Manapság minden ősszel a kiadók (élükön az EA-vel) piacra dobják aktuális focijátékaikat, kosárlabda-szimulátoraikat meg a többit, amelyek épp csak annyira különböznek az előző részektől, hogy a műfajra rákattant rajongók azért még megvegyék az újat. Jó messzire eljutottunk a sportjátékok kezdeteitől - még úgy is, ha a kezdetek pontos időpontján lehetne vitatkozni. Az első sportjátékokat a játékmechanika tekintetében ugyanis semmi sem különböztette meg az ügyességi játékoktól - a Pong például sportjáték? Na ugye. Szóval a sportjáték mint önálló kategória gyakorlatilag sokáig nem is létezett, egy évekig tartó evolúció eredményeként jött létre. Ennek az evolúciónak pedig fontos állomása volt a nyolcvanas évek elején felbukkant olimpiaszimulátorok burjánzása.
Ezek a játékok már nemcsak egy-egy sportágat dolgoztak fel, hanem egyszerre többet - igazából minijáték-gyűjtemények voltak, hangulatban viszont már eléggé a későbbi sportjátékok felé húztak. Már csak azért is, mert sokszor komoly izommunka - a joystick ide-oda rángatása - kellett az irányításukhoz; sok ezer botkormány ment tönkre például az Activision Decathlonja miatt. Most mégsem nekik állítanék emléket, hanem paródiáiknak, illetve továbbgondolásaiknak. Az olimpiaszimulátor ugyanis elég sikeres műfaj volt, de mindegyik komoly képviselőjében csak futni, ugrani, úszni lehetett. Ennek egyhangúságát felismerve a nyolcvanas évek második felében több fejlesztő is próbálkozott extrém, sőt kitalált sportágakkal, és egészen szórakoztató őrült sportjátékok születtek így. Ezekből válogattam alább egy egyre bizarrabbá váló panoptikumot, mert érdemes megemlékezni róluk.
Lehetne még sorolni hasonló a példákat (a kocsmaolimpiát rendező Bar Games és a hagyományos sportokat űrlényekkel újraértelmező Alien Olympics jut még hirtelen eszembe), de ezek voltak a legfontosabbak. A vicces olimpiaszimulátorok kora aztán a kilencvenes évek elején leáldozott, amikor egyre jobb és részletgazdagabb sportjátékok jöttek (mint például a Cinemaware TV Sports sorozata, vagy a FIFA-k, hogy mást ne mondjak). Aztán a mozgásérzékelős kontrollerek pár évvel ezelőtti hódítása megint feltámasztotta ezt az elfeledett műfajt, Wii-re is több ilyen játék jött ki, de a Kinect Adventures és a Kinect Star Wars is ebbe a sorba illik. Talán a VR-forradalom ad egy újabb löketet a zsánernek.
California Games (1987)
Az Epyx gigasikere, a C64 egyik legtöbbet emlegetett játéka, amely a kor minden fontosabb platformján megjelent. Az összekötőkapocs a hagyományos sportjátékok és a szabadabb asszociációk között, amennyiben a California Games nem olimpiai sportágakat dolgozott fel, hanem a napfényes nyugati part hat jellemző szórakozását: frizbi, hekilabda, szörfözés, BMX, görkori, illetve gördeszkázás félcsőben. Elképesztően népszerű volt, és sokan klónozták valamilyen formában. Az Electronic Arts válasza például egy évvel később a Skate or Die, 1990-ben pedig a Ski or Die volt - ezek gördeszkás, illetve téli sportos környezetben próbáltak a tradicionális sportoknál extrémebb lehetőséget nyújtani (de a Ski or Die-ban például a hógolyózás is szerepelt mint sportág).
