A Hazelight Studios alapítója, kreatív vezetője, és a csapat játékainak fix direktora, Josef Fares eredetileg filmrendező volt, ez jól látszik gamer vonatkozású munkásságán is. A szakmát anno a Brothers: A Tale of Two Sonsszal kezdte, ami nem csak hatalmas sikert aratott, de kellő bátorságot is biztosított Fares számára, hogy egy saját stúdiót alapítson. Az Electronic Arts, aztán be is jelentette a 2014-es The Game Awardson, hogy kiadóként beállt a Hazelight első játéka mögé. Ez a 2018-as A Way Out lett, egy csak és kizárólag párban játszható kooperatív kaland, majd 2021-ben jött az ugyanerre az alapvetésre épülő, végtelenül cuki It Takes Two. Az utóbbi az év játéka díjat is bezsebelte, ennek tükrében pedig nem kis várakozás övezte a kooperatív játékokat a nappalikba visszaköltöztető Hazelight következő nagy dobását, mi pedig kicsattanó örömmel jelenthetjük, hogy a csapat legújabb munkája, a Split Fiction egészen zseniálisan sikerült. Olyannyira, hogy egyáltalán nem lennénk meglepve, ha ez az cím is tarolna az év végén különféle díjátadókon.
Értelemszerűen a Split Fictionben is két főhőst kapunk, egészen pontosan két írónőt, akik egy baleset következtében mindketten egy gépezetben rekedtek. A gép gyakorlatilag virtuális valóságot kreál az ember elméjéből, szóval létre tudja hozni a tökéletes játékélményt, melyben az írók fiktív történetei azonnal kézzelfogható realitássá változnak. Zoe a fantasy zsáner szerelmese, míg Mio a sci-fiért rajong, így mondanunk sem kell, mindkét hölgy a saját zsánerén belül alkot. Igen ám, de most ketten csöppentek egy gépbe, ami elég nagy kavarodást okozott - a két főhős megalkotásakor egyébként saját bevallása alapján Fares a lányaiból merített ihletet. A kaland során Zoe és Mio folyamatosan ugrálni fog különféle fantasy és sci-fi környezetek között, ezeket a világokat pedig a Hazelight csordultig megtöltötte ötletes megoldásokkal, egyedi játékmechanikákkal, és megannyi emlékezetes pillanattal. Összeszámolni is nehéz lenne, mennyi műfaj keveredik, milyen sokszor változik a perspektíva, mennyi egyedi eszközt, kütyüt és egyéb csodát kapunk az utunk során, mígnem elérünk a nyolcadik fejezet végére.
Írólányok a pácban
A Split Fiction középpontjában álló két író, Mio Hudson és Zoe Foster nem is különbözhetne jobban egymástól. Mio egy zárkózott, sci-fi-rajongó, míg Zoe egy életvidám, fantasykedvelő szerző. Különbözőségük ellenére viszont a játékban az említett baleset után egy közös cél kovácsolja őket össze: megszökni a Rader Corporation nevű gonosz multinacionális vállalat karmaiból, amely egy kísérlet során megpróbálja ellopni kreatív ötleteiket. A történetben haladva a játékosok megismerhetik mindkét karakter személyes világát, motivációit és fejlődését, miközben együtt dolgoznak a szabadulásukért. A narratíva több szálon fut, a döntéseknek komoly hatása van a végkifejletre, így a Split Fiction újrajátszhatósága kiemelkedően magas.
Bár hatalmasra puffasztott üres frázisnak tűnik, mégis igaz, hogy a Split Fiction túlzás nélkül a kooperatív játékélmény új szintjét hozza el, mindezt persze a megszokott alapokra építve, tehát például szinte folyamatosan osztott képernyőn láthatjuk az eseményeket, pár olyan pillanattól eltekintve, amikor hőseink fixen együtt mozognak. A játék során a két játékosnak folyamatosan együtt kell működnie, kihasználva a karakterek egyedi képességeit és tulajdonságait. A pályák változatosak és kreatívak, hol egy sci-fi világban kell hackelni és lopakodni, hol pedig egy fantasy birodalomban kell varázsolni és sárkányokkal harcolni. A játék mechanikái folyamatosan frissülnek és változnak, így a játékosok sosem érzik monotonnak vagy ismétlődőnek a kihívásokat. Minden egyes fejezet egy újabb mechanikát mutat be, ami teljesen átalakítja a játékmenetet. Az egyik pillanatban űrhajót kell navigálni egy veszélyes aszteroida mezőben, a másikban egy mesebeli erdőben kell rejtvényeket megoldani, miközben varázslatos lények segítik vagy hátráltatják a játékosokat. A kreatív megoldások folyamatosan fenntartják a frissességet és izgalmat.
