Eddig a nem a Sony kötelékébe tartozó fejlesztők közül még senki sem vette annyira komolyan a VR-t, mint a Ubisoft (meg a Capcom a Resident Evil VII esetében, de az más). A tavaly megjelent Eagle Flight egy új, érdekes élmény volt, már majdhogynem teljes értékű játéknak lehetett nevezni, és többszöri halasztás után megérkezett végre a Star Trek: Bridge Crew is, amelyen látszik a törődés és a ragaszkodás az alapanyaghoz - de ha ez utóbbi nincs, talán jobb is lehetett volna.
Az egész játéknak az a lényege, hogy a legénység tagjainak szemszögéből élhessük át, milyen a Föderáció egy hajójával manőverezni a végtelen űrben. Négy játékos játszhat egyszerre, mindenki más szerepet kap: egyikük a kapitány, egy másik a kormányos, a harmadik a mérnök, a negyedik pedig a tüzér feladatkörét látja el. Ha egyedül játszunk, alapvetően kapitányként parancsolgathatunk, de ha úgy látjuk, a gép által vezérelt társunk nem megfelelően látja el a feladatát (és ez azért előfordul), átvehetjük a közvetlen irányítást. Akármilyen szerepet is kapunk, végig gombokat fogunk nyomogatni (a kapitány szerepébe bújva a parancsokat menükben mászkálva tudjuk kiadni; ha másokkal kalandozunk, képernyők előhívása miatt nyúlunk kapcsolókhoz); lövészként nem kell célozni, csak kijelölni a célpontot, és megnyomni a plazmaágyú vagy a torpedók gombját. Ez nyilvánvalóan azért van így, mert a filmekben (ez most épp a J. J. Abrams-féle világ) is hasonlóan csinálták, de a pötyögés nem vonja be annyira a játékost, nem olyan izgalmas, mintha egy irányzékkal mérné be a leendő áldozatot. Ha megérkezünk egy célponthoz, a pilóta hátradőlhet: az Aegis egy lomha járgány, nem kell manővereznie, hogy kitérjen a lövedékek elől. A szerepek közül mégis a mérnökét untam a legjobban: ő az energiaelosztásért és a javításokért felel, de ritkán kell bármit is tennie.
A küldetések önismétlők és egysíkúak. A sztori még úgy-ahogy tud izgalmas lenni, de a random missziókban ugyanazok a feladatok váltják egymást. Mindezek tetejébe rengetegszer kell várni. Időbe telik, míg a torpedók használhatóak lesznek, míg fel tudjuk sugározni az embereket egy másik hajóról, folynak a javítások - ilyenkor senki semmi hasznosat nem tud tenni, csak beszélgetni a többiekkel. Egy olyan csapat, amelynek tagjai bele tudják élni magukat a szerepekbe, így is jól szórakozhat, de szerepjátékot papírral, ceruzával és képzelőerővel is lehet játszani, nem kell hozzá VR-szemüveg és egy teljes árú játék.
