Fogalmam sincs, mennyi idő telt el a legutóbbi mozdítás óta, egyszerűen nem merem levenni tekintetem az úszóról, hogy az órámra pillantsak. Egyébként parafa, a tömzsibb alsó fele sötétzöld, a vízből kilátszó részét halvány narancssárgára festették. Kár, hogy nem élénkpirosra, mert azt anélkül is láthatnám, hogy meg kellene erőltetnem a… Hopp, megmozdult? Mégsem. Csak a szemem káprázik. Nem baj, várok tovább, előbb-utóbb horogra akad valami. Jobbra csobbanás, jó hangos, talán egy csuka rabolt éppen. Balra rázendít az első béka. Csatlakozik hozzá egy második, majd egy harmadik, végül az egész kórus ugyanazt a nótát kuruttyolja. Madárcsicsergés keveredik a kakofóniába, és a szél süvítése, rovarok zümmögése. Az egyikük most egészen közel húzott el a fülem mellett. Önkéntelenül is odalegyintek, és leverem a fejhallgatót.
A harmincas horgász és a halastó
Május második felében még javában tartott az egyebek mellett harcsára, pontyra, paducra, márnára, compóra, jász- és szilvaorrú keszegre vonatkozó fajlagos halfogási tilalom a Dunán, ezért jobb híján az Ultimate Fishing Simulatorral vigasztaltam magam. Tökéletes alkalom nyílt arra, hogy szemügyre vegyem a Kickstarteren lendületet vett, 2017 novemberétől pedig már korai hozzáférésben elérhető játékot, amely a kiadó szándéka szerint idén márciusban megjelent volna. Akár duzzoghatnék is, hogy még mindig nem készült el, de inkább csússzon jövőre, mintsem tartalomhiányosan, csiszolatlan játékmechanikákkal és az egész hóbelevancot ólomsúlyként a mélybe rántó bugokkal terhelten lásson napvilágot. Ehelyett a Bit Golem alkotása hetente gazdagodik egy-egy új játékelemmel, és lesz szegényebb pár programhibával, a játékkal töltött hétvége során pedig bizonyságot nyert, hogy bár messze még az alagút vége, de már látni a fényt.
Láthatóan rutintalan alkalmi pecásokra is számítanak a fejlesztők, ugyanis a realisztikus játékélmény mellett egy könnyítettet is kínálnak. Utóbbit választva nem fukarkodik annyira tanácsokkal a játék, továbbá extra vizuális segédlettel és egyéb, akár a valóságban is létező csalásokkal igyekszik megkímélni bennünket a frusztrációtól. Bekapcsolhatjuk például a vízalatti kamerát, hogy csaliközelből is megcsodálhassuk a halakat, amikor pedig úszózunk, egy kis ablakban tarthatjuk szemmel a jellemzően parafából, ritkábban bambusznádból vagy műanyagból készült kapásjelzőt.
Pár órányi bohóckodás után átváltottam a valósághű játékmódra, így aztán tényleg a vízparton érezhettem magam, ahol a felszerelés, a csali és a horgászhely megválasztásán túl az időjárás, valamint a napszak is befolyásoló tényezővé lép elő, bár egyik jelentősége sem mérhető a puszta szerencséhez. Megesett, hogy szinte percenként húztam ki a halakat, egyiket a másik után, aztán órákig semmi. Pedig odébb sétáltam, szereléket váltottam, sőt kihasználva, hogy félórás etapokban beletekerhetek az időbe, még éjszakai horgászással is próbálkoztam, mindhiába. Aztán eleredt az eső, ami meghozta a pisztrángok étvágyát is.
Egy hal a fazékban jobb, mint tíz a tóban
A kezdőknek javallott úszózáson túl lékhorgászatot, valamint nyílt vízi horgászatot (csónakból) is kínál az Ultimate Fishing Simulator, de pergethetünk, használhatunk wobblert, villantót vagy más típusú műcsalit, rövidesen pedig a Magyarországon is széles körben alkalmazott fenekezéssel egészül ki a repertoár négy új halastóval együtt. Így végre kapitális pontyokat is megakaszthatunk, hogy a legszebb példányt aztán kipreparálva feltegyük a falra a többi trófea mellé.