Együtt és csakis együtt
A Split Fiction igazi ereje a kooperatív játékélményben rejlik. A játék megköveteli a folyamatos kommunikációt és együttműködést a játékosok között, ami nemcsak a játékmenetet teszi élvezetesebbé, hanem erősíti a játékosok közötti kapcsolatot is. Legyen szó helyi vagy online többjátékos módról, a játék minden platformon zökkenőmentes élményt nyújt. Ráadásul a Friend's Pass funkciónak köszönhetően elég, ha csak az egyik játékos birtokolja a játékot, a másik ingyen csatlakozhat hozzá, ha pedig valakinek nincsenek zsebben erre alkalmas pajtásai, akkor a játék Discord szerverén keresgélhet alkalmi játszótársakat. A fejtörők és az akciódús jelenetek egyaránt megkövetelik a jó reflexeket és a taktikus gondolkodást. Míg az It Takes Two simán lehetett sokak első igazi játékélménye, tehát az ember gond nélkül leültethette elé a párját, hogy ezzel a játékkal vezesse be őt a gamerlét csodájába, a Split Fiction már jóval több idézőjeles "előképzettséget igényel". Itt bizony bőven jönnek majd izzasztóbb bossfightok és komoly gyorsaságot vagy precíziós irányítást megkövetelő szegmensekből sincs hiány. Ráadásul ha a játékosok nem beszélik meg előre a stratégiájukat, könnyen egy kaotikus helyzetben találhatják magukat.
A humoros párbeszédek és a karakterek közötti dinamika még inkább élvezetessé teszi az élményt, de azért ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy bár a rengeteg videójátékos easter egg nagyon szórakoztató, és a nagyobb pályákon megtalálható titkos mellékküldetések között akadnak tényleg hajmeresztően ötletesek, viccesek is - nem kell messzebb menni mondjuk a malacos pálya fináléjánál, vagy épp a varázslós pálya mellékfeladatainál -, de összességében azért a lányok háttere kapcsán a nagyobb fordulatok erősen kiszámíthatóak, holott épp ezeknek kellene hatalmas érzelmi gyomrosokat bevinniük. Az írás valahogy egy picivel jobban működött az It Takes Two esetében, ugyanakkor nyilván a téma ott úgymond hálásabb volt, jóval egyszerűbb egy szerelmespár újraegyesülését jól megírni, mint két random lány bimbózó barátságát kibontani.
Helyükön vannak a fogaskerekek
A Split Fiction kiváló technikai állapotban jelent meg, ami manapság sajnos egyre ritkább. Az optimalizáció kiemelkedő, még az alap konzolokon is simán fut a játék, nem kötelező hozzá egy PlayStation 5 Pro. A PC-s verzió vígan támogatja a magas framerate-et és az ultra-wide monitorokat, így technológiai oldalról sem lehet panasz a játékra, és ez napjainkban tényleg hatalmas szó. Az online mód stabil, a matchmaking gyors és gördülékeny. Gyakorlatilag nincs különbség, hogy a barátunk a nappalinkban ül mellettünk a kanapén, vagy a világ másik végéről csatlakozik be online, maga az élmény ugyanolyan tükörsima és zökkenőmentes lesz. A helyi co-op mód pedig hibátlanul működik, ami különösen fontos egy ilyen típusú játéknál.
Az összesen nyolc fejezet alsó hangon is 15 órán át fog pörögni, de szinte garantált, hogy a játék végén is az az érzés marad az emberben, hogy bárcsak felfedezhetne még egy világot, bejárhatna egy újabb fantasy vagy sci-fi univerzumot, és kipróbálhatna még vagy egy tucat olyan egyedi mechanikát, amit a Hazelight Studios képes volt felsorakoztatni ebben a munkájában. Az említett mellékküldetéses pályák között egyébként akad egy-két olyan is, ahol versenyezni kell egymással, szóval bár a fókuszban abszolút az együttműködés, a kooperáció áll, azért némi kompetitív csemegére is futotta.
Narratív vonalon lehetett volna ebbe picivel többet pakolni, de a tökéletességgel kár is lenne kacérkodni akkor, ha ennyire piszkosul jó egy játék "majdnem tökéletes" formájában is. A lenyűgöző történet, a változatos és kreatív játékmenet, valamint a gyönyörű grafika és hangzás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a játék felejthetetlen élményt nyújtson. Legyen szó barátokról, családtagokról vagy párokról, a Split Fiction mindenki számára tartogat valami különlegeset. Ha valaha is kerestél egy kalandot, ami igazán próbára teszi a csapatmunkát és közben szórakoztat is, akkor a Split Fiction a te játékod.
