A sorozat korábbi részei:
Witcher történelem 1. - ez történik a Vaják: Az utolsó kívánság kötetben
Witcher történelem 2. - ez történik a Vaják: A Végzet Kardja kötetben
Witcher történelem 3. - ez történik a Vaják: Tündevér kötetben
Witcher történelem 4. - ez történik a Vaják: A megvetés ideje kötetben
Az előző könyvben láthattuk, hogy a politikai játszmák hogyan vezettek el, Nilfgaard második hódító háborújának kirobbanásához, a varázslók Káptalanjának felbomlásához és az Északi Királyságokat maga alá temető káoszhoz. A Thanedd-szigetén történt események óta eltelt pár hónap, Yennefer helyzete ismeretlen, Ciri csatlakozott a Nilfgaard területén garázdálkodó banditák egyik csoporthoz, Geralt pedig a driádoknak hála valamelyest felépült, így útra tud kelni a háború sújtotta területeken, tűzön, vízen, kegyetlenségen és megpróbáltatásokon keresztül, hogy megmentse nevelt lányát. Eközben olyan kompánia szegődik mellé, amilyenre soha nem számított.
Öngyilkos küldetés
Geraltnak egy jó hónapjába kerül, hogy összeszedje magát, miután Vilgefortz Thanedden félholtra verte, eközben pedig egyetlen kapcsolata a külvilággal Maria Barring, akit az erdő lakói Milvának hívnak. A nagyszájú, talpraesett vadászlány Brokilon szövetségese, de nem driád - segít az emberekkel harcoló tünde kommandóknak, hogy eljuthassanak az ősi erdőbe üldözőik elől. Éppen ezért valamennyi hírrel szolgálhat a vajáknak arról, hogy mi történt, miután kitört a lázadás a varázslók tanácsában. Geralt tőle tudja meg először, hogy Ciri Nilfgaardba került, Emhyr var Emreis pedig a cintrai trón jogos ura lehet, ha elveszi a lányt. Ezt később a Brokilonba érkező Kökörcsin is megerősíti, aminek hallatára a vaják szerez egy lovat és elindul Nilfgaard felé.
Noha szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik, hogy a háborús front kellős közepe felé tartva, és azon átverekedve magát elérjen a császárságba, és ott visszaszerezze nevelt lányát a világ leghatalmasabb birodalmának urától, de Geraltnak már nincs vesztenivalója. Küldetéséhez csatlakozik Kökörcsin is, aki mindenképp szeretne sebesült barátja mellett lenni. Még Brokilon határában járnak, amikor beleütköznek az első nehézségbe: egy havekár kocsiba.
A havekárok olyan kereskedők, akik a Scoia'taellel üzletelnek, tehát ha a királyságok katonái elkapják őket, szörnyű kínhalál vár rájuk a vérpadon, éppen ezért ők sem válogatnak a módszerekben, és nem riadnak vissza attól, hogy kifosszák a gyanútlan járókelőket. Geralték épp az említett kufárok és a nilfgaardi hadsereg lovagjai között lezajló összecsapás kellős közepébe csöppennek, ezért kénytelenek karddal kivágni magukat a helyzetből. Mivel Geralt még nincs igazán jó formában, kis híján alulmarad a túlerővel szemben, azonban ekkor érkezik meg Milva, aki mesterien bánik az íjjal és egytől egyig kilövi a támadókat.
A lány azért követte a mentőakcióra induló két férfit, hogy figyelmeztesse őket: ne tartsanak déli irányba, mert a biztos halál vár rájuk a még tomboló háború kellős közepén. Miután látja, hogy Geralt hajthatatlan, vonakodva felajánlja, hogy kerülőúton elvezeti őket a Jaruga folyóig, ami békeidőben elválasztotta a most torzsalkodó feleket.
Mielőtt elindulnának, megnézik, hogy mit akartak a kereskedők átadni a nilfgaardiaknak és meglepve tapasztalják, hogy a kocsin egy koporsó lapul, abban pedig egy élő ember fekszik. Geralt rá is ismer a fogolyra; ő Cahir Mawr Dyffryn aep Ceallach, aki Thanedden megpróbálta elkapni Cirit, de a lány harcképtelenné tette. Kudarcáért Emhyr császár komoly erőkkel keresteti őt, hogy kínpadra vonathassa, amiért egy hasonmás került hozzá. A vaják ismét megkíméli a férfi életét, de figyelmezteti, ha legközelebb találkoznak, levágja, amiért megpróbálta elrabolni a lányát.
Geralt és Kökörcsin immáron Milvával kiegészülve vágnak a háború által sújtott tájakon keresztül, ahol az emberi kegyetlenség legalávalóbb megnyilvánulásaival találkoznak. Megcsonkított, lemészárolt és megerőszakolt férfiak és nők holttestei mellett haladnak el, amikor felfigyelnek arra, hogy Cahir követi őket. Miután bevárják, hogy Geralt betarthassa a megölésére vonatkozó ígéretét, a férfi kérlelni kezdi, hogy hadd csatlakozzon a csapathoz. A vaják hallani sem akar erről, és a szörnyvadász haragját látva a nilfgaardi inkább kereket old.
