Miután az ember olyan játékoknak ér a végére, mint a The Last of Us Part II vagy a The Witcher 3: Wild Hunt, hajlamos lehet ürességet érezni, válságba kerülni. Vajon lesz-e még olyan játék, ami ennyire jó? Olyan sztori, ami ilyen szinten magával ragadja? Ki lesz a következő, aki a konzolok teljesítményének határait feszegeti, és vajon hova lehet még kitolni ezeket a határokat? Ilyenkor érdemes olyan játékokkal múlatni az időt, amiknél teljesen más jellegű kérdések merülnek fel, például azok, hogy mindenki kész-e, illetve hogy ki lakik odalenn, kit rejt a víz.
Tökéletes pillanatban érkezett a remake, amit senki sem kért, de mindenki örülhet annak, hogy jött. A THQ Nordic tényleg akar valamit kezdeni minden általa felvásárolt szellemi termékkel, és ebből néha jó, néha meg rossz dolgok sülnek ki. A Spongebob Squarepants: Battle for Bikini Bottom - Rehydrated esetében az előbbi igaz, a fejlesztők egy sokkal egyszerűbb korba repítenek vissza minket, de pont az egyszerűsége az, ami megnyerő, menedéket nyújt ebben az ingergazdag világban.
Már megint Plankton
Az eredeti, alapanyagként szolgáló játék 2003-ban jelent meg PS2-re, Xboxra és GameCube-ra (és a konzolos változatok nem összekeverendők a PC-s kiadással, ami egy minijáték gyűjtemény volt). A kritikusok nem ájultak el tőle, viszont anyagilag óriási siker lett, és speedrun versenyeken is gyakran felbukkant az elmúlt években, úgyhogy valószínűleg ez bátorította a kiadót a felújított verzió elkészíttetésére. Ez például azon is látszik, hogy bekerült a Jóképű Tunyacsáp fotója, ami az interneten nagyot ment 2007-es bemutatkozása óta.
A történet és az alapok nagyjából a régiek maradtak: Plankton gonosz, engedetlen robotokkal árasztja el Bikinifeneket és környékét, mert véletlenül nem kattintotta "engedelmeskedés" állásba a kapcsolót, amikor a masinákat gyártotta. Eredetileg csak a Herkentyűburger titkos receptjét akarta megszerezni (mi mást?), de kicsúszott az irányítás a kezéből, és nem tud visszajutni saját éttermébe. Szerencsére a mindig segítőkész Spongyabob és barátai rendelkezésre állnak, készek kiűzni a betolakodókat, cserébe pedig begyűjteni jó néhány arany spatulát és úgynevezett "fényes tárgyat".
A célunk tehát bejárni a sorozatból már ismert tájakat, teljesíteni a fő és mellékes feladatokat, összegyűjteni Patrik elvesztett zoknijait, majd továbblépni a következő területre (egy jó 10 órát ez is elvisz). Számos karakter felbukkan, akik egyedi kihívások elé állítanak minket, de a játékidő 90 százalékában ugrándozunk, csapkodunk, bossharcok során győzzük le a főszereplők gigantikus robotmásait, extrém esetben megoldunk egy-két komolyabb fejtörőt Spongyabob, Patrik vagy Szandi szerepében. Sem a történetben, sem a játékmenetben nem kell nagy mélységet keresni, de azon túl, hogy több humort elbírt volna, úgy gondolom, ebbe ennyi elég. Hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy azért, mert a poénok jó részét zömmel felnőttek értik, a Spongyabob Kockanadrág rajzfilm nekik szól, de valójában a gyerekeket kívánja szórakoztatni, és ez erre a játékra is igaz, ami pozitív értelemben vett bugyutaságán és egyszerűségén egyaránt megmutatkozik.
Tunyacsáp 3000
Újdonságként bekerült egy többjátékos hordamód, amiben az imént említett három főszereplő mellett Csigusz, Tunyacsáp, Rákuram vagy a robot Plankton felett is átvehetjük az irányítást, és az eredeti játékból kivágott robot Tunyacsáppal, valamint az őt segítő kisebb robotokkal kell megküzdenünk szemétszigetről szemétszigetre haladva.
Technikailag sem lehet sok helyen belekötni; a Rehydrated modern, új játéknak érződik, simán fut, amennyire kell, jól néz ki, sőt, határozottan szép, az animációkkal sincs gond. Egyszer-kétszer beakadtam helyekre, ahonnan csak mentésvisszatöltéssel kászálódhattam ki, de ez ritkán fordult elő, és a kameranézet is csak párszor vacakolt. Nem tudom, manapság vannak-e még Spongyabob rajongók, vagy már csak Bogyó és Babócán meg Peppa malacon nevelkedik a fiatalság, de így vagy úgy, gyerekeknek, kisgyermekes szülőknek ez tökéletes játék, meg azoknak is, akik ráuntak a szörnyek és zombik szüntelen kaszabolására.
