Általánosságban vegyes érzéseim vannak a legacy típusú játékokkal kapcsolatban, viszont az élmény maga képes feledtetni, hogy legtöbb esetben nulla az újrajátszhatóság, egyetlen végigjátszás után mehetnek a polcra. A Pandemic: Legacy - 0. évadát letudva (amit egyébként a 2. évaddal ellentétben meglepően könnyen újra lehet játszani házi szabályokkal) vágtunk bele a Star Wars: Lázadás és az Eldritch Horror tervezője, Corey Konieczka által megalkotott Ügynökségbe, ami hunyorogva ugyancsak a legacy kategóriába sorolható (egyszer játszható, új elemek kerülnek be minden menetnél), egyes elemeivel a szabadulószobákat idézi, viszont a Pandemic Legacyhoz képest sokkal családbarátabb mind témáját, mind játékmenetét tekintve, és értékállóbb, mivel a történet végeztével is várnak még ránk kalandok.
Itt jegyezném meg, hogy a spoilerek elkerülése végett csak azokat a szabályokat fogom ismertetni, amik az első küldetésnél már ismertek, de a játék a kampány során egyre, változatosabbá és izgalmasabbá válik új elemek bevezetésével.
Játsszunk kémeset!
A Jumanji óta tudjuk, hogy az ismeretlen, valami fura módon megtalált társasokkal érdemes óvatosnak lenni, mert bőven többet kaphatunk, mint amire számítottunk, és nem csak a jóból. Az Ügynökség főszereplői 1994-ben, egy garázsvásáron bukkannak rá A kulcs nevű társasra, de hamar rájönnek, hogy mélyebb rétegei vannak, mint elsőre gondolták.
A négy, személyes, belső problémákkal is küzdő tinédzser sztoriját egy képregény meséli el, mindig egy-két oldalt kell elolvasnunk a küldetések elején és/vagy végén. A legfeljebb négy játékos mindegyike egy-egy tinit irányít, illetve az ő alteregójukat, aki valamilyen különleges képességgel rendelkezik, mind-mind másképp lehetnek a csapat hasznára.
Célunk alapvetően kódok feltörése, amit úgy tehetünk meg, hogy a kétoldalú játéktábla valamely oldalán akciókat végrehajtva felfedjük az ott található titkos aktákat, és ha olyan szimbólumra lelünk, ami a kódban is szerepel, azt megkaparintva megtudhatjuk, milyen karaktert takar. Egy kicsit olyan az élmény, mint a Szerencsekerékben: ha úgy érezzük, meg tudjuk tippelni a megfejtést, nem kell feltétlenül a maradék jelzőket is begyűjtenünk, de ha hibázunk, bukás lesz a vége. Minden küldetést egyszer lehet megpróbálni, nincs újrajátszás, a sztori zajlik tovább, de sikerességünktől függően lehetnek eltérések a cselekmény alakulásában.
Ötféle akcióból (mozgás, nyomlapkák felfedése, lapkák begyűjtése, átcsoportosítás és a karakterek egyedi képessége) választhatnak a játékosok, de körönként legfeljebb kettőt hajthatnak végre. Ehhez ki kell játszaniuk a kezükben tartott, a többiektől rejtegetett, 1-12-ig számozott lapok valamelyikét egy akciólapra (a karakter képességének aktiválásához csak el kell dobni két kártyát). Van egy olyan csavar a játékmenetben, hogy mindig csak magasabb számmal ellátott lapot lehet tenni egy kupacra, de az átcsoportosítás akcióval nullázhatjuk valamely stócot, és újra lehet lentről építkezni.
A nyomlapkák nem csak kódszimbólumot, hanem szívatásokat is rejthetnek, amik blokkolhatnak akciókat, úgyhogy egy ponton túl elkerülhetetlen lesz az átcsoportosítás használata, viszont arról az akciókártyáról nem vehetünk le lapokat. Ha túl sokat pepecselünk, kifuthatunk az időből, és bukhatjuk a küldetést, amit az sem segít, hogy a dobópakli csak egyszer keverhető újra, és így keletkező új pakliban már vannak olyan, óraikonos kártyák, amikből ha túl sok kerül a dobóba, a küldetés szintén bukással ér véget. Emiatt folyamatos a feszültség, úgy érezhetjük az idő nyomását, hogy valójában az óra nem ketyeg.
Ahogy haladunk a történetben, úgy szerzünk titokkártyákat, úgy kerülnek be újabb és újabb komponensek, amik bonyolítják a játékmenetet, egyre többet kell gondolkodnunk, figyelni az apró jeleket, észben tartani a korábban a képregényben, a küldetések lapjain, vagy egyéb kártyákon felbukkanó nyomokat.
A kaland folytatódik
A sztori 14 küldetésből áll, nagyjából 8-9 óra alatt teljesíthető, de ennek végigjátszása után kapunk még egy rakás további missziót, és ez nagyban növeli a játék ár-érték arányát. Az extra küldetések már nem mesélnek történetet, azok fogják élvezni, akiknek az alap játékmenet tetszett. Témája és játékmenetének visszafogott összetettsége miatt teljesen kompatibilis a család minden 12 év feletti tagjával, a tapasztalt játékosoknak is okozhat meglepetést, ők viszont egyes feladványokat túl könnyűnek találhatnak. Ugyanakkor nekik is érdemes legalább egyszer végigmenni a kampányon, érhetik őket meglepetések.
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
