Bármennyire is szeretjük a SteamWorld játékokat, épp itt volt az ideje, hogy a Thunderful részévé vált Image & Form egy évtized után végre valami újba vágja a fejszéjét. Természetesen elismerjük, hogy a csapat tényleg mindent megtett azért, nehogy kifáradjon a széria: sűrűbben váltogatta a műfajokat, mint mások az alsóneműt, és az ilyesmi egyáltalán nem jellemző a fontolva (vagy még úgy sem) haladó folytatásokra berendezkedett játékiparban.
Kaptunk tower defense-t (SteamWorld Tower Defense), 2D-s platformerbe oltott akció-kalandot (SteamWorld Dig, SteamWorld Dig 2), körökre osztott taktikai lövöldét (SteamWorld Heist), valamint körökre osztott szerepjáték és pakliépítő kártyás játék keverékét (SteamWorld Quest: Hand of Gilgamech). Még a nemrég bejelentett SteamWorld Headhunterrel is ismeretlen vizekre eveznek a srácok, a külső nézetes kooperatív lövöldék világában próbálnak majd szerencsét. A The Gunk azonban más, és nem csak azért, mert semmi köze az iménti sorozathoz, hanem azért is, mert ez a stúdió első 3D-s alkotása.
Paradicsom a trutymó alatt
Történetünk hősei egyszerű kisvállalkozók, afféle űrbéli szállítmányozók és roncsvadászok, akik semmilyen lehetőséget sem akarnak elszalasztani a pénzkeresetre. Akár mohónak is hihetnénk őket, de nem erről van szó: valójában Rani és Becks nyakig úsznak az adósságban, az űrhajójukra felvett kölcsönt sem fizették még vissza. Egy ismeretlen bolygóról érkező jeladás azonban reménysugárként gyullad fel a horizonton, ezért kockáztatva, hogy elpazarolják kevés megmaradt üzemanyaguk nagyját, leszállnak a felszínre, hogy felkutassák a forrását.
Az expedíció feladatait a következőképp osztják le: Becks elvégzi a szükséges karbantartást a hajón, CuRT, a szűkös szókinccsel megáldott robot gondoskodik az elemózsiáról, míg a munka dandárja Ranira hárul. Mi értelemszerűen őt irányítjuk. A landolást követően szinte azonnal belefutunk a mindent elborító, egyszerűen csak trutymónak nevezett parazita létformába, de szerencsére kéznél van (pontosabban hősnőnk keze helyén) egy multifunkciós kesztyű. Ennek egyik trükkje, hogy erősebb szívóhatást fejt ki, mint bármelyik kereskedelmi forgalomban kapható porszívó, és tökéletesen alkalmas a gusztustalan szmötyi eltakarítására az útból.
Ekkor érne minket az első meglepetés, ha nem tudnánk már réges-rég a trailerekből: amint ugyanis az adott területet megtisztítjuk, az látványos átalakuláson megy át, ismét megtelik színnel és élettel. Az Unreal Engine 4-gyel megvalósított transzformációt követően nemcsak a mi kedvünk lesz derűsebb, hanem Raniéké is, hiszen így hozzáférhetnek a planéta erőforrásaihoz.
A nagyobbrészt növényi és ásványi alapú alkotóelemeket összeporszívózzuk, majd a hajóhoz visszatérve elvégezzük az első és legfontosabb fejlesztést, amely lehetővé teszi, hogy leszakítsuk a flóra makacsabb képviselőinek termését. Később aztán már idegen eredetű matériával is kiegészül az egyes upgrade-ek követelménye. (Szkenneljünk vadul mindent, hogy az összes lehetséges fejlesztés felkerüljön a listánkra!)
A trutyi eltüntetése önmagában azonban többnyire még nem elég a továbbjutáshoz, a The Gunk pályáit úgy tervezték meg, mintha mindegyik puzzle lenne. Nem kell azonban rettenetesen összetett fejtörőkre gondolni, elég arra rájönnünk, hogy például miként növeszthetünk gombából platformokat, vagy robbanthatunk magunknak utat a pulzáló növényt lövedékként használva. Minden helyszínen vár ránk valamilyen újdonság, egy addig nem használt mechanika, amitől nem válik unalmassá a játékmenet.
A kesztyű hatalma
Kétségtelenül a Power Glove névre keresztelt eszköz lesz a legjobb barátunk az egyetlen nap alatt abszolválható (ha reggel nekilátunk, szinte kizárt, hogy ránk esteledjen a vége előtt) kaland során. Energialövedékeivel ősrégi szerkezeteket aktiválhatunk, harc közben pedig a ránk támadó apró lényeket tudjuk felkapni és elhajítani.
A nagyobbak köpetét visszaküldhetjük a feladónak, és akkor is a kesztyűt vetjük be, amikor egy dühödt bikaként nekünk rontó boss sérülékeny pontján keresztül szipolyozzuk ki az életerőt. Sőt még csalit is bevethetünk, amivel pár másodperce elterelhetjük a figyelmüket. A küzdelem ezzel együtt is kissé fapadosnak hat, és miután egyébként is a bolygó felfedezésén, illetve az egykor ott élt idegen nép titkainak megismerésén van a hangsúly, némileg talán felesleges is.
Megjegyzem, annyira kesztyűs kézzel (bocs!) bánik velünk a játék, hogy még az sem baj, ha véletlenül belesétálunk egy szakadékba, mert máris feléledünk két lépéssel arrébb. Egyedül harc közben vérezhetünk el és láthatjuk meg a Game Over feliratot, de miután kiismertük, hogy melyik ellenfél mire képes, már akkor sem okoz nehézséget a legyőzésük, amikor vegyes csoportokban jönnek ránk.
A The Gunkot egyértelműen pihentető kikapcsolódásnak szánták fejlesztői, bájos képi világa és a meglehetősen barátságosra belőtt nehézség (vagy inkább könnyűség) okán pedig az ifjabb, netán rutintalanabb játékosoknak is bátran ajánlható. És miután a mai nappal elérhető is lesz a Game Pass szolgáltatásában, olcsón kipróbálható.
