Ha az embernek néhány sötét titka és egy macsétája van csak, akkor nem csoda, hogy általában ritkán érzi jól magát. Erre nyilván rátesz egy lapáttal, hogy a holtak belőle akarnak lakmározni, az élőkkel pedig csak a gond van. Egyre jobban érzem, hogy a Telltale részéről remek ötlet volt egy ismert és népszerű The Walking Dead karaktert önállóan is megfuttatni, lényegesen árnyaltabban láthatjuk itt Michonne-t, mint például a tévésorozatban. Samira Wiley pedig remek választás volt szinkronhangnak, tényleg jól hozza a harcias nőt, és szerencsére az írók sem estek szét, sikerült olyan folytatást összetákolniuk, hogy végig azt érezzük, csak még pár percet akarunk a játékból. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy ez a rész nagyon rövid lett, de nem akarok feleslegesen kekeckedni.
Egy anya drámája
Eddig is próbáltam a lehető legkevesebb spoilerrel beszélni a Telltale játékokról, ha már egyébként az egész élmény lényege a történet maga. Az interaktív játékmenet repetitív részeit nehéz lenne huszadszor is ecsetelni érdemben, a fejlesztők pedig nem arról híresek, hogy szeretnek merészen kísérletezni. Most azonban muszáj annyit elmondanom nektek, hogy Michonne karakterének megértéséhez kicsit több mankót kapunk a játékban, mint például a sorozatban, ahol ugyan esett szó tragikus múltjáról, de itt egy visszatekintés keretében többet is láthatunk belőle.
A gyermekeit elveszítő anya tragédiája sokkal közelebb kerül így hozzánk; nemcsak azt látjuk, hogy kísérti a múlt véletlenszerű hallucinációk képében, hanem személyesen is átélhetjük a borzalmas napot, sőt, az egész egy nagyon feszült, izgalmas cselekményszál, aminek a harmadik részben várható majd a kiteljesedése. Nagyon erős és drámai vonal ez, szerintem sokkal érdekesebb lett volna az egész sztorit erre építeni, Michonne múltját feltárni, mert ugyan a mostani fő cselekmény sem rossz, de jóval sablonosabb, már látott fordulatokkal, helyzetekkel és konfliktusokkal teli. Bárhogy is, Michonne-é az egyik legjobb karakterábrázolás, amit eddig a Telltale-től láttam; a játékos saját maga ismeri meg az adott személy belső tragédiáját, és nem csak annak eredményeit látja.
Nehéz döntések, akadozó akció
Végre azt is elmondhatom, hogy a játék nagyon nehéz döntés elé állít minket az epizód végén, így a befejező részt érdemes lesz majd kétszer is végigjátszani, mert érdekes eltérések lehetnek a történetben. Tényleg nem lehet okunk panaszra, minden The Walking Dead-rajongó pontosan azt kapja, amit ettől a világtól - és annak kegyetlen törvényszerűségeitől - remél. Az már kicsit zavaróbb, hogy Xbox One-on tesztelve olyan bugokba futottam bele, amilyeneket eddig csak az előző generáción láttam. Lényegesen több akadozás és lassulás nehezítette az élményt, és a QTE-résznél is volt zavaró szaggatás, nyilván gyors és pörgős jeleneteknél szenvedett kicsit a szoftver. Érdekes, mert az előző részben szinte egyszer sem találkoztam ilyesmivel, már kezdtem is megnyugodni, hogy végre sikerült optimalizálni a rettenetes motort erre a generációra, de úgy tűnik, nem vas kérdése, hogy éppen mi és hogyan szaggat, mert láttam mobilos verziót is, ami reccenés nélkül futott. Igazából nem is nagyon érdekel, hogy mi lehet ennek az oka, csak zavar, hogy rontja az élményt ez a probléma, ami már a kezdetek óta fennáll a Telltale játékok esetében.
Ezzel együtt megint egy izgalmas 70 perc vár mindenkit, akit érdekel Michonne kalandja; minden hibájával együtt üdítően hat az ízig-vérig The Walking Dead életérzés. Már amennyiben a borzalmak, a halál és az embertelen erőszak üdítő lehet.
