ENDER ELSŐ BENYOMÁSAI
Nagyon nagyon vártam (vártuk) a Spore című játékot, és megelőlegezett értékelésem szerint olyan gyorsan túl is lehet rajta lenni, mint amennyire vártuk. Ugyanis a játék rendkívül ötletes, nagyjából minden benne van, amiről az előzetesekben olvashattunk, interjúkból kiderült, illetve kiállításokon megtekinthettünk. Egy aprócska dolog nincs benne csupán, ami az eddigiekből nem derülhetett ki: játék. Egészen konkrétan a Spore-al való foglalatoskodás: dögunalom. Nagy vonalakban ugyan érdekesnek tűnik, mert tényleg nagyon sokféle dolgot lehet benne csinálni, azonban ezek egyáltalán nem rejtenek kihívást. El is mesélem, hogy miért. Az egysejtű fázis egy egyszerű flashjáték, amilyen gyorsan meg lehet unni a piros/zöld gömböcök keresését, olyan gyorsan véget is ér. Az ez után következő fázisok azonban rettenetesek. Az evolúciós rész egy igen-igen primitiv TPS-re emlékeztet, ahol egyre újabb és újabb testrészeket kell megszereznünk, hogy aztán könnyebben megszerezzünk egyre újabb és újabb testrészeket. Odamegyünk, ütünk-vágunk, aztán hazamegyünk nemi életet élni, hogy a begyűjtött DNS-t a beépítsük a sajátunkba. Mivel az egyes DNS-darabkák megszerzése véletlenszerű, ezért hamar előjön az MMO-kból már jól ismert "agyatlan grind" érzés.
DUNCAN ELSŐ BENYOMÁSAI
A játékot sajnos még csak néhány óra erejéig volt alkalmam kipróbálni, de az első benyomások alapján azt mondom: akinek nem tetszik, annak alighanem az elvárásaival volt a baj. Már az egysejtű állapotban látszik, hogy a véletlenszerűen legenerált testek animációja elképesztő: a vízben primitív csápjaikkal úszkálni próbáló kis csalánozók, zigóták és egyéb kis szir-szar apróságok mulatságosak, mégis furcsán életszerű az egész állapot. A későbbi fázist, ahol már lényünket aprólékosan tudjuk kreálni, a lénylaborból már részben ismerjük, de a bolygó benépesítése és a többi fajjal való interakció természetesen egészen új megvilágításba helyezi az egészet. Sajnos a civilizáció magasabb fokára még nem sikerült eljutnom, de azokkal a nézetekkel, miszerint a játék nem néz ki jól, már most vitatkoznék. A kissé rajzfilmszerű környezet és a mókás kreatúrák teljesen passzolnak a megteremteni kívánt atmoszférába, a harsány színvilág pedig nagyon egyedi stílust kölcsönöz a Spore-nek. Nyüstölöm még egy pár órát a szerkesztőségi tesztgépet, és alighanem még a napokban megveszem a full verziót.
MAZUR ELSŐ BENYOMÁSAI
A Spore-ral kapcsolatban első benyomásaim tényleg csak első benyomások, mert kizárólag megfigyelésekre támaszkodnak: még egy percet sem játszottam a játékkal. Ám mivel a szerkiben mellettem található a tesztgép, már órákon át néztem fél- vagy akár több szemmel is, ahogy ender, Duncan, Zarathos, Malachit, G-San (de még programozónk, Dávid is) nekilát építgetni a maga kis civilizációját, és közben remekül szórakoztam. Mindenki teljesen máshogy állt hozzá, és így mindenki számára más lett a játék is: ender például az agresszív véleménycserére helyezte a hangsúlyt (értsd: aki harapásnyi távolságon belülre került, azt megharapta) míg Duncan dalos-táncos, finomlelkű növényevőként próbált érvényesülni (hozzátartozik, hogy ender a való életben félig-meddig vega, míg Duncan akkora krinolinokat ebédel, hogy kétfelé lelógnak a tányérjáról). Na de elkalandoztam. A Spore már most érezhetően megosztja a közvéleményt, és közelebbi vizsgálódással nyilván lehet benne hibát találni (a szeptemberi GS fókusztesztjében nyilván sorra is vesszük majd ezeket). Ami viszont számomra fontosabb, láttam hogy milyen változatos tud lenni, hogy mennyire olyan a játék, ahogy a játékosa játszani akarja, és hogy mennyire szerethető, mennyire mulatságos. Kicsit félek tőle, hogy játszani vele unalmasabb lesz, mint nézni, de ettől függetlenül mindenképp belevágok majd.