Olyan nincs, hogy a mostanában begördülő és begördült autós felhozatalból a régóta színen lévő WRC sorozat ne vegye ki a részét idén is. Bár abban nem lehettünk biztosak, hogy ez nekünk jó-e, hiszen amikor 2015-ben a Kylotonn átvette a fejlesztést (a WRC 5-tel), ügyesen visszalökte a játékot tetszőleges kétezres évekbeli ralis cím szintjére (vagy még az alá). Aztán a WRC 6 valamivel talán, de szinte alig észrevehetően jobban sikerült, most pedig itt az újabb rész, amivel esetleg rátalálhatnak a helyes ösvényre, de baromi nehéz lesz nekik megbocsátani azt, amit az előző kettőben műveltek.
Középen egyensúlyozva
Tekintve, hogy ralijátékról van szó, kezdjük rögvest a fizikával, amiről egyértelműen kijelenthető: igyekeztek úgy balanszírozni a fejlesztők, hogy egyaránt magukhoz csábíthassák az árkád és a szimulátoros játékosokat. Gondolhatnánk tehát, hogy akkor ez most olyan, mint a négy évszakos gumi, a motorosvitorlázó vagy a sínautó, vagyis hogy igazából egyik funkcióra sem jó, de nem így van. Annak ellenére, hogy fényévnyi távolságban van a zsáner klasszikusainak realitásától, azért nem is egy Need for Speed, amelyben csak arra kell ügyelnünk, hogy elég mélyre tapossuk a gázt. Ez az egyébként, amiben a WRC 7 leginkább kimagaslót nyújt, mivel bárhol legyünk is, rendesen ott van a sebességérzet, és miközben végignyargalunk a 13 versenyhelyszín több tucat pályáján, egyfolytában úgy érezhetjük, hogy tényleg teljesítményt jelent átjutni az adott szakaszon.
Amiért szerethetjük
Érezni a fejlesztők szándékát, hogy egy valamivel jobb terméket tegyenek le az asztalra, mint korábban, így egyrészt létszámban is bővültek, másrészt olyan embereket vontak be a projektbe, akik belülről is láttak már ilyen autót, így aztán végül sikerült élvezhető terméket alkotniuk. Külön kiemelendő, hogy immár ténylegesen érezhető különbség van az eltérő típusok és hajtások között, ami korábban nem feltétlenül jellemezte a Kylotonn címeit. Az elégedettséghez hozzájárultak a hangmérnökök is, igencsak autentikus zörejekkel látták el a játékot: kiválóan kopognak a kavicsok az alvázon, üvöltenek a motorok, és a környezet zajai is elfogadhatóak. A látvány - ahogy az előző két részben, úgy most is - felemás, de most foglalkozzunk csak a széppel. Jól néznek ki az autók, csinos a vizes aszfalt, a havas-jeges környezet pedig különösen kiemelkedő, mint az is, hogy minden egyes országnak megvannak a jellegzetességei, és nem csupán ezerszer látott tereptárgyakból építkeztek a fejlesztők. Ja, és el ne felejtsük, visszakapjuk a maratoni etapokat: 10-15 percig is nyomathatjuk ezeken, miközben olykor lerobbant vetélytársakat látunk meg az útszélen.
Amiért kritizálhatjuk
Amennyire szépek bizonyos effektek, olyannyira rusnya minden, ami a pályán kívül, de annak közelében van, különös tekintettel a nézőkre, akiket valószínűleg még 2006-ból hagyott ott valaki. A fejlesztők talán most találták meg őket, és ha már úgyis a kezük ügyébe akadtak, akkor betették legfrissebb játékukba. Szintén negatívumként említhető a sérülések és törések kezelése is, mert bár a felületi karosszériaroncsolás jobb, mint tavaly, a csattanások szempontjából elég megengedő a játék, holott némi szigorúság nem ártana, már csak a hitelesség érdekében sem. Végezetül megemlíthetjük a büntetés rendszerét, amivel alapvetően nincs baj, de ha eltalálunk egy embert az autóval, a játék azonnal visszatesz az útra, és 9 másodperces eltiltást kapunk. Márpedig az idióta nézők olykor rögvest az út szélén csápolnak, ráadásul a kanyar külső ívén, hogy tutira nekik menjünk. Amúgy nem rossz a WRC 7 iránya, de van még hová fejlődni.
