Aki nem ismeri az első részt, logikusan gondolkodva, abból a tényből kiindulva, hogy 2-es szerepel a játék nevében, ne búsuljon, hiszen nem maradt le semmiről.
Miért kellett ez?
Ez a játék ugyanis egy fostalicska (Malachit, ezt a szót majd szedjétek ki, mármint azt hogy fostalicska, mert szerintem elég durva, és eleve nem kéne szerepelnie a GameStarban olyan szónak, hogy fostalicska, köszi - mazur) úgy, ahogy van. Nem kenyerem komolyabban szidni semmilyen szórakoztatóipari terméket (a cukormázas-terhes-mégsem-szeret-deénigen sorozatokon kívül), mivel még egy „rossz" játék megcsinálása is rengeteg munka egy fejlesztőcsapatnak. A Terrorist Takedown 2 öt évvel ezelőtt sikeres lehetett volna, most nem tudom elképzelni, hogy pár ezer játékosnál több egyáltalán venné a fáradtságot, hogy foglalkozzon vele. Fogalmam sincs, a City Interactive - még budget kategóriában is - hogy gondolhatta el a játék kiadását. Minden elcsépelt. Egyedül a játékmotor nem, ami a F.E.A.R. Jupiter EX, de a fejlesztők olyan szinten nem vették a fáradságot, hogy csak na, hiszen még a csalások is betűről-betűre ugyanazok, mint a F.E.A.R.-ben.
A történet, már ha annak lehet nevezni a szokásos elitkommandós alakulat egyik tagjának (Mr. Claymore) megpróbáltatásait, gyenge. Taposóakna névvel eleve nem biztos, hogy olyan jól érzem magam bármilyen játékban, noha a Call Of Duty 4-ben „szappan" névvel egész jól működött a dolog. Na itt nem fog, mert itt még a szinkronhang is olyan, mintha valami fiúzenekar meghallgatásán olvasna a színész főzőshow recepteket. Ergó nem túl meggyőző, és cseppet sem segít könnyebben elmélyülni a játékban, de ez már csak hab a tortán. Az intro mindent elárul arról, milyen összetettségű feladatokat kell majd megoldanotok. „A terroristák megint lecsaptak! - Elfogadhatatlan, amit akarnak - Te mentheted csak meg a túszokat - A kormány csakis rád számíthat." Ez komoly? Máris 170-es pulzussal, adrenalintól fűtve harapom ketté az ellenfeleket, annyira felcsigáztak.
Legalább szép? Nem!
A grafika szintén harmatos, az animációk egyenesen a porckorongsérves tengerimalacok szezonális futóversenyére emlékeztetnek, az inverz kinematikás fegyverfogások átlógnak az ujjakon, az MI összegabalyodik saját magával, a textúrák túl repetitíven ismétlődnek, a pályadizájn komplexitása felér egy Lode Runner szinttel, a hangok pedig a Sound Ideas 6000-es sorozaton bárki számára elérhetők, így az unalomig ismertek, és óhatatlanul is az az érzésetek támad majd, hogy hallottátok már valahol. Ezeken kívül már csak az a baj, hogy a fegyverek elnagyoltan modellezettek, így azok sem érezhetnek legalább egy kis fellációt játék közben, akik már attól is fehérjét vesztenek, ha megnyomhatják a lövés gombot. A játék ráadásul félig érzékeli, hogy magyar nyelvterületű XP-re telepítik, így az első hint, amit a tesztgépen kaptam az volt, hogy „Press bal egér to fire". Köszönöm szépen, észben tartom.