Mielőtt azonban arról ábrándoznánk, hogy megméretnénk magunkat az online bajnokságok valamelyikében, nem ártana felfejleszteni profilunkat, amely kezdetben egy lelkes, ám annál tapasztalatlanabb amatőr felkészültségét tükrözi. Miután kiválasztottuk, hogy élethű vagy könnyített élményre vágyunk, előre összetákolt felszerelésünkkel felkeressük az egyetlen elérhető horgásztavat, hogy idővel és kitartással jobbá válhassunk. Minden egyes kifogott hal méretétől függően meghatározott számú tapasztalati pontot ér (ha visszaengedjük, valamivel többet), és áruba is bocsátható. Pénz kell a csali és a jobb felszerelés megvásárlására, de az újabb horgászvizekre szóló engedély megváltásához is. Ezek feloldása pedig tapasztalatunk mértékétől függ, ráadásul a szintlépések alkalmával választhatunk, hogy nagyobb dobóerőt, alacsonyabb árakat vagy például gyorsabban gyűlő XP-t szeretnénk-e.
Mivel az irányítás nem túlbonyolított, hamar bele lehet rázódni. A bal egérgombbal küldjük be a szereléket a vízbe, ha hosszabban lenyomjuk, nagyobb lendületet veszünk, és a csali is messzebbre repül. Jobbal csak közeli ejtést hajthatunk végre, de ugyanezzel a gombbal tudjuk finoman megtáncoltatni a csalit a hal orra előtt, illetve bevágni, amikor úgy látjuk, hogy ráharapott (ha a zoom ellenére sem tudjuk kivenni az úszót, figyeljük a damil feszültségjelzőjét). Amennyiben nem elegendő a zsinór szakítószilárdsága, ügyeskedhetünk bárhogy, hamarabb elpattan, mintsem hogy megszákolhatnánk a jómadarat. Tekerni ugyancsak a bal gombbal lehet, aminek tempója állítható, akárcsak a fékezés mértéke; jól jöhet, amikor fárasztani kell egy nagyra nőtt, virgonc sügért. De ha megfogadtok egy tanácsot, használjatok inkább kontrollert az egér helyett, hiszen támogatja a játék, és egy fokkal alkalmasabb az élmény szimulálására.
Az Ezüst-tó tükre
Noha fotorealisztikus grafikát ígért a Bit Golem, egyelőre még nem nevezném ámulatba ejtőnek a látottakat, pláne annak fényében, hogy az ajánlottnál erősebb gépen is hajlamos időnként diavetítéssé lassulni a másodpercenkénti képfrissítés. Kétségtelenül a szemrevalóbb szimulátorok közül való, de egy összehasonlíthatatlanul nagyobb költségvetéssel dolgozó, AAA kategóriás játék, mint az Assassin's Creed Origins vagy a Far Cry 5, amelyben szintén lehet horgászni, köröket ver rá a víz megvalósítását illetően. Persze nem is az említett címekkel kell versenyeznie.
A hangzás tekintetében viszont tényleg közel hibátlan a csapat eddigi mérlege. Legyen bár tél vagy nyár, fújjon szél, essen eső, a mindenkori napszaknak és időjárási körülményeknek megfelelően zajong az élővilág. Miután lement a nap, tücskök és kabócák adnak éjszakába nyúló koncertet, s csak olykor-olykor hozza a frászt az emberre egy bagoly huhogása. A kézi hajtású lékfúró elektromotorra emlékeztető zúgása előtt azonban értetlenül állok, de ez nem olyan vétség, amit ne lehetne kijavítani. Ami a zenét illeti, furfangos megoldással rukkoltak elő a srácok: csak a menüben szól egy felejthető darab, haletetés közben semmi sem zavar, de ha ahhoz van kedvünk, belehallgathatunk a játékon belül elérhető internetes rádióadások valamelyikébe.
Természetesen van mit reszelni az említetteken felül is, de egy félkész játéknak nem róhatom fel egyiket sem. Bízom benne, hogy kitart a fejlesztőcsapat pénze és lelkesedése, illetve további módszerekkel és horgászhelyekkel gyarapszik a játék, mert pillanatnyilag erősen felülreprezentáltak az amerikai vizek és az azokban élő halfajok. Ráfér továbbá a beépített kreátorra is a törődés, amely hosszabb távon a játékostábor megtartásának záloga lehet.
