Ahogy zenészként tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy a rajongók számára a második lemez sosem lehet olyan jó, mint az első (sőt, a demó volt az igazi, azóta eladtuk magunkat), a legendás játékok kedvelői is sokszor így vélekednek kedvencükről. Az eredeti volt az igazi, aztán jöttek a frissítések, DLC-k, új fícsörök, ezmárnemarégi, bezzegazénidőmben, ezekiseladtákmagukat. A World of Warcraft közössége kifejezetten jó példája ennek, hiszen az alapjátékot tonnányi újítással, változtatással fejelték meg indítása óta, és tény, hogy aki hosszabb kihagyás után tér vissza, úgy érezheti magát, mint aki tíz évig nem látott Barátok közt epizódot: mindenki és minden más, rá sem ismerni arra a játékra, ami az emlékeinkben él.
Szóval a "vanilla WoW", tehát a 2004. novemberében (illetve Európában 2005. februárjában) megjelent klasszikus, mindenféle újítás nélküli, eredeti változat után kábé azóta sóvárog a játékosok egy része, mióta az első kiegészítő, a The Burning Crusade 2007. januárjában megjelent.
Mi sem könnyebb?
A rajongók eleve hosszú évek óta nem értik, miért húzódozott a Blizzard a vanilla WoW felélesztésétől. A cég az idei Blizzconig kategorikusan elzárkózot még a lehetőségétől is annak, hogy ilyenbe belevágjon, aztán most egyszer csak bumm, egy kétperces trailerrel felállították az eredeti WoW után sóvárgók... khm, szőrszálait, azóta pedig már folyik a vita arról, ki milyen vanilla-élményt szeretne.
Viszont a trailer és a konkrét játék indítása között még sok víz lefolyik majd az összes azerothi folyón. Ahogy J. Allen Brack, a WoW executive producere a bejelentés után elmondta, "Nagyon boldog vagyok, de egyben kissé ideges is, amiért bejelentettük a World of Warcraft Classic szerver opcióját. Ez ugyanis jóval nagyobb vállalkozás annál, mint amilyennek elképzelik, mi pedig elköteleztük magunkat, hogy egy autentikus, Blizzard-minőségű élményt adjunk ki a kezeink közül."
Kiakadt a bullshitométer? Sokak szerint igen, és persze nekem sem tisztem megvédeni a Blizzardot (gyorsan ránéztem a bankszámlámra, hátha, de nem, még mindig nem tisztem, hehe), mindenesetre azért a szélsőséges vélemények csitítása érdekében vegyük szépen végig, mi szükséges ahhoz, hogy 2018-ban elinduljon egy 2004-es MMO.
Nagyságrendek kérdése
A kérkedők és hangoskodók többsége azzal érvel, hogy az egész vanilla szerveres kavarás pár hetes munka, amit egy idomított csinpánz is meg tud csinálni. Indoklásként pedig felhozzák azokat a privát szervereket, amikből világszerte közismert legalább 15, és persze van egy csomó olyan, amelyik a Burning Crusade, a Wrath of the Lich King, vagy a Cataclysm idejét hozzák vissza azoknak, akik szeretnének ebbe a korszakba időutazni (meg havidíj nélkül játszani, khm, khm).
Sokáig Nostalrius volt az egyik, ha nem "a" legnépszerűbb vanilla WoW privát szerver, amelyet egyébként jogi okokból pont a Blizzard záratott be. A Nostalrius egyik üzemeltetője akkoriban is úgy fogalmazott: egy WoW szervert elindítani és üzemben tartani egyáltalán nem olyan bonyolult dolog. Na, ebből aztán jöttek is a hurr-durr reakciók, a Blizzard gonosz, a privátszerós Robin Hoodok jók, és különben is, ha ennyire egyszerű pár magánembernek egy működő vanilla WoW szervert összehozni, mégis miért mondja erre a Blizzard, hogy bonyolult? A Nostalriust egy tucatnyian tartották életben, akkor mégis mi ez a kavarás?
