Minden játékos, aki már önállóan kötötte be a cipőjét akkor, amikor Antall József miniszterelnök halála miatt megszakították a Kacsameséket, ismerheti a Destruction Derby nevű csodát. Az említett játék a kor lehetőségei között nagyjából a legtöbbet hozta ki a roncsderbi témaköréből. Ezt követően jöttek a Bugbear srácai, akik betolták a hősök csarnokába a Flatoutot, majd pedig annak második részét, hogy később csupán halovány - más fejlesztőkhöz köthető - folytatások és utánzatok gördüljenek le a gyártósorról. Hányattatott sorsa ellenére végül csak bearanyozódott a Wreckfest, amely érthető módon sztori nélkül, karriermóddal hív önfeledt szórakozásra, hogy sikeres futamok esetén feloldódjanak az újabb és újabb alkatrészek, valamint egyre durvább verdákat vehessünk.
Egyenesen a B oszlopba
A legutóbbi siralmas Flatout után nagyon vártuk, hogy végre tényleg jöjjön valami olyan, ahol sír a kasztni, hajlik az acél, leszakadnak az elemek, és elrepül a futómű, így most örömmel jelenthetjük, a Wrecfkest kiválóan adja a roncstelepi hangulatot. Már maguk a járgányok is örömtelien ótvarosak, de amikor elkezdjük trepnizni a gázt, meg rárántani a többiekre a kormányt, és inkább elveszítjük a futamot, csak tudjunk egy hatalmasat durrantani egy másik résztvevő farába, akkor kicsit úgy érezhetjük, megérkeztünk. Ráadásul a játék a karrier első pillanatában közli, hogy itt nincs kegyelem, hiszen felültet kéttucatnyi versenyzőt ugyanennyi fűnyíróra, és nekiereszti őket egymásnak. Csak úgy repkednek a bukósisakos testek, mi pedig kéjes izgalommal hajtunk át mindenen és mindenkin.
Aztán végre kapunk valami normálisabb vasat, és a Carmageddon címképernyőjén látható Max Damage kaján vigyorával várjuk, hogy becsapódjunk a rendkívül irritáló terepjáróba. Mindezt megkoronázza a fizika, amely rendkívül jól teljesít, hiszen végre valóban van súlya az autóknak, és amikor két másfél-két (vagy még több) tonnás test egymásnak feszül, szinte kiugrik a monitorból, ahogy sír az acél. Ugyanez igaz az autók vezethetőségére is, tehát nem az a valószerűtlen gumimatracérzés van, ami például a WRC sorozat címeit jellemzi, mióta a Kylotonn részről részre megerőszakolja, hanem ténylegesen belendülnek, megpördülnek, driftelnek, és repülnek. Itt, ha valami egyszer megindul, ember legyen a talpán, aki megfogja, és ha egyszer bekerülünk a darálóba, onnan igencsak nehéz ép bőrrel kikecmeregni.
Végtére is…
A grafikát sem érheti panasz, a motor rendkívül jól teszi a dolgát, igaz, a látvány lehetett volna szebb is, mert néhány effektet korábban kivettek belőle a fejlesztők, de amikor a gumifalba sodródva azt látjuk, hogy ahány gumi, annyifelé repül, miközben még éppen észleljük a szemünk sarkából a pályáról miattunk kirepülő ellenfelünket, akkor pont nem érdekel senkit, hogy hogyan csillan be a lens flare. A Wreckfest remek játék, ugyanakkor meg kell említeni a hosszas töltési időt, a karriermódban hiányos információszolgáltatást, illetve azt, hogy idővel semmi újat nem tud nyújtani, és ha netán a többjátékos mód szerverei kihalnak, hamar sivárrá válhat az egész.