Eskimo Games (1989) és Aussie Games (1990)
Egy kalap alá vettem ezt a kettőt, mert ugyanannak a trendnek az eredményei: olyan California Games-klónok, amelyek egy nemzet vagy népcsoport vélt vagy valós sportjait dolgozzák fel. Az Eskimo Gamest a Maitai fejlesztette, és a címéből látszik, hogy a sarkvidékre kalauzolta a játékost, akinek többek között fagyipasszolásban, jégkunyhóépítésben és jegesmedvebokszban kellett helytállnia. Az Aussie Games az ausztrál Beam Software munkája volt, és a fejlesztők saját kontinensükön néztek körül. Egyebek közt bumerángdobást és sörös dobozra lövöldözést találtak, továbbá a műugrásnak egy olyan verzióját, amelyben kövér emberek ugranak fájdalmas hasasokat.
Alternative World Games (1987)
A Sports-A-Roniként is ismert Alternative World Gamest azért kell kiemelni, mert magyarok fejlesztették - a Novotrade alkalmazottjai, Révbíró Tamás vezetésével. A játékban a világ nyolc táján kell vicces sporteseményeken részt vennünk; Mexikóban például zsákbanfutás-bajnokság zajlik, Velencében párnacsatázni kell egy gondolán, Rómában pedig azon versenyeznek, ki tudja messzebbre dobni a bakancsát. Amellett, hogy a játék nagyon szórakoztató volt, elképesztően igényesen készítették el a magyarok; csak már annyira furcsa irányba húzott, hogy nem tudott olyan sikereket elérni, mint a California Games.
Fiendish Freddy's Big Top O' Fun (1989)
A Gray Matter műve nem tűnik olimpiaszimulátornak, de valójában az: összefüggő minijátékok gyűjteménye, csak ezúttal a helyszínként nem egy stadion szerepelt, hanem egy cirkusz. Kötéltánc, trapézon ugrálás, zsonglőrködés, késdobálás, ágyúból kilövetés és toronyugrás volt a hat versenyszám, a játékos teljesítményét egy bohócokból álló zsűri pontozta. A toronyugrásra máig emlékszem: egy atlétával kellett egyre magasabbról, de egyre kisebb medencékbe beugrani - az utolsó körben egy pohár vízbe (ha sikerült, az atléta eltűnt a pohárban, csak a kéz- és lábfejei kandikáltak ki). Elég morbid képi humorral bírt.
Caveman Ugh-Lympics (1988)
Minden volt Commodore 64-tulajdonosnak ismerős a Dynamix által fejlesztett ősemberolimpia, amely először C64-re jelent meg, és nemcsak vicces volt, de jól is nézett ki óriási méretű ősembereivel. Jó érzékkel az EA adta ki, és nagyot kaszált rajta, mert a Caveman Ugh-Lympics a karakterválasztástól a game overig hangosan röhögős volt, és széles rajongótábora alakult ki elég hamar. Magyarázatként, azt hiszem, elég leírni a hat számot, amiben ősemberünkkel indulhattunk: futóverseny kardfogú tigrissel (a vesztest a tigris megette), bunkósbotharc, tűzcsiholás, dinoszauruszlovaglás, rúdugrás egy éhes T-Rex-fölött és a híres-hírhedt asszonyhajítás (amit ma már nem nagyon lehetne vállalni).
Viz: The Game (1991)
A Viz egy felnőtteknek szóló brit humormagazin, szóval el lehet képzelni, milyen volt az a sportjáték, amit ez ihletett. A játékmenet gerincét egy vad akadályokkal teli futóverseny adta, amelyen az újság három visszatérő karikatúrahősével lehetett indulni, a versenyt pedig a karakterekre szabott minijátékok szakították meg. A csapat verekedős erőembere, Biffa Bacon például időre ivott sört és fejelt le téglákat. Johnny Fartpants (beszédes név) a szellentésével fújt fel lufikat, illetve emberi rakétaként próbált minél magasabbra jutni. Nála is agyamentebb karakter volt Buster Gonad, akinek óriási… hogy is mondjam ezt szépen… "családi ékszereiˮ voltak, és azokon pattogott magasra, illetve időre kellett velük palacsintát lapítani. Nem volt normális, aki ezt a játékot kitalálta, az biztos.
Ti milyen őrült sportjátékot tudtok felidézni? Mivel egészítenétek ki a listát?
