Mindig kétkedve fogadjuk az adaptációkat, így nem számítottunk arra, hogy a 2013-as Z világháború sikerét meglovagolni kívánó, 2019 áprilisában megjelent World War Z bármilyen szempontból kiemelkedő lesz. Egy kicsit még az Overkill's The Walking Dead hatása alatt voltunk ami nem csak hogy adaptáció volt, de még zombis is), mely ugyan megjelent 2018 novemberében, de annyira rossz volt, hogy a konzolos változatokat elvetették, három hónap múlva pedig végleg felhagytak azzal, hogy bármi élvezeteset formáljanak a PC-s kiadásból, létezésének minden nyomát eltörölték.
A kritikusi vélemények szerint a World War Z sem lett túl jó, pozitívumai ellenére a többség középszerűnek ítélte. A játékosok azonban hamar ráharaptak, egy hét alatt 1 millió példány fogyott belőle, 2019 októberére meglett a 3 millió is, így a Saber extra motivációt kapott ahhoz, hogy folyamatosan gyártsa a tartalmakat. Most megérkezett az Aftermath, aminek újításai alapjában véve nem változtatják meg az játékot, de kétségtelenül felrázzák egy kicsit.
A zombik sosem fogynak el
Aki annak idején azért nem szeretett bele a World War Z-be, mert kevesellte a tartalmat, most nyugodtan adhat neki egy újabb esélyt, hiszen azóta bekerült számos újdonság, lényegesen jobb lett a játékmenet, több kaszt és több helyszín közül választhatunk - ugyanakkor azok, akik unalmasnak találták a zombik néha egy-egy gombnyomással megszakított darálását, most sem fogják meggondolni magukat.
Az Aftermath célja nem az, hogy hirtelen sokkal jobb játékot varázsoljon a World War Z-ből, hanem hogy azoknak, akik eddig élvezték, még több elfoglaltságot nyújtson.
Kapunk például két új helyszínt, Rómát és Kamcsatkát, melyek értelemszerűen két teljesen eltérő környezetbe visznek minket, ahol szokás szerint három-három fejezet során harcolhatunk. Mindkettő hangulatos a maga módján, bár a fagyos Kamcsatka valamivel izgalmasabb, különösen a gigantikus óceánjáró hajó, illetve az áramellátó központ, ahol hősugárzóról hősugárzóra kell haladnunk, különben a fagy elviszi minden életerőnket. Egyiket sem a sztori miatt érdemes játszani, az minimális, de ennél többet a korábbiak ismeretében nem is vártunk el.
Zombik az arcodba
Érdekes csavart jelent a bármikor, akár menet közben is ki-bekapcsolható belső nézet, ami alapvetően szuperül működik, de a legtöbb stukker esetében nem tudunk belenézni az irányzékba (különösen furcsa ez a felturbózott, távcsöves fegyvereknél), csak zoomolni egy kicsit, illetve ha vagdalunk, a kamera automatikusan külső nézetre vált. Mindkettő megtöri az immerziót, de ha ezeket a kompromisszumokat meg tudjuk kötni, FPS-ként is játszhatjuk a World War Z-t. Ez a beállítás azoknak szól, akik jobban bele akarják élni magukat a játékba, vagy zavarta őket, hogy karakterük kitakarja a látótér egy részét. Bizonyos esetekben tényleg hasznos, de dolgozhattak volna még vele egy kicsit, ha már elhatározták, hogy beépítik.
Érkezett továbbá egy új kaszt, a Vanguard is, akit teljesen közelharchoz terveztek, sörétesét félretéve egy elektromos pajzzsal szánthatja fel a hordákat, mint a South Parkban a hippifúró. Érdekes a szerepeltetése, mivel a játékban alapvetően tovább életben lehet maradni, ha megtartjuk a védőtávolságot, és nem rohanunk be a hörgő élőholtak közé, de elképzelhető olyan csapatösszetétel, amiben a Vanguard is jó lehet. Ha pontosan lőjük be rohanása irányát, kigyakoroljuk, mikor és hol érdemes őt bevetni, működhet, de vannak olyan karakterek a felhozatalban, akikkel könnyebben segíthetjük csapatunkat a sikerhez, hasznosabb dolgokat tudnak.
Más karakterekkel is több esélyünk lett a közelharcokban, ugyanis átdolgozták és egy fejlesztési rendszerrel személyre szabhatóbbá tették a kaszabolást, így érdemes kockázatot vállalni néhány bónuszért cserébe, meg pusztán a tudatért, hogy dupla sarlóval vágjuk le a szörnyeket.
Mivel valaki úgy gondolta, nem elég, hogy élőholtak özönlenek ránk minden irányból, bekerült egy új mechanika is: apró, de gyilkos patkányok hordái támadhatnak meg minket véletlenszerűen. Ez egyfelől szintén felrázza a játékmenetet, másrészt viszont több bosszúságot okozhat és értékes erőforrások pazarlására késztetheti a játékosokat, úgyhogy erősen vegyesek az érzéseim ezzel kapcsolatban, de talán csak a nehézségi szinttől függ, hogy mennyire zavaró ez.
Az Aftermath igazán akkor éri majd meg, amikor 2022 elején megjön a PlayStation 5-ös és Xbox Series X|S-es verzió, mely 4K- és 60 fps-támogatást hoz (PS5-ön játszottunk, ahol a PS4-es verzió többnyire szépen fut, de előfordultak lassulások), illetve a Horde XL módot, mely még az eddigieknél is több zombit szabadít ránk. Erre viszont ingyenesen frissíthetnek, akik most beruháznak a kiegészítőre vagy az új kiadásra, úgyhogy ha nagyon kellenek az extrák, lelketek rajta, de nem maradtok le semmiről, ha vártok még egy kicsit, sőt, talán még jobb élményben lehet majd részetek.
Összességében viszont továbbra is középszerű játék maradt a World War Z, ami, ha össze tudjuk csődíteni a haverokat, tartogathat néhány kellemes órát, de ha randomokkal próbálnánk megtisztítani a világot a zombiktól, csalódás lehet a vége - már csak azért is, mert az (egyébként nem kimondottan gyors) online matchmaking hajlamos egy-egy küldetés végére dobni minket, így nem élhetjük át a missziókat teljes egészében. Javasolt szólóban elindulni, de nyitva hagyni a csatlakozás lehetőségét, általában ilyenkor sorra váltják le a gépi ellenfeleket a bátor kalandorok, akik ugyan szintén lemaradnak a bevetések elejéről, de legalább mi átélhetjük azokat végig.
