Hatalmas szükségük volt a Csillagok háborúja-rajongóknak 2019 végén egy olyan játékra, mint amilyen végül a Star Wars Jedi: Fallen Order lett. Ekkor ugyebár hosszú ideje az EA-nél senyvedtek az adaptációs jogok, de a kiadó mindösszesen csak két Battlefront epizódot tudott kipréselni magából - az egyébként egész jól sikerült Squadrons ekkor még a kanyarban sem volt, arra 2020 októberéig kellet várni.
A Fallen Orderért az egykori Infinity Ward dolgozókból verbuvált Respawn Entertainment felelt, az a csapat, ami korábban már villantott két igazán remek Titanfall játékot (a második részt egyértelműen az EA pocsék időzítése húzta csak vissza), illetve még 2019 elején bedobták az Apex Legendset, ami tényleg tudott új színt vinni a battle royale műfajba. Mindezek ellenére sem lehettünk biztosak abban, hogy az első God of War trilógián edződött Stig Asmussen vezetésével mire lesz képes a Respawn Star Wars fronton.
Nos, nem véletlenül írtuk anno, hogy
"a Knights of the Old Republic első és második része óta nem volt ekkora élmény egy Star Wars játék történetének részévé válni",
ezzel együtt pedig megszületett a fejlesztőcsapat addigi legjobb munkája, és kérdés sem lehetett, hogy kell folytatás is.
2019-ben tehát felbukkant az új kiválasztott, de mit adhat a rajongóknak a második rész, vagyis a Star Wars Jedi: Survivor? Jelenleg technikai téren nem remekel, a bugok és a rossz optimalizálás miatt ősz hajszálakra számíthatunk, ugyanakkor egy remekül írt, valóban fordulatos történetet és ehhez hozzápasszintva kiemelkedő játékélményt kapunk tőle.
Már nem csak padawan
A sztori szerint öt esztendővel járunk a Fallen Order eseményei után, vagyis a Csillagok háborúja univerzumának abban az évében zajlik a kaland, ahová egyébként a Disney+-os Obi-Wan Kenobi sorozat is belőhető. Nagy ugrás ez, és a köztes évekről nem is árul el sokat a játék, ha valaki erre is kíváncsi, akkor a hamarosan magyarul is megjelenő Háborús sebek című regényt kell elolvasni. Ennek hiányában is teljesen érthető viszont az alapfelállás: főhősünk, Cal Kestis immár egy képzett jedi lovag, korábbi társaitól viszont elsodorta az élet, jelenleg alkalmi pajtásokkal próbál borsot törni a rákként terjedő és abszolút megállíthatatlannak tűnő Galaktikus Birodalom orra alá. Ez tényleg egy lehetetlen küldetés, Cal és bandája tehát bármit tesz egy-egy birodalmi gócpontban, az egész galaxis sorsa megmásíthatatlannak látszik. És ez jól is van így, mi pontosan tudjuk, hogy a nagy változást egy Luke nevű fiatalúr hozza majd el, de ő jelenleg még maximum buckapatkányokra vadászik a Tatuinon, valós világmegváltásra kár is lenne számítani.
Így is lesz dolga Calnak bőven, és ehhez egy remek írói húzás kapcsolódik. A Lucasfilmet sok vád érte korábban, hogy képtelenek elszakadni a Skywalker-sagától. Ezt most egyébként elég masszívan meg fogják tenni, hiszen a három frissen bejelentett mozifilm közül az egyik 25 ezer évvel a Baljós árnyak előtt, míg egy másik 15 évvel a Skywalker kora után játszódik, de még ezen tervek kikürtölése előtt elindult a stúdió eddigi talán legizgalmasabb terve, a kezdetben még Project Luminous néven emlegetett teljesen új Csillagok háborúja korszak, ami végül a The High Republic, vagyis A Köztársaság fénykora nevet kapta.
Ennek első fázisa 2021-ben vette kezdetét, azóta kaptunk egy halom könyvet és képregényt, ebben a korszakban fog játszódni a május 4-én érkező Young Jedi Adventures animációs sorozat, és majd az élőszereplős The Acolyte széria is, sőt Star Wars Eclipse címmel ebben az érában helyet kapó videojátékot is kalapál a Quantic Dream. A Jedi: Survivor története pedig ugyancsak masszívan kapcsolódik a The High Republic korszakhoz és annak egyik jedi mesteréhez.
Ez nagyon okos húzás volt az írói gárda részéről, hiszen így teljesen új irányokba tudták elvinni Calt, és nem kellett még többet foglalkozni azokkal az inkvizítorokkal, akiknek száma véges, és lassan ott tartunk, hogy pontosan ismerjük a kompánia minden egyes tagjának csúfos végét.
