Hirdetés

Star Ocean Integrity and Faithlessness teszt - klasszikus RPG Japánból

|

Egy olyan keményvonalas, valós idejű harcrendszerrel fűszerezett JRPG érkezett PlayStation 4-re, amin azért látszik, hogy eredetileg PS3-ra szánták.

Hirdetés

Ejnye, ha ez a játék két éve jelent volna meg… Ez a gondolat keringett az agyamban, miután eltöltöttem néhány órát a patinás Star Ocean sorozat legújabb képviselőjével. Az igen hangzatos Star Ocean: Integrity and Faithlessness névre hallgató játék ugyanis bár nem mondható konkrétan rossznak, sajnos kicsit elkésett. Vagy talán a fejlesztők próbáltak túl sok, mára idejétmúlt JRPG-mechanikával operálni így 2016 közepén? Nem tudom pontosan, mi az oka, de ahogy az ugyancsak méltán híres Tales sorozat, úgy a Star Ocean saga is mintha kifulladt volna egy kicsit. Pedig hét évük volt arra a fejlesztőknek, hogy valami nagy durranással álljanak elő, de - némi piaci behatás okán is - a nagy durranás ezúttal elmarad. A legújabb Star Ocean ugyanis szigorúan PS3-játéknak indult, sőt Japánban akként is jelent meg, csak a világ többi része kapta meg PS4-re. Talán emiatt is tűnik avíttnak az egész projekt, de szerintem ennél kicsit mélyebben gyökeredzik a probléma.

Csillagok óceánja

A JRPG-k mindig is grandiózus világmegmentős sztorikkal operáltak, társaink sosem voltak papírmasé kliséhegyek, és a kinézet is szinte mindig hozta a korszakhoz passzoló technológiát. Mostanra viszont mindez már kevés lett. Az olyan címek mellett, mint a The Witcher III vagy a Mass Effect, már nem olyan egyszerű labdába rúgni, hiába próbál az összes kiadó nyitni a nyugati piacra is. Még PC-átiratokkal is megpróbálnak új rajongókat szerezni, bár ez eddig általában mindössze közepes eredményeket hozott. Gondoljunk csak a Final Fatasy XII PC-s portjára… vagyis inkább ne. Szóval bár Japán híresen tradíciótisztelő ország, és érthető, hogy ragaszkodnak néhány, számunkra értelmetlen dologhoz, mert egy JRPG-ben ez a szokás, hosszú távon mégis muszáj lesz valami innovatív játékot is csinálni. Egy ilyen Star Ocean már nem sokáig lesz elfogadható. Persze azért a rajongókat ismét elfogja majd a hév, mert az Integrity and Faithlessness egyáltalán nem rossz JRPG, de hogy nem ez a cím szerez új rajongókat a műfajnak, abban biztos vagyok. Na de beszéljünk egy kicsit már a játékról is.

Nevem Fidel, ide figyelj!

Nem kívánok BZ babérjaira törni - nem is lehet, ugye -, de az eddig leírtak egyenes következménye, hogy főhősünkről csak ennyi jut eszembe. Tény, hogy nem szokványos név, de szerintem választhattak volna valami karakteresebbet is (nekem mindig a Jagged Alliance zsoldosa jut eszembe róla). Szóval Fidel egy teljesen hétköznapi világban él, legjobb barátaival kardozgat bájosan a gyakorlótéren, miközben zord atyja egy háborúval van elfoglalva a fővárosban. Idepottyan - szó szerint - új barátjuk, egy kislány, aki szintén minden JRPG kötelező szereplője. Természetesen a lány amnéziában szenved, de ettől függetlenül ő lesz a világ megmentője, hála Fidel és galerije barátságának, hűségének stb. A történet sablonos: kitalálható, gyalázható, ekézhető, de valahogy mégis működik. Amolyan "rutinból végigmegy rajta az ember", mert világot megmenteni jó érzés. Közben kis csapatunk is összekovácsolódik, főleg ha odafigyelünk a privat action részekre, és igaz az is, hogy a végén kissé unottan, de azért büszke mosollyal tesszük el kardunkat.

