Pénteken megjelent végre valahára a Star Wars Jedi: Fallen Order, ezzel párhuzamosan pedig sokan elengedtük kicsit a Death Stranding kezét azért, hogy fénykardot ragadva elutazzunk egy messzi-messzi galaxisba. Természetesen hamarosan érkezik majd tesztünk is a játékról, de egyelőre még fáradhatatlanul járjuk a planétákat, kutatjuk az elrejtett titkokat, és apró darabokra szeleteljük a helyi élővilág mellett a birodalom csatlósait is. A végleges teszt elkészültéig viszont mindenképp jelentkezni akartunk egy gyors beszámolóval is, ezt olvashatjátok alább.
Csirke, az elégedett erőhasználó
Kezdem megérteni, miért volt olyan nehéz feladata az illetékeseknek akkor, mikor gameplay anyagot kellett mutatniuk a Star Wars Jedi: Fallen Orderből. A közzétett előzetesek és a melléjük publikált információk egyszerűen nem voltak szinkronban, a látottaknál jóval izgalmasabb, sokrétűbb játékot sejtettek a beszámolók és a leírások, mint amit a játékmenetet bemutató videók prezentáltak. A Respawn által kínált élményt ugyanis nagyon nehéz visszaadni a játékmenet egy apróbb szeletével. Nem kevés időt sikerült belepakolnom a játékba az elmúlt három napban, és nehezen tudom levakarni a széles vigyort az arcomról. A Fallen Order ugyanis pontosan olyan szórakoztató, ahogy azt remélni lehetett. A metroidvania játékmenetnek köszönhetően folyamatosan vissza kell térnünk a már felfedezett bolygókra, ahol újabb és újabb mellékjáratok nyílnak meg, ezekben pedig frissen megszerzett képességeink segítségével haladhatunk előre.
Bár a történet kissé lassan indul be, a hangulat még az első döcögősebb órákban is kárpótolja a Star Wars-rajongókat.
Az okosan kitalált harcrendszer sokféle lehetőséget kínál, így például a Sekiróval ellentétben itt azok is diadalmaskodnak, akik nem a hárítás mesterei: kitéréssel és különféle képességeink kombinálásával is le lehet bárkit nyomni. Persze ettől még nem válik a Fallen Order egy könnyű játékká, magasabb nehézségi fokozatokon a Souls széria veteránjait is képes lesz megizzasztani. Egyedül technikai téren van hiányérzetem: halálok után fájdalmasan sokáig kell a töltőképernyőt bámulni Xbox One X-en, csata közben pedig néha komolyan megröccen a játék és bezuhan az fps-szám. Persze ezeket jó esetben lehet csiszolni pár javítással, maguk az alapok pedig annyira jók, hogy szinte már nem is hiányzik a Death Streanging, amit letettem a Star Wars Jedi: Fallen Order miatt. Szinte.
HP, a rendszer ellensége
Nem sokat segít egy metroidvania és soulslike alapokra építkező játék befogadásának esetében, ha alapvetően egyik stílusjeggyel sem vagy közeli barát. Én annak idején a The Force Unleashed világával és játékmenetével ki voltam békülve, ehhez egy kicsit komolyabb szerepjátékos elemekre helyezett történetmesélést képzelnék el (mint egy új AC, vagy The Witcher esetében), és jobban otthon érezném magam, de a Fallen Order láthatóan nem ezt az irányt vette. A hangulattal és látvánnyal számomra minden oké (a reccenéseket leszámítva), jól összerakott, sok szempontból átgondolt, más játékokból ügyesen összelopott élményben van részem, de nekem a flow nem olyan erős, mint a kollégák esetében.
Ezt persze fel lehetne ismerni könnyedén, nagyot legyintve vissza is mehetnék CoD-ozni, de valamiért mégis benne van már 6-7 órám az egészben, mert érdekel a sztori, vagy leköt egy aktuális (alapvetően Tomb Raider hangulatú) fejtörő.
Valami tehát mégis működik, visz magával a játék (annak ellenére, hogy tudatosan úgy érzem, nem az én világom ez), csak a kissé átgondolatlan irányítási rendszer és a számomra idegesítő harc lohasztja le a kedvem, előbbi szerintem objektív hibaként is felróható a készítőknek, utóbbi inkább személyes preferencia kérdése, a kanapén puhult gamerek (én) nem ehhez vannak szokva. A legkönnyebb fokozat azért átsegít a problémákon, de még így is figyelmet követel a játék, nem lehet csak úgy végigszörfözni a sztorin, ahogy ezt a legtöbb hendikepes módnál megszokhattuk. A Fallen Order kihívást jelent, de nagyjából személyre szabható ez, és érdemes maszatolni vele, mert nagyon jó pillanatai vannak. Csak a hologram térkép használata pokol számomra, nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de nagyon nehezen tájékozódom. Ez feltehetően genetikai hiányosság, de így is lehet teljes értékű életet élni azért. Nekem legalábbis megy.
Most pedig rajtatok a sor, lent a kommentek között meséljétek el, nektek hogy tetszik a Star Wars Jedi: Fallen Order, hol tartotok épp a játékban, mi a személyes kedvencetek benne!
