Praktikus lenne ezt a cikket azzal indítani, hogy azon kesergek, mennyire jó volt az Obsidian-féle The Stick of Truth, és milyen kár, hogy a Ubisoft San Francisco által vitt The Fractured but Whole sokkal gyengébb lett, de hiba lenne bármilyen szinten azokhoz hasonlítani a Snow Dayt. Ez nem egy szerepjáték, hanem egy kooperatív akciójáték, ami köré egy a szokásos humort hozó, a South Park sok elemét újrahasznosító sztorit kerítettek. Ugyan ez utóbbi egészen tetszett, azt a 4 órát, amibe a Snow Day végigjátszása telt, szívesebben fordítottam volna korábbi epizódok újranézésére - és javaslom, ti is tegyetek így.
Na de ha mégis nekiveselkednétek, mert akkora South Park-rajongók vagytok, hogy őrületes bringagéppel jártok mindenhova, és koronás udvari chinpoko mesterré léptetek elő az évek során, jó, ha tudjátok, mi a baj pontosan a Snow Day-jel.
Mobiljáték felpumpálva
A sztori szerint South Parkot őrületes hóvihar sújtja, ami a gyerekeknek nagy öröm, hiszen így nem kell iskolába menniük, játszhatnak a szabadban, ám hamar kiderül, hogy a hóvihar kialakulása nem egyszerű véletlen. Bár eleinte egymással harcolnak (mi Cartmannel vagyunk, Stan a Marshwalkereket, Kyle pedig az elfeket vezeti), össze kell állniuk egy váratlan gonosz ellen. Minden egyes karaktert az eredeti szinkronszínészek szólaltatnak meg, az átvezetőkből összefűzhető lenne egy South Park epizód (nem kérdés, hogy ezt valaki össze fogja rakni nagyon hamar), megszokott humorral, ismerős arcokkal.
Ezúttal is az új kölyök szerepét ölthetjük magunkra. Azon túl, hogy megszabhatjuk, milyen ruhát viseljen, választhatunk neki két fegyvert és két képességet. Csak hát fegyverek tekintetében a teljes kínálat kimerül 3 közelharci és 3 távolságiban, képességekből pedig mindössze 8 akad. A fegyverekből ráadásul az íj használhatatlan, mivel ha felfelé kellene céloznunk vele, nem látjuk, mire lövünk, mert kitakarja a karakterünk - és kényelmetlenül sokszor fordul elő ilyen helyzet. A képességek közül kettőnél maradtam, a többit vagy nem találtam elég hasznosnak, vagy a megvalósítása hagyott kívánnivalót: elég egyértelmű, hogy a healer totem, illetve az ellenfeleket az oldalunkra állító macskapisa jobb, mint a távolsági lövéseket elnyelő gömb vagy a felajzott bikaként egyenes vonalban rohanás. Életerőt egyébként sajtos puffancsból szerezhetünk még - tényleg igyekeztek mindent újrahasznosítani a széria múltjából, aminek volt értelme.
Összesen 5 küldetés érhető el, ezek teljesítése még Normal nehézségi szinten is max 4 órát vesz el. Ugyan alapvetően négyfős kooperatív élményre tervezték, ha ennél kevesebben játszunk, gépi társakat kapunk magunk mellé. Ők egész jól funkcionálnak: élesztik egymást és minket, folyamatosan mozognak, támadnak, képességeket használnak. A pályák során területről területre haladva kell elbánnunk fiatalabbakkal, hatodikosokkal, illetve elhalálozásukkor önmagukat összeszaró felnőttekkel, és minden egyes zóna kipucolása után vásárolhatunk a kincsként gyűjtögetett valutából, vécépapírból fejlesztéseket támadásainkhoz. A fejlesztések minden küldetés végén nullázódnak, és mindig három kártya közül választhatunk (kérhetünk új osztást is), így jó eséllyel nem fogjuk tudni minden nekifutásnál a legjobb fejlesztéseket feloldani. Jimmy mellett olykor a gót Henrietta is támogat, vagy áldozatért cserébe, vagy csak úgy, jófejségből ad valamiféle bónuszt. Egy-két küldetést színesítettek gyűjtögetéssel, de nem ebbe ölték kreativitásukat a fejlesztők.
Az úgynevezett "sötét anyagból" költekezve Kula bánál vásárolhatunk perkeket, de ezek felét sem tudjuk megnyitni, ha nem ismételgetjük ugyanazt az öt küldetést újra és újra. Az "első napi ingyenes DLC", a To Danse with Ravenoous Shadows megnyit ugyan egy hordamódot, ám ez annyira erőtlen, amennyire csak lehetett: jönnek az ellenfelek, minden két hullám között veszünk kártyát, és ez ismétlődik.
South Park új dimenziói
A megjelenés előtt az egyik legnagyobb kérdés az volt a játék iránt érdeklődők részéről, hogy a 3D-re váltás nem árt-e az egésznek. Azt gondolom, hogy ehhez a játékmenethez ez tényleg jobban illett, mint bármilyen 2D-s megjelenítés, egyúttal ezáltal egy teljesen jellegtelen 3D-s akciójáték lett a végeredmény. Nyomogatjuk (vagy nyomva tartjuk) a támadás gombját, néha vetődünk, nehogy elkapjanak minket a túl pontos nyilak, aztán megyünk tovább.
De bárcsak a nézet lenne a South Park: Snow Day legnagyobb problémája. Igaz, hogy csökkentett árú játékként kínálják, de még így is 11-12 ezret kell fizetnünk egy elnyújtott South Park epizódért - vagy 18-19-et, ha a Season Pass tartalmait is akarjuk. Új küldetésekre ettől sem számíthatunk: lesz benne egy játékmód, két fegyver, egy fegyvervariáció, meg néhány külsőt megváltoztató elem.
Állítólag az a terv, hogy a játék idővel reflektáljon a sorozatra, de hogy ezt pontosan hogy képzelik el, nem tudni. Jelenlegi formájában erőtlen, rövid, fantáziátlan a Snow Day, még ha amúgy a sztorin látszik is Matt Stone és Trey Parker keze munkája.