A történet amúgy a Star Ocean 2 és 3 között játszódik, de néhány easter eggen kívül nem marad le senki semmiről, ha anno egyikkel sem játszott. Segít a sztori leküzdésében a nagyszerű harcrendszer, amely megint JRPG-sajátosság. Mindig kitalálnak valamit, amely a már megismert rendszerre építkezik, de éppen annyi újdonság van benne, hogy az embernek ismét kedve kerekedik kitanulni azt. Igazából, ha az egész játékban lenne annyi innováció, mint a harcrendszerben, szerintem nem is lázadna nagyon senki. A szokásos skillrendszer apró variációi tökéletesen működnek, ráadásul kellő grindeléssel - JRPG-szokás, ugye - kiderül az is, hogy embereink eleinte nem az MI miatt suták, csak éppen még nincs meg minden képességük, amivel hasznossá tehetnénk őket.

Zord farmolással azonban minden megoldható, lesz csili-vili gyilokszerszám mindenkinek. Azon már csak alig-alig akadtam fenn, hogy hiába vettem milliókért olyan pöpec páncélokat, hogy ihaj, karakterem ruházata mit sem változott, kivéve, ha a sztori megkívánta. Igen, tudom, ez is amolyan szokás, de például ide elférne már egy kis újítás. Szerintem. Van craftrendszer is, ami nem bonyolult, csak éppen marha unalmas összegrindelni a rengeteg vackot a snájdigabb cuccokhoz. Pedig a harcok alapvetően élvezetesek, a rengeteg skill igen látványos effekteket produkál.

Csapatunk tagjai közt gombnyomással tudunk váltani, így az sem baj, ha valakit kiütnek a kezdő négyből, igaz, ezt már a negyedik rész is tudta. Sajnos kiütés sokszor elő is fordul, hála az istentelenül elbaltázott kamerakezelésnek. Simán agybajt kaphat a gyengébb idegzetű játékos, mikor egy bossharc közepén egyszer csak beakad a kamera valami tereptárgy mögé, és lópikulát sem észlelünk a pörgedelemből. Töltőképernyőt viszont elég ritkán látunk, hál' isten - harcok előtt sosem -, de például a tájakon nagyon látszik, hogy a PS3 korlátozott teljesítményéhez igazodtak a fejlesztők. Üres, élettelen vidéken kóborolhatunk naphosszat, hogy az unalmas mellékküldetésekhez összegyűjtsük a világ összes virágát/kacatját. Írhatnék még ilyen lelombozó dolgokról, de szerintem felesleges. Ez a játék a rajongóknak készült, és rajtuk kívül nem is nagyon fogja élvezni más.

Lehetett volna

Pedig mekkora játékot alkothattak volna a Tri-Ace emberei! Annyira felbosszantottam magam ezen, hogy majdnem nem is játszottam végig. A PS4 hardvere csodaszéppé varázsolhatta volna a világot, ehelyett annyira jellegtelen, hogy még a neve sem jut eszembe. Elfogadható valahol, hogy őrizzük a hagyományokat, de szerintem az autosave funkció még nem a világ vége. Ezen a ponton a Tales széria is túllendült, pedig a Zestiria sem lett éppen a legsikerültebb darab. És miért lenne katasztrófa, ha átszabhatnánk főhősünk fizimiskáját? Netán páncélját. De legalább átszínezhessük, vagy nem is tudom. Aztán milyen sci-fi az, amelyben nem, vagy alig kalandozunk az űrben? Az Integrity and Faithlessness messze a legföldhözragadtabb Star Ocean játék, amit eddig megalkottak.

Legalább a szinkron osztályon felüli; szinte végig angol nyelven toltam a játékot, pedig ha választhatok - és itt most igen -, akkor általában ragaszkodom a japán verzióhoz. A zenék viszont olyanok, mint a manapság divatos slágerek: jövő ilyenkor a kutya sem emlékszik rájuk. Nagyon mellélőtt a Tri-Ace csapata, pedig tőlük nem azt várja el az ember, hogy éppen csak hozzák a kötelezőt. A PS3 hatalmas piaca most sárba rántotta ezt a projektet, és még ha most meg is bocsát az egyszeri játékos, a következő résszel valami nagyot kell villantaniuk a srácoknak, mert ez bizony jövőre édeskevés lesz. No, megyek vissza játszani, mert kell még 17 bogárszem az legújabb páncélomhoz. De azért nagyon meg vagyok sértődve.

Star Ocean Integrity and Faithlessness
Próbáltam szeretni az új Star Oceant, de alig sikerült.
Ami tetszett
  • Világmegmentős műsorszám
  • Jó harcrendszer
  • Szinkron
Ami nem tetszett
  • Ronda
  • Klisétorta hab nélkül
  • Kamerakezelés
Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)