Többen is kérdezték már tőlem, hogy mit lehet szeretni a pecázásban. Az első helyen a csendet és az ezzel együtt járó nyugalmat emelném ki, de szorosan a nyomában jár a tevékenység természetközelisége is. Említhetném még az egyre fokozódó izgalmat, amit az úszó vagy a kapásjelző segítségével érzékelhető apró mozdítások váltanak ki, a gyermeki örömet, amikor kiemeljük aznapi első halunkat, és a diadal mámorát, ha megakasztunk egy méretes példányt, majd kitartó fárasztást követően partra vonszoljuk. Nemes küzdelem ez horgász és zsákmánya között, amelyben utóbbinak mindig több esélye van az életben maradásra, mint a puskával célba vett vadnak.
Általában ezt az érzést próbálják visszaadni a szimulátorok több-kevesebb sikerrel, miközben megkímélnek a horgászás árnyoldalától, mert egy játékban nem fordulhat elő, hogy spontán kialakult regatta résztvevői gabalyodjanak az ember zsinórjába, vagy szokatlanul bátor réce próbáljon meg elinalni az etetésre tartogatott kenyérszeletekkel. De attól sem kell tartanunk, hogy rákvörösre süt a nap, vagy a vérünkre szomjazik a vízpart összes szúnyogja. Másfelől viszont vacsora sem készül a zsákmányból.
Fischer Fritz fischt frische Fische
Pedig az Ultimate Fishing Simulator sokféleképpen elkészíthető halfajok tucatjaival ismertet meg a pontyoktól a pisztrángokon és a sügéreken át egészen a tokfélékig. És mivel az élőhelyük tekintetében nem feltétlenül tapasztalhatunk átfedést, különböző horgászhelyek közül is választhatunk, egészen pontosan hétből. Ugyanúgy áztathatjuk a csalit halastó lágyan ringatózó vizében, mint folyóban és tengeröbölben. Ráadásul két helyszínt télen is felkereshetünk, hogy belekóstoljunk a szimulátorokban ritkán szerepeltetett lékhorgászatba is.
Természetesen egészen más módszert kell alkalmaznunk, ha csukát vagy harcsát szemeltünk ki, mint amikor pisztrángra megyünk. Érdemes előzetesen áttanulmányozni a beépített enciklopédiát, hogy ne érjenek meglepetések, valamint hasonlóan céltudatosan összeállítani a felszerelést, ideértve a megfelelő bot, orsó, damil, horog és csali kiválasztását is. Nem elhanyagolható továbbá a napszak és az időjárási körülmények jelentősége sem.
Inkább lebeszélném a kezdő pecásokat arról, hogy már az elején a realisztikus mód mellett horgonyozzanak le, mert rengeteg információt visszatart a játék, azt feltételezve, hogy ismerjük a dörgést, valamint a kapások gyakoriságát illetően is szűkmarkúbb. Ennélfogva nehezebben gyűlik a pénz és a tapasztalati pont, csigalassúnak tűnik a fejlődés tempója. Könnyített játékmódban éhesebbek a halak, méretesebbek is, a játék pedig szól, ha nem ideális felszereléssel próbálkozunk, valamint különböző vizuális segédletekkel (vízalatti kamera, külön ablakban látható úszó stb.) teszi komfortosabbá életünket. Láthatjuk, mekkora erővel feszíti leendő zsákmányunk a zsinórt, így máris tudjuk, mikor kell lazítani vagy szorítani a féken, nehogy szakadás legyen a vége.
Fogási napló
A szintlépés egyébként nem csupán a feloldható képességek miatt fontos, a kezdőterület kivételével a vízfelületekre szóló engedély megváltása ugyanis feltételhez kötött. No meg pénzhez, amiből sosem lehet elég, hiszen anélkül aligha bővíthetnénk felszerelésünket. A hamar átlátható rendszer hátulütőjeként viszont napokat kell rááldoznunk az életünkből, hogy hozzáférést nyerjünk az izgalmasabb horgászhelyekhez és az akár több mázsát nyomó halakhoz. Ez pedig komoly hiba, mert még ha jól is állunk türelemmel (a pecások legfontosabb erénye), egyáltalán nem biztos, hogy a szabadidővel is ugyanez a helyzet.