A fénykard mestere
Ahogy arról már szó esett, Cal az eltelt idő alatt láthatóan képezte magát elég serényen, jóval kompetensebb ellenfélnek bizonyul a birodalmi erők vagy a megmaradt szeparatista droidok, illetve a Bedlam Raiders nevezetű banda tagjaival szemben. A harc megmaradt a régi alapokon, egyszerre használjuk fénykardunkat és az Erőt - az utóbbihoz kapcsolódó remek hír, hogy nem kell minden egyes kunsztot újra megtanulni, elég sok erőtrükk már alapból is rendelkezésünkre áll. A soulslike alapok nem csak az összecsapások terén maradtak meg: még mindig meditációs pontok szolgálnak a mentésre, karakterfejlesztésre, és a gyógyulásra is. Ha viszont felgyógyítjuk magunkat, akkor az ellenfelek is újraélednek, mint minden rendes soulslike címben. A büntetés is megmaradt játékosbarát keretek között: ha valaki eltenne minket láb alól, akkor csak annyi XP-t bukunk el, ami épp két szintlépés között volt nálunk, és ezt egyből vissza is szerezhetjük, ha egyetlen csapást mérünk arra a gazfickóra, aki korábban kifektetett bennünket. Sőt, gyakorlatilag el sem lehet rontani a dolgot, ezt végetlenszer újrapróbálhatjuk.
Cal összesen öt különböző fénykardforgatási technikában szerez jártasságot, ahogy haladunk előre a játékban: az alap egykezes, valamint a Darth Maul féle duplapengés kard mellett forgathatunk egyszerre két egykezes pengét, valamint megjelenik a korábban például Kylo Rennél látott keresztvasas pallos, illetve a fénykard plusz sugárpisztoly kombó is. Minden fegyverstílushoz saját képességfa tartozik, de kaptak fát a fontosabb erőképességek és a túlélést segítő extrák is. Abszolút a játékosra van bízva, hogy mely kardtechnikákat preferálja, de egyszerre csak kettő lehet betárazva - ezek közül bármikor egyetlen gombnyomással váltogathatunk, átvariálni őket viszont csak az említett meditációs pontokon lehet.
A Jedi: Survivor messze nem csak a harcról szól, rengeteget fogunk a játékban szaladgálni, ugrándozni, parkour mutatványokat prezentálni. Cal már a kaland legelejétől rendelkezik egy csáklyával, amivel fel tudja rántani magát bizonyos magaslati pontokra, de értelemszerűen mint minden rendes, metroidvania elemeket felvonultató videojátékban, itt is folyamatosan kapjuk az új képességeket, amik titkos kincsek felkutatásában és úgy általában az előrehaladásban is nélkülözhetetlenek. Kedves kis droidunk, BD-1 is ötletes új trükköket tanul, mindezekhez pedig remek pályatervezés és játékdizájn társul, jól lettek adagolva az újítások, időről időre fel tudják dobni a rohangálást az épp megtanult képességek.
Egyedül a fő történetszál közepe felé csúsznak el kicsit az arányok, ott van egy időszak, ahol már túl soknak érződik a parkour, és ez pont akkor üt be, amikor a sztori is belassul, szóval az ember ekkor különösen vágyna arra, hogy végre az igazi kalandot folytathassa, ne pedig 45 kerülőúton kelljen megtennie az előtte álló, 15 méteres távot. Ezen a részen túl kell lendülni, ugyanis a történet épp ezt követően kapcsol maximális fordulatszámra, és az írók bőven kárpótolnak mindenki a millió kúszásért, mászásért, falfutásért.
A galaxis nem is olyan végtelen
Bolygók számát tekintve nem kápráztat el bennünket a Star Wars Jedi: Survivor, a fejlesztők a mennyiség helyett inkább a minőségre helyezték a hangsúlyt. Jó lett volna bebarangolni több planétát, hiszen a Csillagok háborúja világa erre bőven lehetőséget biztosítana, ezzel szemben két nagyobb bolygót és pár kisebb, mellékes helyszínt kaptunk csupán. A legnagyobb helyszín, a Koboh viszont tényleg akkora, hogy más játékok teljes játékterével is fel tudja venni a versenyt, és itt már-már open world érzete lehet az embernek. Nagyon sokszor vissza fogunk térni ide egyrészt azért, mert folyamatosan nyílnak meg az újabbnál újabb, és egyébként meglehetősen változatos régiók, másfelől azért, mert itt található régi cimboránk, Greez Dritus szalonja, ami kvázi főhadiszállásunkként szolgál.
Utunk során egy halom NPC-be botlunk majd, akik kisebb-nagyobb feladatok teljesítése után szépen beköltöznek az említett bárba, hogy ott aztán további mellékküldetésekkel lássanak el bennünket, vagy épp megnyissák saját boltjukat. Emlékeztek még, mennyire bosszantó volt, hogy a Fallen Orderben főhősünk testreszabhatósága kimerült az azóta mémmé vált poncsók cserélgetésében? Ezúttal jóval többről van szó, és az EA valahogy megálljt tudott parancsolni szokásos üzletpolitikájának, a kozmetikai apróságokért csak a játékban megtalálható csecsebecsékkel kell fizetnünk. Cal ezúttal tényleg menő, egymástól teljesen különböző ruhadarabokat találhat az elszórt ládákban, de változtatható a frizurája és az arcszőrzete is, ezen felül pedig mondanunk sem kell, hogy teljesen testreszabható fénykardja és droidja, sőt még a sugárvetője is. Azokat a skineket, amiket nem ládában találunk meg, az említett boltokban tudjuk megvenni, de egyéb fejlesztéseket is kínálnak itt az árusok - például van, akitől perkeket szerezhetünk.