Nem sokkal ezután énekelve menetelő törpökbe futnak, akik egy rakás menekült asszonyt és gyereket vezetnek. A csapat vezetője, Zoltan Chivay szimpatikusnak találja a triót és azt javasolja nekik, hogy semmiképp se menjenek délre, mert ott csak a pusztulás vár rájuk, ezzel megerősíti Milva értesüléseit. Mivel ők is a kelet felé futó kerülőút irányába tartanak, felajánlják, hogy egy darabon mehetnének együtt. Innentől kissé vidámabb a csapat útja, hiszen a törpök kifejezetten jó kedélyű társaság, akikkel gyorsan össze is barátkoznak.
A vaják egyre feszültebb a kényszerű kitérő miatt, és Kökörcsint is legorombítja, amiért az elfecsegi, hogy milyen cél felé vezet az útjuk; leginkább viszont az álmai zavarják, melyekben Cirit látja, amint banditákkal lovagol, mulat, táncol és gyilkol. A saját tehetetlensége felett érzett frusztrációja csak fokozódik, a húr pedig akkor pattan el, amikor az erdőből meglátják, hogy egy csapat katona megpróbál megerőszakolni egy lányt. A szörnyvadász tizenhárom "vitézt" vág le, ebben pedig besegít neki Milva és Zoltan is, amivel a törp rászolgál Geralt bizalmára. Az egyik katonának sikerül megszöknie a vaják haragja elől, azonban a halálsikolyát meghallják a távolból, ami rávilágít, hogy Cahir még mindig a nyomukban jár.
Nilfgaard felé félúton
A vonuló seregek elől egyre inkább beveszik magukat a sűrűbe, minek következtében egy ősi tünde temetőben kötnek ki, ahol találkoznak egy furcsa gyógyfűillatot árasztó férfival, Regisszel, aki elmondása szerint seborvos és gyógyfüveket gyűjt ilyen távol az emberlakta településektől. Meginvitálja a társaságot a közelben lévő kunyhójához éjszakára, és mivel az orvos ártalmatlannak látszik, el is fogadják a meghívást.
A vityillóba bepillantva rengeteg mandragórát fedeznek fel, melyből Regis elixírekhez való párlatot készített, de ezek még nincsenek teljesen készen, így a desztillátum pálinkának sem utolsó. Italozás közben mindenkinek mered a nyelve: a törpök városukról, a bevehetetlen Mahakamről mesélnek; Regis elmondja, hogy semmit nem tud a háborúról, mivel a nyarakat itt tölti, mindenkitől távol; Kökörcsin pedig mindent kifecseg Geraltról, amit eddig még nem tett meg.
Napkelte után kifejezetten másnaposan folytatják útjukat, amelyre Regis is elkíséri őket, akit a háború elvágott otthonától. A tünde temetőbe visszatérve egy csapat parasztra bukkannak, akik éppen vámpírra vadásznak, és ehhez a művelethez el akarják venni Milva lovát. Az egyébként is kifejezetten makrancos íjászlány a mandragóra párlat utóhatásai miatt végképp nincs jó hangulatban, ezért lecsapja az egyik parasztot, aki ebbe majdnem belehal. A leütött férfi társai a közeli menekülttáborba akarják vezetni a csapatot, hogy az ottani sztaroszta döntsön róluk, és mivel úgyis arra vezetne Geralték útja, a társaság nem ellenkezik.
A menekültek között a Zoltanékkal tartó asszonyok megtalálják a hozzátartozóikat, ez pedig kisebb lármával jár, de még ez sem tereli el a figyelmet a helyszínen zajló boszorkányperről. Egy fanatikus pap egy szemmel láthatóan tébolyodott lányt akar megégettetni, de ezt a sztaroszta nem hagyja bizonyítékok híján. Geralték is a lány védelmére kelnek, mire a pap istenítéletet kér az ügyben, melynek lényege, hogy egy izzó patkót kell elvinniük neki puszta kézzel, anélkül, hogy az égés legkisebb jelét is mutatnák. Regis odalép a tűzhöz és gond nélkül kiemeli a patkót, majd az önjelölt igazságosztó lába elé dobja.
Nincs sok idejük csodálkozni, ugyanis a tábort lerohanja a nilfgaardi sereg; a lovasrohamban legázolják Geraltot, aki elveszti az eszméletét, és később temeriai katonák között ébred. Kökörcsin megpróbálja nemesnek kiadni magát, és olyan hangon beszél megmentőikkel, hogy azok azonnal kötélre verik a két férfit, hogy magukkal vonszolják egy erődbe a parancsnokukhoz.
Cikkünk még nem ért véget, a következő oldalon folytatódik!
