Lassan két hosszú éve döcögünk a Watch Dogs hype-vonatán, és a megjelenés előtti utolsó megálló Párizs volt, ahol végre a kezeink közé kaphattuk 2014 legjobban várt játékát. Ami egyébként már 2013 legjobban várt játéka is volt.
A Watch Dogs legnagyobb ellensége igazából saját maga. A halogatással és a gyönyörű gameplay videókkal olyan elvárásokat támasztott maga elé, aminek egy Grand Theft Auto VI sem tudna megfelelni. Ez egy visszatérő probléma a játékvilágban; a túl jól működő marketinggépezet jóelőre megmérgezi a játékélményt, mert ugyan a Watch Dogs egy remekül összepakolt játék, amibe gond nélkül fogunk beleölni száz órát, de a játékos azt várja, hogy Aiden kipréseli magát a monitoron, főz neki egy kávét, felteszi a sonkát főni és melléül játszani. A hype veszélyes és legtöbbször többet árt, mint amennyit használ. Egy eladásserkentő rage-generátor, ami miatt valahogy mindig az én anyámat. Én a Valve helyében nagyon fosnék a Half-Life 3-tól.
Tíz deka hekkelt párizsi
Ez volt a második alkalom, hogy a Watch Dogs kapcsán ellátogathattam arra földre, ahol csak azt nem eszik meg, ami... Nem, ezek mindent megesznek. Mindegy. Fél évvel korábban egy hands-off demóval súlyosbított rendezvényen végre megnézhettem mozgás közben a Ubisoft játékát. Az a félórás demó persze nem sok mindenre volt elég, és akkor még Jonathan Morin sem mondhatott sokat a Watch Dogsról, de nem bántam túlságosan, mert azzal a biztos tudattal mentem oda, hogy pár héten belül úgyis érkezik a promó. Aha, nem.
Hat hosszú hónapot kellett várnunk arra, hogy vethessünk egy igazi pillantást a játékra, mert - valljuk be - a Gamescomon bemutatott nyúlfarknyi izéből sem lehetett túl sok mindent leszűrni. Most négy órám volt Aiden Pearce-szel. Akik nem akarnak túl sokat olvasni, azoknak pontokba szedném a párizsi kiruccanás legfontosabb pillanatait.
1. A Watch Dogs nagyon rendben van, de nem rengeti meg a világot.
2. A PlayStation 4-es port szép, de nem annyira, mint a PC-s.
3. A játékelemek legtöbbje ismerős, de a hackelés felfrissíti őket.
4. Hibátlan a többjátékos élmény.
5. A Jóisten pofozza rá a temetőkaput a Rue de BlüttyFüttyön lévő gyorsétterem dolgozóira.
Isten hozott Chicagóban
Sokadszorra. Aiden Pearce történetébe nem nagyon szeretnék belemenni, mert amit eddig tudok róla, az meglehetősen klisés, de a több mint a 35 órán átívelő sztori még biztosan tartogat meglepetéseket. Egyelőre elég annyit tudni, hogy Aiden egy hacker, aki az egyik munkája során összetűzésbe kerül valakivel, aki bosszúból megöli az unokahúgát. A bűntudat, a paranoia és a bosszúvágy indítja el őt az útján, Max Payne-es világfájdalomtól redőző homlokkal kutatja fel a gyilkosokat.
Az eddig megismert karakterek mind rendben vannak, képesek lesznek kihordani a történetet, bárhogy is alakuljon az. Az különösen tetszett, hogy nem feltétlenül mi vagyunk a jófiúk ebben a történetben, Aiden gyakran morálisan megkérdőjelezhető dolgokat csinál, nincs kimondottan rossz vagy jó, minden emberi tulajdonsággal együtt születnek a karakterek, mi döntjük el, hogy merre is megyünk. A WD-be pakolt további 70 órában sem fogunk unatkozni, de erről majd egy kicsit később.
A PC-s játékos GTA V-je?
Lehet, hogy polírozni kellett még a játékot tavaly, de csodálkoznék, ha a Grand Theft Auto V megjelenése nem játszott volna szerepet a halasztásban. A két játékban lényegében annyi a hasonlóság, hogy mind a kettő egy luxushomokozó, de igazából még csak nem is ugyanazon a játszótéren. A Watch Dogs sokkal komolyabb hangot üt meg, mint a Rockstar játéka; nem az agyatlan küldetésekre és a szórakoztató, de végtelenül eltúlzott karakterekre megy rá, hogy görbe tükröt tartson a társadalom elé, hanem inkább figyelmeztet, hogy merre is tartunk most.
