Ha rövid időn belül három olyan, II. világháborús stratégiai játék is berobban a piacra, mint a Steel Division: Normandy 44, a Blitzkrieg III és a legújabb trónbitorló, a Sudden Strike 4, akkor óhatatlanul is elkezdjük őket összehasonlítani. Míg a Steel Division a hardcore stratégáknak kínál első osztályú erőpróbát, a Blitzkrieg III pedig a veteránok és hobbiháborúzók közötti arany középutat képviseli, addig a Sudden Strike széria legifjabb tagja teljesen azokra épít, akik nem a verejtékfakasztó kihívásokat tartják a műfaj legfőbb erényének, csupán a "gyorsan lenyomok egy meccset"-alapú, könnyed szórakozás kedvéért markolják meg az egeret.
A legszebb öröm, ha lövöm
A hazai székhelyű Kite Games valós idejű stratégiája nevéhez hűen olyan hirtelen csap le óvatlan elménkre, hogy mire magunkhoz térünk, máris a sokadik misszióba kezdünk bele elégedett mosollyal. Elvégre nincs felesleges szöszmötölés, pár gyors kattintás után máris az egyik kampány elején találjuk magunkat (választhatunk a németek, a szovjetek és a szövetségesek közül), hogy a nehézségi fokozatot és a nekünk tetsző tábornokot kiválasztva máris legendás ütközeteket éljünk át virtuálisan. A három kampány és a skirmishmód pedig rengeteg tennivalóval kecsegtetnek: olyan híres parancsnokokkal indulhatunk háborúba, mint Patton, Blaskowitz (nem B. J.) vagy Zsukov, akik más-más hadosztályok mesterei, és eltérő bónuszokat is nyújtanak katonáiknak. A harckocsikat favorizáló vezetőkkel például kifejleszthetjük az extra páncélt, a lerohanást vagy éppen azt, hogy katonák utazhassanak a tankokon; a gyalogságnál többek között kézigránátokat és elsősegélycsomagokat adhatunk bakáink kezébe, valamint plusz látótávolságot állíthatunk be; a támogatók pedig további utánpótlásokkal - például páncéltörő lőszerekkel - segíthetik elő győzelmünket.
A hadvezérek képességeit csillagokkal oldhatjuk fel, amiket attól függően kapunk meg, milyen sikeresek vagyunk a harcmezőn. Mindettől persze nem kell csodát várni, egy lecsupaszított, egyszerű rendszer ez, amely mégis a puritán megoldások miatt simul bele pihekönnyen a koncepcióba. Persze a történelemhez való hűség már alapkövetelmény az ilyen volumenű projekteknél, és a Steel Divisionhöz, illetve Blitzkrieghez hasonlóan a Sudden Strike 4 sem okoz csalódást, beszéljünk a tábornokok karikatúráiról, a hírhedt csaták leírásáról (az extrák menüpontban archív felvételeket is visszanézhetünk) vagy éppen az egységek kinézetéről és viselkedéséről. Merthogy - amiképpen azt a téma és a műfaj megköveteli - támadó- és védekezőrészekben sem szenvedünk hiányt, a játék felhozatala igencsak széles palettán mozog, így a sokadik hadjáratnál is rácsodálkozhatunk egy új típusú gyalogosra vagy egy másfajta tankra.
A Sudden Strike franchise mindig is kiváló volt abban, hogy feldolgozza a második nagy világégés legizgalmasabb összecsapásait, és ez ezúttal sincs másként: a sztálingrádi csata, a Barbarossa hadművelet, az ardenneki ütközet, a normandiai partraszállás, Leningrád ostroma és a balatoni offenzíva (a fenti képen) csak néhány példa abból a gazdag hadjáratlistából, amibe belekóstolhatunk, és mindenkit biztosíthatunk afelől, hogy nem fognak unalomba fulladni vagy ismétlődni a felkínált kampányok. Már csak azért sem, mert a fókusz a taktikázáson van, a meglévő erőforrások minél eredményesebb felhasználásán (beleértve az ellenfél által hátrahagyott tankok és járművek birtokba vételét is), nem pedig a bázisépítésen és a megfeszített tempójú egységgyártáson.
Van, hogy induláskor csak egy ejtőernyős szakaszt kapunk, máskor két könnyű tankot és néhány géppisztolyosat, ezáltal sohasem tudhatjuk, milyen helyzetet kell megoldanunk a következő alkalommal, de pont ez ösztönöz arra, hogy egyre több időt öljünk a programba. Ugyanakkor a változatos felépítésű és különböző célkitűzésekkel operáló pályák nem lennének önmagukban elegek a teljes boldogsághoz, de szerencsére a Kite Games a grafikát sem vette félvállról. A képernyőről ugyan nem fognak legurulni a T-34-esek, de amit a Sudden Strike 4 ígért, azt a látvány területén is maximálisan betartja: más-más időjárási körülmények között hadakozni elképesztően sokat dob az atmoszférán, és még olyan apróságokra is figyeltek, mint hogy a jégen harcolva a nehezebb tankok elmerülnek, erre pedig felfűzhetjük védekezésünket.
A frontról szeretettel
Közvetlenül a premier előtt nem volt lehetőségünk arra, hogy a kompetitív többjátékos módot is megvizsgáljuk, de így is bőven van még miről beszélni a játékmenet kapcsán. Például a fekete levesről, a negatívumokról. Bármennyire is jól összerakottnak tűnik a legújabb Sudden Strike, a játékmenet így sem mentes kisebb hiányosságoktól. Ilyen az egységek olykor logikátlan útkeresése, hogy csapataink lőszerének és üzemanyagának utánpótlása sokszor körülményesebb, mint azt szeretnénk egy gördülékeny előrenyomulásnál, de a formációk létrehozása is nehezen működik, ha már nekilódult a csapat. Viszont mindez csak szőrszálhasogatás, ha a Sudden Strike 4 megkerülhetetlen erősségei mellett figyelembe vesszük a modok támogatását, a szabad mentést és visszatöltést, valamint a bármikor szüneteltethető játékot is (ez hiányzott a korábbi felvonásokból), amelyek nem minden stratégiában adatnak meg egyszerre. Összességében elmondhatjuk, hogy a magyar fejlesztők ismét kitettek magukért, és sikerült a széria eddigi legélvezetesebb epizódját megalkotniuk, amely egyszerűségében lett nagyszerű.
