Mondhatja bárki, hogy a régi klasszikus stratégiák ideje már lejárt, a Vertex4 javíthatatlan idealistái úgy tűnik, nem hajlandók tudomást venni az idő múlásáról. Legalábbis erre utal, hogy 2008-ban képesek voltak elkészíteni egy SunAge nevezetű alkotást, amely úgy röpke tíz évvel tévesztett pályát. StarCraft, Command & Conquer, Dark Reign - emlékszik még valaki a dicső múlt eme remekeire? Ha nem, és cikinek találná ma elővenni a régi klasszikusokat, akkor a SunAge segítségével belekóstolhat, milyen is lehetett akkoriban egy -low budget- stratégia...
In memoriam
A múltidézés egyébként bizonyos szempontból igen hangulatosra sikerült. A srácok például nem sokat vesződtek egy csili-vili engine összetákolásával, inkább maradtak a jól bevált (?) izometrikus grafikánál. Alapjáraton ezzel még nem is lenne baj, hiszen a motor kezeli a manapság divatos felbontások egy (inkább alsó) részét, viszont az így felszabadult időt nyugodtan tölthették volna a karakter- és épületmodellek csinosítgatásával. Az egységek kidolgozása sajnos nélkülöz minden fantáziát. Szinte látom magam előtt a brainstormingot, ahol a fejlesztők felemlegetik kedvenc RTS-eik imádott egységeit, majd sorsolással eldöntik, melyiket koppintsák le játékukhoz.
Csak történne már valami
A sztori igen egyszerű, szerintem egy RTS-rajongó legmélyebb álmából felkeltve is ki tudna találni valami hasonlót. Az emberiség évszázadokon keresztül vívott háborúi nukleáris szeméttelepet varázsoltak szeretett bolygónkból, ami felcsigázta az érdeklődését egy igen vérszomjas idegen fajnak is. A Raak-Zun erői megállíthatatlannak tűnő csapást indítanak azzal a nem titkolt szándékkal, hogy végleg eltörlik a humanoidaokat a Föld színéről. Az időközben egyezségre lépett föderációs erők persze azért nem adják könnyen magukat..., ahogy az ilyenkor lenni szokott, a háborúba még egy, az univerzum titokzatos védelmezője szerepében tetszelgő harmadik fél is bekapcsolódik.
Ha nyers az anyag
A SunAge játékrendszerével visszahozott egy már-már elfeledettnek hitt hagyományt, a tömeges nyersanyaggyűjtést is. Az emberiség és az idegenek a nitrium, a plutónium, a cirkónium és az ibérium felhasználásával építkeznek és fejlesztenek - természetesen mindegyik anyag eltérő gyakorisággal fordul elő, s a fajok igényei is változók irántuk. A játék ezzel együtt tényleg a nagy öregek hangulatát idézi vissza: „munkásaink" szépen gyűjtögetnek, közben kiképezzük első, gyengébb harci egységeinket, majd az építkezések és fejlesztések után a lehető legerősebb sereget felállítva próbáljuk ledózerolni az ellent.
Lehetőségeink korántsem nevezhetők végtelennek, így nem fog órákig tartani, amíg töviről hegyire megismerünk egy-egy frakciót. A játszhatóság emiatt példaértékű, már ami a skirmish és multiplayer módokat illeti. Sajnos a kampányban a rossz triggerelés miatt gyakran el fogunk akadni, s ilyenkor csak az segít, ha bebarangoljuk a környéket, hátha rálelünk a megfelelő pontra. Van azonban egy olyan érzésem, hogy nem túl sokan fognak kitartóan próbálkozni...
