthettünk, melyik tábor oldalán kívántuk felvenni a harcot a gonosz ellen, a fő sztorivonal mellett pedig számos érdekes mellékküldetést is teljesíthettünk. Bizony szükség is volt az ilyen missziók elvégzésére, hisz a Bányavölgy egy kemény hely volt, és csak az érhetett el valamit, aki meg is dolgozott érte.
A történet nem volt tele hirtelen fordulatokkal és látványos átvezető videókat is csak ritkán kaptunk, de karakterünk fejlesztése, a többi szereplővel való interakció és az ügyesen megépített, nyitott világ remek összhangban voltak egymással. A néhány évvel később érkező második rész alaposan átdolgozta a játékot, de megtartotta az alapokat, és talán nagyobb sikert is aratott a játékosok körében. Aztán jött a még egész elfogadható harmadik fejezet, majd a Piranha Bytes elkezdett dolgozni a Risen sorozaton egy másik kiadónál, a Gothic széria pedig egy új fejlesztőhöz került, így a negyedik rész már nem ért fel az elődeihez.
Ugyan már elég régen játszottam a Gothic-kal, volt idő, amikor többször is végigküzdöttem magam a kalandon, mindig más oldal szolgálatába állítva kardomat (vagy mágiámat). Ráadásul új játék indítására sem volt szükség, egyszerűen csak csinálni kellett egy olyan mentett állást, ahol már annyira jóban voltunk mindenkivel, hogy egy rövid beszélgetés után bármelyik táborba becsatlakozhattunk, aztán ezt a mentést visszatöltve kezdődhetett is újból a sztori, csak épp egy másik oldal szemszögéből.
Voltak kisebb-nagyobb bugok a játékban, amelyek nem nagyon akadályozták az előrehaladást, ám előfordult olyan is, hogy az egyik fő küldetés vacakolt. Kikapcsolt a script, ezzel együtt pedig lefagyott a fontos szereplő is, akit épp el kellett juttatni valahova. Ilyenkor pedig két dolgot tudtunk csinálni: betöltöttünk egy korábbi mentést, és elkezdtük elölről a küldetést vagy pedig egy konzolparanccsal oldottuk meg a problémát. Általában az utóbbira esett a választás, mert ugyan az macerásabb volt egy kicsit, de legalább nem veszett kárba több óra játékidő. Nekem legalábbis sose volt kéznél egy frissebb mentett állás.
A hibái ellenére mégis nagyon szórakoztató játék volt a Gothic, és mai szemmel nézve sok minden elavultnak tűnhet, mert tulajdonképpen az is, de a maga idejében kincset érő alkotás volt, és nagyon hosszú órákra a képernyő elé tudta szegezni a műfaj rajongóit.
A Hőskori leletek annak az időnek állít emléket, amikor még egy kicsit egyszerűbb volt játékosnak lenni - vagyis inkább máshogy volt bonyolult. Ha egyikünknek eszébe jut valami egy régi kedvenc játékával kapcsolatban, belefutunk egy régi trailerbe vagy zenébe, ami valamelyik klasszikusra emlékeztet minket vagy csak megosztanánk veletek valamit a játékosmúltunkból, akkor azt mind ebben az új rovatban fogjuk megtenni.