Chicago hatalmas és tele van tennivalóval. Már az első küldetés után nyitva áll előttünk a város és csak nagyon kevés olyan kihívás van, aminek bizonyos fejlődési korlátok miatt nem tudunk azonnal nekimenni. Amikor nem a sztorit abajgatjuk előre, akkor rengeteg mellékküldetésből válogathatunk. De tényleg, rengeteg van. Minijátékok és kibővítettvalóság-játékok, mint a sakk vagy az ivós játékok, olyan mellékküldetések, amikben bűnözők konvojait kell megállítanunk, egész szervezeteket kell felszámolnunk, vagy csak egy adott embert kell likvidálnunk. Ezek mind a játék alapmechanikáira építenek, tehát főleg a hackelés, a lopakodást, a harc és a vezetés lesz a fő dolgunk.
Persze lesz olyan is, amikor egy hatalmas robotpókkal fogjuk lerombolni a várost, vagy zombikat gázolunk agyon egy égő autóval, esetleg rózsaszín ufókra lövöldözünk a város főterén. Érdekes volt olvasgatni a kommenteket a pókos cikkünk alatt, sokan arra gondoltak, hogy ez a sztori része lesz, mert ugye a nem túl távoli jövőben miért ne lehetne ilyen. Na, nincs. A komoly hangvétel fontos a Watch Dogsban és a fejlesztők nem akarták ezzel elrontani az élményt, de tudták, hogy az ilyen szórakoztató kis adalékok nagyon fontosak egy open-world játékban. Így jöttek létre a Digital Tripek, amik lényegében kis játékok a játékban.
A mapon is találunk belőlük egy párat, de sokat a játékbeli telefonunkon keresztül tudunk majd elérni. A pókos majdnemhogy túl jó, nem volt könnyű tőle elszakadni, hogy megnézzem a WD többi részét. A mellettem ülő angol újságíró szolid másfél órát póklászott végig.
Ha épp semmit sem csinálunk, Chicago akkor is egy élmény. A város hangulata lenyűgöző, már azzal is órákat lehet eltölteni, hogy a többi lakó magánügyeiben kotorászunk, beszélgetéseket hallgatunk ki és random járókelőkön segítünk. Elképesztő mennyiségű NPC-profilt, hanganyagot és háttértörténetet írtak meg a fejlesztők, ezért az egész város nagyon valóságosnak hat.
A telefonod a fegyvered
Illetve a pisztolyok, a gépfegyverek, a bombák, a gránátok, a távcsöves puskák és a shotgunok is a fegyvereid, de persze leginkább a hackelés. Ez a mechanizmus az, ami igazán kiemeli a Watch Dogsot a többi nyitott világú akciókaland játék közül. Maga a funkció nagyon egyszerűen és kényelmesen működik; ahogy járkálunk a világban, a játék jelzi, hogy milyen meghackelhető dolog van a közelünkben, és mi azt egyetlen gombbal meg is hackelhetjük.
Ezt a képességünket fejleszthetjük a játék folyamán. Eleinte csak a közlekedési lámpákat váltogathatjuk kedvünkre és bele-belepillanthatunk Chicago lakosainak gyakran vicces, máskor ijesztő magánéletébe, de ahogy haladunk előre, úgy lesz egyre több lehetőségünk. Később már útblokádokat és helikoptereket is egy ujjmozdulattal hackelhetünk meg, sőt, egész városrészeket boríthatunk sötétségbe.
Én szinte minden skillpontomat ide pakoltam, mert a vezetési és a harci képességeim javítását nem éreztem olyan fontosnak. A rendőrök elől való menekülésnél nagy szükség van arra, hogy irányíthasd a környezetedet, mert ezek a srácok nem viccelnek, gyakran 10-15 percig is elhúzódik egy üldözés, ha nincsenek meg a megfelelő eszközeink ahhoz, hogy lerázzuk őket. Persze elbújhatunk egy kocsiban (ez zseniális) és felmászhatunk egy háztetőre is, de az autósüldözés a legizgalmasabb megoldás.
Jonathan Morin, kreatív vezető
Ahhoz viszont, hogy egész Chicago felett legyen hatalmunk, bázisról bázisra meg kell hackelnünk a várost behálózó ctOS rendszert. Ehhez szigorúan őrzött telephelyekre kell behatolni, amiket a Far Cry 3-hoz hasonlóan el kell foglalnunk ahhoz, hogy az adott terület felett átvegyük az uralmat. Minden támadást gondosan megtervezhetünk a számtalan térfigyelő kamera segítségével és természetesen választhatunk, hogy ki akarunk-e nyírni mindenkit, vagy inkább csak odasunnyognánk az irányítókonzolhoz.
A telefont nem csak hackelésre használjuk, az eszközben egy egész sor játékbeli alkalmazás is van, amivel színesíthetjük a játékélményt. A Car-on-Demand appal vásárolhatunk magunknak különböző járműveket, amik odateremnek a közelünkbe, de innen érhetjük el a mókás metajátékok egy részét is. Persze zenét is hallgathatunk és később lesznek különböző letölthető alkalmazások is, amivel a Ubi bővíti majd a kínálatot. A karakter testreszabása a városban elszórt boltokban lehetséges, illetve persze fegyverkereskedések is vannak, ha úgy alakul, hogy komolyabb tűzerőre lenne szükségünk.
