„Nem nagy trükk más munkáját ellopni!” – mondja keserűen Alfred Borden (Christian Bale) Robert Angiernak (Hugh Jackmannek) a film vége felé. Pedig a Prestige tulajdonképpen erről szól: a két fiatal bűvész - egykori tanoncok és barátok - kegyetlen ellenségekké váltak egy balul elsült bűvészmutatvány kapcsán, mely során egyikük elveszített valakit és folyton egymás mutatványait próbálják ellopni a legfurmányosabb módon...
Századforduló, Anglia, Amerika…
Az 1800-as évek végén játszódó film Christopher Nolan, az új idők fiatal fenegyerek rendezőjének újabb mestermunkája ez, de a fantasztikus Memento, Az álmatlanság és a Batman Begins óta ez már nem is meglepetés. A fiatal rendező ismét különleges érzékkel találta meg sajátos, egyedi hangulatát, amely mindegyik filmjét jellemzi – anélkül, hogy a leghalványabb azonosságot éreznénk előző munkái és a Prestige között.
Gyűlölik egymást
A Tökéletes trükk ugyan bűvészekről szó, de nehogy bárki is valamilyen David Copperfield-féle konzumbűvészekre gondoljon. A két főszereplő, a Christian Bale és a Hugh Jackman által alakított illuzionisták elszántan gyűlölik egymást, és mindent megtesznek, hogy a másiknak keresztbe tegyenek. A „mindenbe” a legagyafúrtabb trükkök, de egymás megsebesítése, sőt, helyenként még a gyilkosság is belefér. Mindketten őrülten féltékenyek a másikra és egymás tehetségét is nagyon nehezen ismerik el. Kettejük közül Borden a tehetségesebb, viszont rosszabb előadóművész, nem érzi magát olyan biztonságban a színpadon, Angier remek showman, de annyira nem találékony illuzionista és nem ismer olyan sok trükköt.
Tökéletes alakítások
Nolan keze alatt kiválóan alakítanak a színészek: Jackman végre megmutatja, hogy sokkal többre képes egy rocker külsejű Van Helsingnél, meg Rozsomáknál (bár utóbbiban szintén kiváló, csak az olyan "testre szabott" szerep...) Christian Bale pedig épp annyira meggyőző, mint az American Psycho-ban, illetve nagy meglepetés még David Bowie is, aki szintén borzongatóan tökéletes a híres fizikus, Nicolas Tesla szerepében, de Michael Caine is hozza a formáját. A kor hangulatát Nolan finom módszerekkel hozzá át, és nem hangsúlyozza ki annyira, viszont annyira fordulatos, dupla, tripla csavarokkal teli maga a történet, és érdekesek a figurák, hogy ezt nem is hiányoljuk.
Shaymalan a múlté
Ehhez hasonló filmeket korábban M. Night Shymalantól láthattunk, ám utóbbi munkái valahogy nem voltak annyira meggyőzőek, úgyhogy Nolan érezhetően átvette tőle a stafétabotot. Ha ezt a film nyelvére akarnám lefordítani, akkor ez egy kicsit olyan, mintha az egyik mágus eltanulta volna a másiktól a trükkjeit és ráadásul sokkal ügyesebben prezentálja őket…
Értékelés: 94%
