Manapság az ember azt hihetné, hogy pontosan tudja, mire is számíthat egy olyan DLC-től, ami a játék történetét hivatott folytatni. Ezek a megjelenés utáni bővítmények hozzátesznek még egy fejezetet ahhoz a sztorihoz, amit az alapjátékban megszerettünk, mellécsapnak némi újítást, és komplex egészként tolják ki a játékidőt. Nos, most már teljesen biztos, hogy ez nem igaz szóról szóra a 2018-as Spider-Man DLC-ire. A The Heist ugyanis pont a legnagyobb csavarnál ér véget, ezzel pedig világossá teszik a fejlesztők, hogy a tervezett három DLC szorosan egybefügg, a történet teljes élvezetéhez bizony mind a hármat meg kell vásárolunk.
A város egy része mégis alszik
Önmagában a The Heist 2500 forintba kerül, ezért a pénzért pedig egy nagyjából három órát felölelő kalandot kapunk. Nyilván egyéni preferencia kérdése, hogy ez az ár-érték arány kinek mennyire éri meg, nekem személy szerint még pont a túl rövid kategóriába esett, ez pedig leginkább a kevés extra feladatnak volt köszönhető. Fura, hogy a város egyes kerületeibe egyáltalán nem is pakoltak plusz tennivalókat. Ha ezeket a régiókat nem hagyják ki, akkor még lehetett volna nyújtani a játékidőt, ami egyáltalán nem lett volna baj, hiszen a felkínált lehetőségek remekül működtek. Keresgélhettünk elrejtett festményeket, teljesíthettük Screwball kihívásait (bár helyette sokkal jobb lett volna egy újabb híres szupergonoszt látni), és megakadályozhatjuk a városban felbukkanó új frakció, a szervezett bűnözés derék képviselőinek bűntényeit. Utóbbi kategória feladatai között egy ötletes újdonság is debütált, ezeknél a miniküldetéseknél pókdrónokkal kellett megkeresni és hatástalanítani a parkoló autók aljára erősített pokolgépeket. Olyan hamar végeztem azonban az extra feladatokkal, hogy a sztorimissziók közti kötelező várakozást céltalan lengedezéssel tölthettem.
Akár a felsorolt tennivalókból még több, vagy talán még inkább többféle új extra feladat, a pókdrónoshoz hasonló játékmenetbéli újdonságok alaposan felhúzták volna azt az élményt, amit a The Heist nyújtani képes. Különösen azért kár, hogy itt nem fektettek bele még egy kis plusz energiát, mert a DLC egyébként egy remek történetet mesél el - illetve egy kiváló sztori felvezetését kapjuk meg benne. Még egy tisztességes bossharc sem fért be a végére, szóval az alapjátékhoz hasonlóan a nagyszabású harcokra valószínűleg a DLC-trilógia végén számíthatunk.
A sztori végét elvitte a cica
Fekete Macska régóta visszatérő szereplője a Pókember képregényeknek, egy ideig együtt is járt kedvenc hálószövőnkkel. A játékbéli Peter Parker is túl van már ezen a kalandon, most pedig számos vicces szituációhoz vezet az, ahogy egykori kedvese húzza a Pókfej agyát. A Fekete Macska egy olyan balhé közepébe csöppen, ami New York összes nagy alvilági családját érinti, elmondása alapján pedig igencsak jó oka van arra, hogy elvileg a rosszfiúknak segít. Persze mivel a Macskáról van szó, semmiben sem lehetünk biztosak, akad bőven meglepő fordulat a történetben, a DLC-t lezáró képsorokat nézve pedig garantáltan csak pislogunk majd a képernyőre. Egyrészt a döbbenet miatt, másfelől pedig azért, mert pofátlan módon pont a legizgalmasabb pontnál vágják el a mesét.
A The Heist legalább annyira szórakoztató, mint az alapjáték, ugyanakkor kevés helyen bővíti a játékmenetet. A három új pókruha elég menő (én eddig nagyon hiányoltam a Kaine Parker-féle Vörös Pók jelmezt, úgyhogy nyilván ennek örülök a legjobban), öröm lesz bennük végig hálóhintázni a DLC három óráját. Nagyon könnyen bele lehetett volna pakolni viszont még extra játékórákat, illetve a lezárás cliffhangerre is picit agresszívan vesz rá a következő DLC megvásárlására. Ettől függetlenül biztosan meg fogjuk venni azt is, mert Pókemberből sosem elég.