A megszokott fejlődési rendszer mellett bekerültek a játékba a perkek is, amik passzív bónuszokat adnak. Ezek jelentős részét jól eldugott, titkos jedi kamrákban kaparinthatjuk meg, miután teljesítettük az adott próbatételt. Nagyjából úgy kell őket elképzelni, mint a The Legend of Zelda: Breath of the Wild shrine-jait, a logikai feladványok megoldásához a különféle erőképességek használatán keresztül vezet az út.
Szerelni kell még a droidot
A Star Wars Jedi: Survivor kifejezetten jól néz ki, pedig idézőjelesen még "csak" az Unreal Engine 4-es motort használja, az esetleges folytatásnál már remélhetőleg elérkezettnek látják majd a fejlesztők az időt az UE5-re váltásra. A Koboh bolygó egyes régiói részletesen ki vannak dolgozva, egymástól markánsan különböznek. Jól néz ki a többi helyszín is, de egyértelműen itt tudták a leginkább kiélni kreativitásukat az alkotók.
Ugyanakkor bármennyire is zseniális a játékmenet, változatosak az ellenfelek, élvezetesek a bossharcok, kiváló a történet és mutatós a látvány, nem lehet szó nélkül elmenni a Jedi: Survivor techikai hibái mellett.
Konzolon a 4K melletti 30 fps egészen stabil, viszont nagyon érződik, hogy ezt a játékot nem a másodpercenkénti 30 képkockás frissítésre találták ki, nagyon illúzióromboló tud lenni, ha így irányítjuk az egyébként kifejezetten fürge Calt. Az 1440p-s teljesítménymód ugyanakkor képtelen tartani a számára belőtt 60 fps-t, ráadásul zavaróan sokszor lép fel ilyenkor a screen tearing, és a textúrák sem feltétlenül optimális sebességben töltenek be. PC-n azonban sokkal rosszabb a helyzet.
Mint a legtöbb esetben, most is vegyesek a beszámolók: vannak, akiknél egészen tűrhetően fut a játék, máshol viszont simán a játszhatatlan kategóriába esik az, amire számítógépeken képes a Jedi: Survivor. A megjelenés napján egyből érkezett egy nagyobb frissítés, és azóta egy újabb patchcsel lett gazdagabb a PC-s tábor, de még nagyon hosszú út áll a csapat előtt, ha tényleg gatyába szeretnék rázni a játékot technikai téren - minden jel arra mutat, hogy elkötelezettek ennek tekintetében. Nem túlzás kijelenteni ugyanakkor azt, minden hiba és bug ellenére a Star Wars Jedi: Survivor egy annyira jó játék, hogy rövid időn belül mindenki már csak a szépre és jóra fog emlékezni, ahogy ez történt annak idején mondjuk a Star Wars: Knights of the Old Republic II: The Sith Lords esetében is. Bugokba is bőven bele lehet egyébként futni, ha már itt tartunk, olykor az egyébként sem kifejezetten okos ellenfelek teljesen meghülyülnek, elfelejtenek támadni és csak állnak egy helyben, várják a megváltó halált.
Teljesen világos, hogy Cal Kestis kalandja nem itt és nem most ért véget, már maga a rendező, Stig Asmussen is elmondta, hogy trilógiában gondolkodik. Ez pedig remek hír minden Star Wars-rajongó számára. A Jedi: Survivor minden idők egyik (ha nem a) legjobb Csillagok háborúja-játéka, minden tekintetben több és jobb tudott lenni, mint az alapvetően is kiváló első rész. A Respawn Entertainment ismét megmutatta, hogy a játékipar egyik legutáltabb kiadója, az Electronic Arts égisze alatt is születhetnek kiemelkedő alkotások. És ne feledjünk, épp a Respawn az a csapat, ami jelenleg is dolgozik egy még le nem leplezett Star Wars FPS-en és egy stratégiai játékon is. Náluk továbbra is értő kezekben van a messzi-messzi galaxis. Csak arra a fránya optimalizációra kellene több energia.
Megjegyzés az értékelés kapcsán: nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy a játék végül a "javításra szorul", vagy a "kihagyhatatlan" plecsnit kapja meg, mert teljesen világos, hogy a csorbát ki kell küszöbölni, a hibákat javítani kell, de a Jedi: Survivor egyébként annyira jó, hogy megelőlegezve kijárt neki az utóbbi értékelési plakett.