A fent említett privátszerver-tulaj a PC Gamernek nemrég azt nyilatkozta, a szerver összerakásához nem volt másra szüksége, mint egy eredeti WoW telepítőlemezre és olyan fejlesztőeszközökre, amelyek simán elérhetők a weben. Van egy csomó olyan fórum és közösség is, amelyek folyamatosan és aktívan dolgoznak azon (javaslatokkal, konkrét programozási megoldásokkal és egyebekkel), hogy akár magasabb szintű műszaki ismeretek nélkül is neki lehessen fogni ilyesminek.
A Blizzard azonban Brack nyilatkozata alapján nem csak annyit szeretne csinálni, hogy a privát szerverek mintájára összehoz egy "hivatalos privátszervert" ugyanolyan szintű vanilla WoW emulációval, mint a "kalózok". Sokkal valószínűbb, hogy szeretnék az egész Classic-ot behúzni a meglévő World of Warcraft infrastruktúrába, mint egyfajta bónusz opció, ehhez pedig az kell, hogy a vanilla WoW ugyanazon a szerverparkon és üzemeltető szoftveres környezeten fusson, amin a legújabb WoW is működik. Na, és itt a nehézség forrása: egy 2018-as rendszeren kell futtatni egyszerre egy 2018-as és egy 2004-es játékot úgy, hogy egyik se szenvedje meg a másik jelenlétét, és ne is akadjanak össze semmilyen téren.
A PC Gamer Jimb Esser véleményét is idézi - a szakember ma indie játékokon dolgozik, de annak idején a Dashing Strike Studios kötelékében volt a City of Heroes vezető fejlesztője, ezért mélyen belelát abba, milyen volt egy MMO-t üzemeltetni tizenpár éve, és milyen most. Szerinte két fontos változást érdemes megyjegyezni: egyrészt azt, hogy annak idején az MMO-k egymástól szinte teljesen elkülönített szervereken futottak elosztva a terhelést, ma azonban már a sokkal összetettebb felhasználói élmény miatt egy egységesített szerverparkon működnek a modern verziók, ebbe pedig nehéz belehegeszteni a régebbi infrastruktúrára építő verziókat. Másrészt pedig a vanilla WoW egy ma már ősinek számító kódbázisra épül, ami nem gond egy privát szervernek, hiszen egy ilyen eleve úgy építenek fel, hogy csak erre a régi kódbázisra optimalizálják, de teljesen más a helyzet, ha az ősit és az újat egyetlen rendszerben kell kezelni.
Ja, és még valami: míg egy privát szervert a legtöbb esetben úgy építenek fel, beleértve a terhelés meghatározásakor összegründolt hardveres és hálózati hátteret is, hogy tudják: egyszerre nagyjából pár ezer játékost kell kiszolgálniuk. A Blizzard hivatalos verziójának azonban egyértelműen jóval nagyobb aktív felhasználói bázisra kell felkészülnie. Emellett pedig ott vannak az extrák a játékosok közötti adás-vételtől kezdve a szerveroldali mikrotranzakciókig, amiket folyamatosan figyelni kell a biztonság, a hibamentesség és a cheatelés ellehetetlenítése miatt.
Mindenesetre a Nostalrius egykori üzemeltetője, a Viper névre hallgató fejlesztő személyesen is találkozott a vanilla WoW-ot visszahozni szándékozó csapattal, és úgy fogalmazott, bár kemény menet lesz, de szerinte minden esély megvan arra, hogy egy működőképes és élvezhető rendszert pofoznak össze. Akit a pontosabb és részletesebb techológiai héttér érdekel, mélyedjen el nyugodtan a PC Gamer már emlegetett cikkében, a lényeg mindenesetre az, hogy nem olyan könnyű egy ilyen vanilla újrakiadást ebben a méretben és komolysággal összerakni, de tessék türelmesnek lenni, és érkezik a modernizált nosztalgia. Egyszer csak.
