A Wolfenstein, minden FPS-ek atyja hat esztendőn át húzódó szünet után tér vissza, s a kormánykeréknél ismételten az id Software állandó tettestársát, a Raven Software-t üdvözölhetjük. A a csapat, amelyik egyebek mellett a Return to Castle Wolfenstein egyjátékos kampányáért is felel ezúttal is csak a magányos játékosok szórakozásával foglalkozik. A multiplayer már mások érdeme.
Az átlagos játékosok körében nem túl ismert Endrant Studios végzi a többszereplős játékmódok kódolását. Beleadnak apait-anyait, hogy a multiplayer valóban más játékélményt nyújtson mint a szóló kampány. Példának okáért nem tucatnyi B.J. rohangál a térképeken, hanem nácik, vagy ellenállók. A katona, felcser és mérnök kasztokba sorolható karakterek egyedi veil (a párhuzamos dimenzió) erőknek parancsolnak, amelyeket a csapatban betöltött szerepükhöz (a felcser például gyógyít) igazítottak. Időlassításra a szingli hadakozással ellentétben ne számítsatok.
A Wolfenstein összesen nyolc multis térképpel és három játékmóddal kívánja megragadni a játékosok figyelmét. Miután a Wolfenstein multija hagyományosan csapatmunkát igényel, ezért nem változtattak a recepten, vagyis az eszetlen öldöklés (deathmatch) helyett csapatos mészárszékkel (team deathmatch) érdemes számolni. A második, Objective módban a támadó csapatnak egy vagy több feladatot kell végrehajtania, amiben a védők igyekeznek őket megakadályozni. A harmadik, Stopwatch nevű játékmód megegyezik az előzővel egy apró különbséget leszámítva: félidőben térvélcserére kerül sor, a támadókból lesznek a védők, a védőkből pedig a támadók. Az a csapat nyer, amelyik a rövidebb idő alatt teljesíti a térképhez tartozó feladatokat.
A kampány során fellelhető halálosztó eszközök közül majd' mindegyik használható multiban is, kivéve a minimális ügyességet sem igénylő egzotikus szuperfegyvereket. Érdemes még azt is megemlíteni, hogy a többszereplős térképek még véletlenül sem a szingli kampány helyszíneinek tükörképeként köszönnek vissza. A környezet és a hangulat fix, de a pályavezetés már más lesz.