Menjünk innét', furcsa hely ez
Ahol a hackelés még nagyon fontos lesz, az a többjátékos mód, amit kifejezetten érdekesen oldottak meg a montreali srácok. Nincs külön menü, minden multiplayer megoldást az egyjátékos kampányból érhetünk el. A Ubisoft lényegében egyesítette a két játékmódot, egy élményt kovácsolt belőlük. A térképen átváltunk a Grid módra és már pöröghet is a játék.
Amikor azt mondták a fejlesztők, hogy a Watch Dogs világában „minden mindennel kapcsolódik", akkor nem vicceltek. Békés kocsikázás közben azon kaphatjuk magunkat, hogy valaki betört a játékunkba és igyekszik meghackelni minket. Ilyenkor meg kell találnunk az illetőt, de a betolakodó a mi játékunkban egy mezei NPC-nek tűnik, ezért nem olyan könnyű a helyzet. Ha megtaláltuk és likvidáltuk a hackert, akkor természetesen jár az XP is, de ugyanakkor átlátogathatunk az ő játékába bosszút állni. Hasonló ahhoz, mint amit a Dark Soulsban láttunk, de természetesen ki lehet kapcsolni.
A tradicionális többjátékos mód is beágyazódott a kampányba. A Decryption Battle-t sajnos nem volt módom kipróbálni, pedig ez tűnik a legizgalmasabbnak. Ez egy capture the flag szerű játékmód, amit a hatalmas nyitott terület és a hackelés tesz különlegessé, ráadásul csapatban is tolhatjuk.
A többjátékos módban versenyezhetünk majd a többi játékossal, de arra is van lehetőségünk, hogy meghívjunk másokat a saját játékunkba. Ez egyfajta kooperatív mód, ahol megjelölhetünk playereket ellenségként vagy barátként, de nem lesznek küldetések, csak szabadon engednek minket a városban és azt csinálhatunk, amit csak akarunk.
Jonathan Morin, kreatív vezető
A multi harmadik ága a Watch Dogs társalkalmazás. Ez egy ingyenesen letölthető app, amivel akkor is játszhatsz, ha nincs meg maga a Watch Dogs. Sajnos a helyszíni internet gyengeségei miatt nem tudtam túl sok időt tölteni az alkalmazással, de kifejezetten ötletesnek látszott. A lényeg, hogy a társalkalmazással különböző kihívásokat támaszthatunk a játékosok elé, aminek a teljesítésében aztán igyekszünk megakadályozni őket.
Philippe Baude, vezető társalkalmazás-tervező
Például ha a feladat az, hogy eljusson az illető A-ból B-be egy meghatározott idő alatt, akkor mi a ctOS-t használva rászabadíthatunk helikoptereket, járőröket és persze szórakozhatunk a lámpákkal és az útblokádokkal is. A Watch Dogs companion app teljesen ingyenes lesz, és iOS-re, Androidra, valamint Kindle Fire HD-re is jön.
Már csak harmincnégyet kell aludni
Ez azért már nem olyan rossz, főleg ha belegondolunk, hogy a 2012-es E3 óta várjuk a Watch Dogs-ot. Ez a négy óra nagyon kevés volt ahhoz, hogy a játék minden apró részletét megnézzem, de amit eddig láttam, az elég meggyőző volt. A Watch Dogs nem rengeti majd meg a világunkat, meglehetősen ismerős elemekből építkezik, de az új mechanizmusok miatt frissnek hat.
Az irányítás hasonlít arra, amit megszokhattunk az Assassin's Creed sorozatban, a fedezékrendszer Splinter Celles, de a játékélmény egyedi, sok tekintetben pedig odaveri a GTA V sandboxát. A PC-s verzióra sajnos csak egy futó pillantást tudtam vetni, mert az Nvidiás csóka lekéste a gépét és későn ért oda a rendezvényre. Az alapján, amit sikerült elcsípnem belőle azt mondhatom, hogy valóban szebb, mint a PlayStation 4-es verzió, amin játszottam. Csak bírjuk majd vassal. A Watch Dogs tesztben erre is külön kitérek majd.
Nagyon korai lenne még ítéletet mondani - és egy előzetesnek nem is ez a célja -, de úgy gondolom, hogy a Watch Dogs ugyan nem tud majd felnőni az irreális hype-hoz, de egy olyan játékélményt tesz majd le elénk az asztalra, ami megéri a belefektetett időt és pénzt. Hamarosan egy interjút is olvashattok itt a GSO-n és a GameStar magazin következő számában is vár rátok egy kis exkluzív beszélgetés a fejlesztőkkel.
Ti mit gondoltok? Várjátok már? Esetleg elő is rendeltétek?
Ez az előzetes a Watch Dogs PlayStation 4-es verziója alapján készült, amit Párizsban próbáltunk ki a Ubisoft jóvoltából.
